Képesek vagyunk rengeteg feladatot a nyakunkba venni: gyermekkel, anyaként helyt állni otthon, munkában, a férjünk előtt, és még abban a közösségben is, amelynek részesei vagyunk. Magunk készíteni az ajándékokat, kiválasztani a tökéletes dekorációt, megalkotni az ünnepi sminket. Karácsonykor még inkább be tudjuk magunkat havazni a teendők tömegével. De vajon képesek vagyunk mindenre igent mondani?

Persze, jó lenne kicsit pihenni, olvasni, naplót vezetni, tornázni, hobbi tevékenységet folytatni. Közben ott lenni mindenhol: baráti és rokoni meghívásoknak eleget tenni, vendégfogadásra előkészülni.

És persze várnak az újévi fogadalmak: még több mindent megcsinálni, változni és változtatni… De ahogy folyamatosan igent mondasz a dolgokra, tevékenységekre, egyre inkább elborít a sok cucc és intéznivaló: a fontos dolgok is a nem fontosak sorsára jutnak, ha mindenre rábólintasz. Semmi sem lesz így értékesebb a másik dolognál.

Ahhoz, hogy valóban, szívvel lélekkel igent tudj mondani valamire, ahhoz először is a nem szót kell használni. Nemet kell tudnunk mondani azokra a dolgokra, amelyeket nem tartunk igazán fontosnak, amelyek nem szolgálják saját (és Istentől kapott) céljainkat. Dolgokra, amelyek nem számítanak igazán. Legalábbis neked nem.

Karácsonyra sok mindent terveztem, sőt már adventre is: még több kézzel készített ajándékot szerettem volna, még szebb ünnepi dekorációt, nagyszerű ünnepi menüt (persze a hiányos főzőtudásommal előbb próbafőzéssel együtt). Gyönyörű szalvétát hajtogatni, mindenkinek egyedi, kézzel készített képeslapot küldeni, nagyszerű süteményeket sütni, és még a kinti fenyőfára is díszeket készíteni.

Mindezt persze úgy, hogy közben lógatom a lábam: vettem karácsonyi könyvet, összeírtam mely karácsonyi filmeket nézem meg, elhatároztam, hogy sokat sétálunk a friss hideg időben és egyébként csak úgy pihenek. Meg közben ugyanúgy vezetem a háztartást, foglalkozom a gyerekkel, blogolok és dolgozom. Kicsit sem irreális, ugye? (Jah és közben náthás vagyok, amiből egyszerűen nem bírok kijönni végre)

Mindenre igent mondani azt jelenti, hogy semmit sem tudok igazán csinálni: elaprózódom. Egyik dologtól a másikig rohanni, hogy „minden” meglegyen, holott a legtöbb, amit szeretnék az pont a rohanás elkerülése. Miközben mindenre igent mondok, semmit sem teszek teljes odaszánással, így rájöttem, hogy az igenek előtt nemet is kell mondani néhány dologra.

Úgyhogy papírt, tollat elő, és bátran jegyezd fel, hogy mit NEM TESZEL meg.

Karácsony előtti ablakpucolás, szalvétahajtogatás, 5 féle süti helyett csak 3, kézzel készített díszek helyett vásárolsz inkább.

A listaírás fontos és hasznos, sokakat motivál. De néha szükség van egy-két anti-feladat listára is, hogy a fontos feladataink beleférjenek az életünkbe 😉