Mi is az a NaNoWriMo? A szó a National Novel Writing Month kifejezést takarja, ami magyarra Nemzeti Regényíró Hónapként fordítható. Ez egy írói kihívás, melynek keretében november hónap folyamán 50.000 szót írnak a résztvevők a saját maguk által választott témában. Egy komplett regény, vagy a katyvasznak tűnő gondolatok papírra (vagy inkább képernyőre) vetése ugyanúgy megengedett: a lényeg az írás!

A cél a bűvös 50.000 szó, amely napi több, mint 1600 szót jelent november hónap folyamán. Ez nem kevés, de nem is kivitelezhetetlen: én szűk 1000 szót írtam egy óra alatt, tehát napi átlag 2 órát vett igénybe az 50.000 szavas írásom elkészítése. Célom az volt, hogy a bennem lévő sok-sok kiírásra váró gondolatot végre egyben lássam, illetve hogy összefoglaljam azt a rendszert, gondolatiságot, amely az Anyu tervez blog mögött áll. Nagyon sok dolgot már megosztottam veletek, tulajdonképpen minden fontos alapot leraktam a blogon, de ezt összefűzve, egyben még nem fogalmaztam meg magam számára sem. Most, hogy megtettem, új perspektívából látom a „rendszerem”, rengeteg új gondolattal, ötlettel és cikkel gazdagodtam és felfedeztem a hiányosságaimat is.

Megtanultam elengedni a „tökéletes” szöveg iránt támasztott elvárásomat: olykor meggátolt az írásban az az elképzelésem, hogy ha nem tudok „tökéleteset”, cikként is helytállót alkotni, akkor nem is írom le az adott ötletet. Most megtanultam, hogy le lehet mindent írni, mert szabad hibázni, ki lehet javítani, lehet bővíteni, szűkíteni a szöveget, sőt: meg lehet hagyni piszkozatnak, ami sosem jelenik meg. Néhány szövegrészre pedig lehet úgy tekinteni, mint az építkezéskor használatos állványzatra: az épület elkészülését segíti, ám ha kész az épület, nincs rá többé szükség.

A NaNoWriMo is ezt vallja: egy vázlat, egy nem tökéletes iromány is többet ér, mint az, amely egyáltalán nem készült el, csak mert várunk a tökéletes alkalomra, legnagyszerűbb szavakra. Lehet, hogy olyan gondolatok, ötletek születnek az elhibázott mondatokon keresztül, amelyek sohasem jöttek volna létre, ha nem kezdünk el írni: csak úgy, ami jön, akár 50.000 szón keresztül.

Nagyon megszerettem ezt a projektet, és örülök, hogy belevágtam. Hálás vagyok, hogy részt vehettem és sikerre vihettem az írást. Hiányozni fog az a csapatszellem, amely összekötötte ezt a programot: a chat szobában a nap 24 órájában biztathattuk egymást, és nagyon jó társaság alakult ki.

Én pedig már nemcsak akkor akarok írni, ha az vélhetőleg „tökéletesen” sikerül, de legalábbis publikálhatóra, hanem akkor is, ha az csak a magam szórakoztatását szolgálja. És lehet, hogy néhány értékes gondolat továbblendít majd egy újabb ötlet vagy cikk felé. Ezentúl nyitott leszek erre is! Köszönöm NaNoWriMo!

Nem szeretnél lemaradni semmiről? Iratkozz fel az Anyu tervez blog hírlevelére ITT.

Keresd a blogot a Facebookon is!