Hajlamos vagyok nagyon széttöredezni az időm és ezáltal önmagam azzal, hogy túl sok fókuszterületet határozok meg magam számára. Csakhogy épp ezzel veszem el a fókuszálás lényegét: egyszerre túl sok dologra érvényesítem azt. Sok mindenre, mint kiemelt fókuszra figyelek, így pontosan annak jelentőségét veszem el, figyelmem ismét megosztottá válik.

A nehezebb napokon

Nagyon tetszett, amikor többen is azt tanácsoltátok, hogy a nehéz babázós napokban csak egyetlen egy célom legyen egy nap, maximum egyetlen egy tevékenység megvalósítására törekedjek a gyermekek ellátásán kívül. Egyik nap pl. csak sepregetés, másik nap csak főzés és így tovább, mert egyszerre nem megy minden. Ugyanakkor ismerve magam, és megkockáztatom, hogy az Y, sőt Z generáció tagjaként téged is, ez nekem, nekünk kevés. Kell a pörgés, kell valami plusz, valami extra. Hiszen hogyan tudnánk mindig csak adni és adni magunkból, ha mi magunk sosem töltődünk fel?! Szükségünk van egy kis én-időre, testi-lelki feltöltődésre, egy kis színre a szürke hétköznapokban.

Ezzel csak akkor van baj, amikor halmozzuk a fókuszokat, akkor a kikapcsolódás is csak nyűggé, újabb teherré alakul át.

Én most fogok belevágni egy 8 hetes szülés utáni regeneráló torna programba, valamint részt veszek egy online Biblia tanulmányozáson is. Ha nem akarom fél szívvel csinálni, akkor talán már ennyi is bőven sok a 2 picúr mellett (úgy hogy költözés után még sok tárgy keresi a helyét, próbálom belakni a házat, ismerkedni stb…). De én még elgondolkodtam azon is, hogy november révén ismét bele kellene vágnom a NaNoWriMo írói kihívásba is, hiszen tavaly annyira jól éreztem magam alkotás közben. Persze az 50.000 szó elég merész lenne, előző évben sem volt egyszerű teljesítenem egy gyermek mellett (igaz, akkor még tanítani is jártam, amire készülni kellett), de egy kisebb szószámú vállalás talán még belefér. Persze a karácsonyra is érdemes lenne már készülni, amelyre ez a Karácsonyi kihívás a legszimpatikusabb számomra… De azt hiszem két kisgyermek mellett most minimalista karácsonyt tervezek minden szinten.

És az alvás…

Erre jön, hogy szeretném kisfiam alvását megreformálni, hogy nappal és éjjel is jól aludjon korának megfelelően mennyiségben és minőségben. Ha ez nincs, akkor pedig semmi mást nem tudok megvalósítani. Még a mosogatást sem, nemhogy valamilyen kikapcsolódást! Ehhez már elolvastam a Békés éjszakák, vidám nappalok c. könyvet, ideje most már alkalmazni is.

Csökkenteni kell a fókuszok számát és priorizálni, ha nem csak félszívvel, teherként megélve szeretnénk betenni az életünkbe némi extrát.

Én így teszek, és az alvásreform közben a bibliatanulmányra is időt fordítok, de most nem rendeltem meg hozzá a könyvet, és színezgetni, díszíteni sem fogok (ahogy szoktam). Tornázok, mert a testi felépülésre, erőre is szükségem van, de a NaNoWriMo-ban csak célszám nélkül veszek részt. Írok, amikor tudok -bár tulajdonképpen mindig ezt teszem- annyi különbséggel, hogy majd részt szeretnék venni a „word war”-okban, amely a nano chaten szoktak zajlani. Számomra sokat adott tavaly is ez a társaság, nagyon jól motiváltuk egymást az egész NaNoWriMo folyamán.

A karácsonyi készülést viszont teljesen elengedem. Tavaly nagyon rákészültem, gondolván, hogy akkor stressz mentesek lesznek az ünnep előtti napok. Tulajdonképpen élveztem is a készülődést, csak épp karácsonyra már annyira tele voltam az egész ünneppel, hogy szinte alig vártam, hogy véget érjen. Túl sok elvárással voltam felé a nagy készülődés után, így idén lazábban veszem a dolgokat, és a november még biztosan nem a karácsonnyal lesz tele nálam. Lehet, jövőre máshogy gondolkozom majd, és részt veszek egy alaposabb ráhangolódásban, de rájöttem, hogy a karácsonyi készülődés nem szabad, hogy „kötelező teher” legyen, és érdemes évről évre átértékelni, hogy számunkra mi a legjobb.

Neked mi most az aktuális fókuszod? Ha több is van, hogyan priorizálsz?

Ha tetszett, oszd meg másokkal is 🙂

Nem szeretnél lemaradni semmiről? Iratkozz fel az Anyu tervez blog hírlevelére ITT.

Keresd a blogot a Facebookon is!