A Tully című film leplezetlen őszinteséggel mutat rá az anyaság első hónapjainak problémáira. Ezek közül is a legnagyobbként arra, hogy mennyire egyedül vannak az édesanyák ebben az embert próbáló időszakban. A főszereplő kismama már harmadik gyermekét várja 8 éves lánya és 6 éves fia mellé. Helyt állni a két nagyobb gyermek mellett, miközben a pici is 24 órás odafigyelést igényel, igazán kemény feladat, nem is boldogul vele egyedül a főszereplő Marlo…

Segítséget láthatóan nem, vagy csak minimálisan kap a férjétől a főhősnőnk, nagyszülők, rokonok, barátok szintén nem nyújtanak segítő kezet. Az egyetlen igazi segítség a testvérétől egy telefonszám formájában érkezik: egy éjjeli dadát fizetne nekik, ha felhívják és igénylik ezt. Persze tiltakozik ellene Marlo, nem szeretne egy idegent beengedni a házába, főleg nem éjszakára. Gondolom sokunk így reagálnánk erre a felajánlásra: valóban furcsa lenne, ha egy idegen vigyázna a picúrkámra éjjel, hogy én aludni tudjak. Természetes a félelem, de logikus lépésnek tűnne egy ilyen típusú segítség igénybevétele Marlo számára.

Én személy szerint első körben inkább nappalra kérnék segítséget a gyermekfelügyelet vagy takarítás kapcsán, esetleg ételrendelés formájában. Ám Marlónál mikor betelik a pohár, végül felhívja az éjszakai dadát. Meglepetésként éri, hogy mennyire türelmesen és ügyesen bánik a gyermekkel, ezen kívül milyen segítőkész és barátságos vele Tully. Teljesen megbízik benne, szinte barátnőkké válnak, olyannyira, hogy egy este még szórakozni is elmennek együtt…

Attól a naptól fogva, hogy Tully belép az életébe, Marlo kiegyensúlyozott anya lesz,

aki türelmes a gyerekeihez, helyt áll a házimunkában, odafigyel a külsejére és még a férjével is felmelegíti a kapcsolatát. Látszólag minden rendben van, Marlo jobban van, mint valaha, a környezete pedig egyszerre csodálkozik és örül ennek: az éjszakai bébiszitter beváltotta a hozzá fűzött reményeket.

Tully azonban egy nap közli, hogy ezennel véget ért a feladata, nem jöhet többé a kis Miára vigyázni… Ezt a fordulatot egy még súlyosabb követi, amely tiszta valóságában mutatja meg, mennyire elkeseredetten küzd egy anya azért, hogy mindenben helyt álljon, mindenhol megfeleljen, mindezt önerőből, gyakran segítség nélkül.

Elképesztő probléma szerintem, hogy a nagycsaládok felbomlásával rengeteg anya marad egyedül az első, kritikus időszakban a kisgyermekével, testi, lelki támogatás nélkül. Főként, amikor már 1-2 nagyobb gyermekre is oda kell figyelnie. Visszagondolva számomra is kemény volt ez az időszak: Léna akkor lett ovis is, közben pakoltam be a költözéshez, majd egy teljesen új helyen pakoltam kifelé… Mindeközben mindkét gyermek sokat nyűgösködött, hiszen számukra is szokatlan volt az új helyzet: Nem volt könnyű számomra ez az időszak.

A pici babás korszak minden anyát megpróbál valamilyen szinten. Van, akit jobban, van, akit kevésbé. De érdemes odafigyelni egymásra, és minden tőlünk telhető segítséget megadni egymásnak. Ezt a segítséget pedig ne féljünk kérni és elfogadni.

Ti férjek pedig 100%-ban álljatok a feleségetek, gyermeketek anyja mellett a kisbabás időszakban!

Még akkor is, ha dolgoztok és rövid időre le kell mondanotok a szórakozásról, vagy részben az alvásról is. Álljatok mellette, és ha kell, kérjétek meg ti a nagyszülőket, rokonokat, barátokat, hogy segítsenek. Ha kell, fizessetek takarítónőt, rendeljetek ebédet. Tudom, hogy nem egyszerű, sok helyen „szégyen” is az ilyesmi. De tudom, nekem milyen sokat jelentett, amikor férjem éjszakázott velem, helyettem, mikor nem aludt a kicsi. Elvitte a nagylányt oviba, mikor reggel végre sikerült elaludnunk a kisfiúval, és ha kellett ebédet hozott vagy pizzát rendelt. Elvitte őket egész kiskorukban is, csak hogy vasalni vagy takarítani tudjak, sőt ő maga is porszívót ragad, ha kérem. Sosem kritizálta, hogy megint csak vajas kenyér a vacsora, vagy hogy halomban áll a szennyes. Sosem bántott a külsőm miatt, mindig mellettem állt és támogatott testileg-lelkileg egyaránt. Ebben a türelmes, szeretetteljes légkörben tudtam megerősödni, meggyógyulni, és leküzdeni az a sok akadályt, amely az első időszakot jellemezte.

Te is merj bátran segítséget kérni, és ne várd meg, míg komoly gondok adódnak.

A Tully című film kiválóan figyelmeztet arra, milyen súlyos problémát okozhat a segítség hiánya, a krónikus kialvatlanság, és a magunk vagy a környezet által támasztott elvárásoknak való megfelelés.

TRAILER ITT.