A közösségi médiával afféle „gyűlölök és szeretek” kapcsolatom van. A legtöbb korombelihez hasonlóan szeretek rácsodálkozni mások alkotásaira, életvitelére, rengetegen inspirálnak, vagy adnak erőt, motivációt a folytatáshoz. Én is szeretem megmutatni, mi történik velünk, mert nekem is jól esik erősíteni, inspirálni azokat, akik követnek engem. Másrészt gyakran érzem azt, hogy az élet kezd egy nagy képernyőbámulássá nőni a fejlett világban. Az események felnagyíthatók vagy lekicsinyíthetőek annak megfelelően hová tesszük a fókuszt a közösségi médiában. Mindent fotózva, körülírva, kommentelve egy egyszerű „kiültem az udvarra” esemény is gigaméretű filozofikus magasságokba emelkedő dologgá tud válni, máskor meg a legjobb, legértékesebb pillanatokról pont nem készül fénykép. Nem születik post a legcsodásabb dolgok kapcsán, és van, amiről pont azért maradunk le, mert közben nézzük, hogy más mit csinál. Az idő meg csak elmegy mellettünk…
Éppen ezért úgy döntöttem, hogy kiveszek egy hónap szabit, és kiszabadítom magam ez önként vállalt kötelezettség alól. Nem teljes internetmegvonásra gondolok, csupán a közösségi médiáról szakadok le júliusban, de a fb messenger appot fennhagyom a telefonomon, mert ezt sokszor használom telefonálásra a családdal, barátaimmal. Most egyszerűen felhagyok a görgetéssel, lájkolással, szivekkel, kommentekkel, és hogy azon tűnődjek, mit fotózzak, mit osszak meg és mit ne.
Összességében elfáradtam az utóbbi időszak megpróbáltatásaiban: nem volt egyszerű az előző két év, és a költözés bármily jól is sikerült, fizikailag leterhelt, és ez a fáradtság most jött ki igazán rajtam. Közben a fejem tele van egymást érő ötletekkel, gondolatokkal, csak épp a fókusz hiányzik: most ezt szeretném megtalálni. Úgyhogy a július nálam most a pihenésről fog szólni: és ezzel együtt megpihenek a közösségi médiától is, mert úgy érzem: fáraszt, lefoglal, elterel, összezavar. Attól tartok, vagyok annyira „függő”, vagy inkább „túlhasználó”, hogy ezt nehezebb legyen kivitelezni, mint leírni. De megpróbálkozom, mert egyszerűen érzem: most erre van szükségem.
.
.
.
#offline #socialmedia #livethemoment #summerbreak #needsomerest #recreation #magyarblogger #magyarinsta
Az Egy nap című magyar dráma nagy sikert aratott a tavalyi éven, és most végre én is megnézhettem az oly régóta vágyott filmet. A háromgyermekes édesanya, Anna egy napját kísérhetjük figyelemmel: egészen pontosan másfél napot: szerda estétől péntek reggelig ábrázolják a család életét. A háromgyermekes édesanyának nem egy átlagos hétköznapja ez, sokkal inkább a legrosszabb napja. Figyelem, spoileres rész következik! Bővebben… 
A Tully című film leplezetlen őszinteséggel mutat rá az anyaság első hónapjainak problémáira. Ezek közül is a legnagyobbként arra, hogy mennyire egyedül vannak az édesanyák ebben az embert próbáló időszakban. A főszereplő kismama már harmadik gyermekét várja 8 éves lánya és 6 éves fia mellé. Helyt állni a két nagyobb gyermek mellett, miközben a pici is 24 órás odafigyelést igényel, igazán kemény feladat, nem is boldogul vele egyedül a főszereplő Marlo… 