Egy gyermek mellett a káosz is kiszámíthatóbb volt, mint két gyermek mellett egy rendezett hétköznap. Az, hogy már ketten vannak (és egymással is interakcióba lépnek… – de még mennyire!) szinte ellehetetleníti a korábbi tervező-filofaxos kiszámítható életet. Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom: amióta 2 kicsim van, a tervezés tekintetében legtöbbször a káosz kézben tartása az elsődleges célom.
Korábban nemcsak egy hétre, vagy hónapra előre is tudtam tervezni, de nagyobb szabású céljaimhoz is viszonylag könnyen tudtam teljesíthető időkorlátokat rendelni. Mára ezeket a dolgokat elengedtem, mert annyira változatos helyzetekben kell helyt állnom, hogy nem tudok kiszámítható stabilitást teremteni magam számára. Két kicsi mellett úgy, hogy a férjem az egyetlen segítségem a legnagyobb terveimet kis túlzással, sokszor a főzés-mosás-vasalás alkotják.
Ez valamelyest természetes is, hiszen most van a leginkább szükségük rám (időben is) a gyermekeimnek. Kisfiam igazán eleven, minden érdekli, és sokkal mozgékonyabb, mint amihez Lénával hozzászoktam. Mindemellett már a lányom is igen aktív gyermek, és ha közös játékról van szó, akkor sem a legkönnyebb a helyzet: fél szemmel minden rajtuk kell lennem (vagy inkább mindkettővel!), mert a békés rajzolás is könnyen torkollhat tesó-firkálásba (filctoll szopogatással kombinálva). Most tanulják meg az együtt élés határait és szabályait, ebben pedig elengedhetetlen a közreműködésem.
Néhány támpontom azért mégis akad ebben a babás „káoszban”, most ezekről szeretnék írni.
Hétköznapok tervezése: Filofax helyett BuJo
Emlékeztek még, hogy én igazi Filofax használó vagyok? Nos, márciustól kipróbáltam egy másik rendszert, nevezetesen a Bullet Journalt. Tettem mindezt azért, mert úgy éreztem, az előre megszabott naptár a Filofaxban, és a rengeteg lista és tervezési lehetőség sokkal inkább gátol, semmint inspirál. Mivel a nagy tervekkel és a listákkal nem is igazán tudtam foglalkozni, a naptárrész pedig több kihúzásból állt, mint pipából, gondoltam kipróbálom a BuJo-t. Ha fogalmad sincs miről beszélek, ITT kaphatsz némi támpontot. Még nem végleges a döntésem, hogy ezt a rendszert használjam, de jelenleg ez segít a leginkább.
Nyitottam egy üres füzetet, készítettem egy havi naptárat, ide kerülnek a fix események, illetve ez segít, hogy átlássam az adott hónapot. Majd mindig egy hétre előre összeírom a teendőimet illetve a menüt, majd esténként átgondolom, hogy a következő nap mit tudnék ellátni a teendőim közül. A fix programok a naptár részből átkerülnek ide, és ezek függvényében tervezem be a többi dolgot.
A rend két gyerek mellett: Néhány házimunka napokhoz kötött, de rugalmas vagyok e tekintetben is, ha valami mégis közbejönne (akár ünnep, vendégek vagy betegségek). Főzni nagyjából kétnaponta szoktam: hétfőn, szerdán, pénteken és szombaton. Porszívózni terv szerint minden nap (de van, hogy kimarad), mosni pedig hétfőn elsősorban, majd valamikor csütörtök-péntek táján, ahogy kijön az adag. Már nem kell minden nap mosnom, mint télen, mert kint több adag elfér és kényelmesen meg is szárad. Mosogatni folyamatosan szoktam, ha kell 2-3 edényenként: nem szeretem összevárni, mert úgy sokkal nehezebb hozzáfogni. A konyhát minden étkezés után próbálom rendezni valamelyest, a többi takarítási teendőt pedig akkor intézem, amikor férjem vigyáz a gyerekekre.
A játékidőt is már rugalmasabban közelítem meg, mint korábban. Egyszerűsített környezet fogadja immár a gyerekeket, így nem tartom szükségesnek, hogy külön kis foglalkoztató kosárkákat alkossak nekik (ahogy az Anya taníts engem! c. könyv alapján csináltam korábban). Amikor Léna hazajön az oviból, akkor együtt játszunk (általában kint), majd bent folytatjuk a mókát, teret engedve a testvérek játékának is. Elég jól megértik mostanában egymást, de még össze kell csiszolódniuk természetesen. Ha szeretnék csak Lénával foglalkozni, akkor a www.gyereketeto.hu kínálatából választok, erről ITT olvashatsz.
Napirend
Két gyermekes napirendünkről ITT írtam. Melyben azóta annyi változás történt, hogy Léna egyre kevésbé hajlandó nappal aludni, Júda pedig kiszámíthatatlan módon hol 2x hol csak 1x alszik egy nap. Erre pedig semmiből sem tudok következtetni, ezért itt is a rugalmasság lett az irányadóm: amikor látom, hogy álmosodik, viszem aludni. Ha nem alszik egyben 2,5 órát vagy felkel 13.00 előtt, akkor valószínűleg lesz 2. alvás. Nem akarok ezen görcsölni, mert teljesen felesleges: a Békés éjszakák, vidám nappalok c. könyvből tudom, hogy ez már az 1 alvásra történő átállás időszaka, amely pont így szokott kinézni. Arra ügyelek, hogy a reggeli, esti és az étkezési rutinok minden nap azonosak legyenek, de az alvások miatt a többi dolog van, hogy másképp alakul.
Szabadidőm egyébként alvásidőben van: ha mázlim van és alszik egy nagyot, akkor tudok a bloggal is foglalkozni, esténként pedig szívesen olvasok. Elég sok időt töltünk együtt férjemmel is esténként, mert ő a legjobb barátom is, és vele minden gondolatomat megoszthatom.
Fejlődési irány: GTD
A Get Things Done módszerről elég régóta szerettem volna már írni (már 2 éve olvastam a könyvet), de meg akartam várni, míg átültetem a gyakorlatba és arról tudok beszámolni. Hát nem sikerült. Édesanyaként nagyon sok dolgot nem tudok belőle alkalmazni, mert egyszerűen nem vagyok a saját időmnek az ura (nagyon nem…). De azért nem reménytelen az eset, és szeretnék ebbe az irányba elindulni. Először a kontextus szerint rendezett teendő listákat szeretném integrálni a most kibontakozó rugalmas tervezési rendszerembe. Eszerint nem időpontokhoz, hanem helyszínekhez, kontextusokhoz kötöm a teendőimet és a felsorolásból szemezek, ha épp alkalmam nyílik egy-egy feladat elvégzésére. Lehet olyan listám, hogy „Gyerek mellett is elvégezhető”, vagy „Íróasztalnál”, „Számítógépen”, „Telefonon” stb.
Külső programok szervezése: a kevesebb néha több
Programszervezési alapelvem: a kevesebb több. Ismeritek a túlfáradt, nyűgös gyerek sírását, akinek már semmi sem jó? Én igen, és nagyon nem szeretem. Így ha nem muszáj, nem teszem ki magunkat felesleges szenvedésnek: sem a gyerekeknek, sem nekünk nem jó, ha bármilyen programon sírva, nyűgösen kell részt vennünk. Ennek megfelelően csak rövid, vagy jól megszervezett programokat vállalunk be, abból sem túl sokat. Hiába érzem, hogy Léna készen állna többre, de Júda még nagyon kicsi a maga 9 hónapjával.
Jolly joker tipp: Jelenlét és elfogadás
A tervezésemet nagyban megkönnyíti, amikor képes vagyok elfogadni, hogy bizony nem tudok mindent betervezni és nem tudok annyira szervezetten élni, amennyire szeretnék, Nem vagyok az időm ura, és jelenlegi életszakaszomban ez teljesen normális. Próbálok –bár még nem mindig sikerül- úgy megélni a pillanatokat, hogy közben ne zavarjon az esetleges káosz vagy rendezetlenség, esetleg a rám váró teendők sora. Próbálok jelen lenni a gyermekeimmel, nemcsak testben, hanem lélekben is. Mert szinte látom magam előtt, ahogy körbevesz a rendezett környezet, minden gördülékenyen halad: a házimunkából kezdve a főzésen át a munkahelyi dolgokig, amikor elkezd hiányozni, hogy nincs, aki lerángassa a terítőt. Nincs, aki szétpakolja a könyveket, vagy jókat derüljön azon, ahogy mosogatás közben éneklek, mert már nem lesznek otthon a gyerekek.
Elég egy kicsit a jövőre gondolnom, amikor már kirepülnek a gyerekek az otthonunkból, és máris elkezdem jobban értékelni a jelenemet.
Nagyvonalakban így néz ki a két gyerek melletti időmenedzsment Anyu tervez módra. Nem tökéletes, sőt, néha nagyon is káoszos, de amire leginkább megtanított a két gyermekes lét az pont az, hogy engedjem el az elvárásokat és a perfekcionizmust. Élhető rendet és életet szeretnék teremteni magam és a családom számára, amelyben boldogok vagyunk, a gyerekek pedig szeretetben, biztonságban nőhetnek fel.
Anyu tervez blog és coaching 