Most, hogy már kopogtat a május, félve, de ki merem jelenteni, hogy véget ért a tél. Ez a tél volt számomra ugyanis a leghosszabb: a végeláthatatlan fűtésszezon, a betegségek garmadája, a bezártság nyomasztó érzése. Mintha soha nem akarna véget érni a nehézségek sorozata, aztán most talán (de ismét mondom csak talán!) eljött a tavasz, mi több, a nyár! Már 2 napja mindkét gyermekem egyszerre egészséges, nem kell fűteni már több mint egy hete, és végre az utcára is kimerészkedhettünk! Kell ennél több? Néha igen. Most nézzük ezeket a kedvenceket, amelyek színesítették ezt a hónapot!

Film: Megjött apuci II.

Az első részen jókat derültünk, így egyértelmű volt, hogy amint lehetőség nyílik rá, a folytatáson is nagyokat nevetünk. A humor mellett azonban most sokkal inkább kitűnt számomra, hogy mennyire húsba vágó témát is dolgoz fel a film. A második részben már nemcsak egy olyan mozaik családot látunk, ahol a gyermekek egy előző kapcsolatból származnak mindemellett pedig a vér szerinti apa is feltűnik a színen… Itt már tovább bonyolódik minden: édesek és mostohák mindenütt: egyik mozaik család a másikba fonódik és megjelennek a nagyszülők, ahol szintén előtérbe kerül a válás. Egészséges családot nem is látunk a filmben, csak kuszaságot, és az ebből fakadó konfliktusokat. Vígjáték révén ezek humorosan vannak tálalva, számomra valahol mégis fájdalmas volt látni, hogy mennyi nehézséget rejt magában a csonka család. Ajánló ITT.

Könyv: Marie Kondo – Rend a lelke mindennek

Régi adósságomat törlesztettem magam felé, amikor végre elolvastam ezt a rendrakási alapművet. Rengeteg blogcikket olvastam és videót láttam ezzel kapcsolatban, így úgy éreztem korábban, hogy nincs szükségem az eredeti mű elolvasásra. Hatalmasat tévedtem! A könyv elolvasása után még erőteljesebben nekiestem a cuccainknak, hogy végleg megszabaduljak mindentől, ami nem szolgálja a jelenemet. Hiszen a régi emléktárgyak révén az ember hajlamos a múltban élni, a „majd jó lesz valamire” cuccok rakosgatása révén pedig a jövőben. Utána persze csodálkozunk, hogy nem győzünk rendet tartani az otthonunkban.

Mindig azt hittem, több és jobb tárolórendszerekre és rendrakási rutinokra van szükségem. Most rájöttem, hogy kevesebb cucc kell. Egyszerű példa: 20 sálat rendben tartani mennyivel nehezebb (rakosgatni, hajtogatni, tisztán tartani, olykor selejtezni), mint egyetlen sálat! Ha egy sálad van, azt csak felakasztod a kabátod mellé és kész. Nem kell külön fiók, doboz, tároló eszköz. Ha elkopik, megunod, leselejtezed és veszel helyette egyetlen újat. Jól hangzik, nem igaz? Nos, ha nem is sikerült egyetlen darabra redukálnom a készletem, már nagy lépéseket tettem az egyszerűsítés irányába!

Blogbejegyzés mástól: Alázat, kemény munka és más félreértések

Szemnyitogató, nézőpont újragondoló cikk volt ez számomra. „Nem véletlen, hogy a mai negyveneseknek a saját kárukon kellett és kell megtanulni, hogy csókolom, nem kell beleőrülni a melóba! Be kell tervezni a pihenőt, a hobbit, vagy akár azt, hogy néha kiülünk a Duna-partra, és bámulunk ki a fejünkből. Hogy nem lehet folyamatosan hasznosnak, szorgalmasnak lenni, sőt, jogunk van élvezni is az életet!” Mert én pont az a típus vagyok, aki állandóan hasznos akar lenni, aki lustának titulálja magát, ha nem hatékony minden egyes percben. Általános iskolában évről évre kitűnő tanuló voltam, majd színötös érettségivel zártam a középiskolát, a gazdálkodási és menedzsment alapszakot pedig kiváló minősítéssel teljesítettem a Debreceni Egyetemen. „Mentségemre” szóljon, hogy szerettem és szeretek tanulni a mai napig, ám olykor ezek az eredmények sok lemondással is jártak. Mostantól már nem akarom feláldozni az élet élvezetét az eredmények oltárán.

Saját blogbejegyzés: Szaranya? Csak ember.

Tőlem talán nem megszokott módon, de kifakadtam. Nem mindig rózsaszín cukormáz az anyaság, de ami a legbosszantóbb: ha ezt bevallod, máris jöhet a bűntudat (vajon ezt a külvilág kelti?! nem tudom), hogy ennek nem így kellene lennie. Nyilván elrontasz valamit, ha így érzed. Na ebből elég! Félre a bűntudattal, ideje elfogadni, hogy nem minden csillámpóni cukiság az anyaság körül, és ez teljesen normális. Szabad elfáradni, türelmetlennek és unottnak lenni, hiszen ember vagy, és az anyasággal együtt nem kaptad meg a Superman jelmezt. De szabad felállni, újrakezdeni, erőt gyűjteni, ismét megpróbálni. Csak bűntudat nélkül.

Kihívás/program: Otthonszervezés

Legnagyobb programom az volt a hónapban, hogy otthont teremtsek. Mivel a gyermekek folyamatos betegeskedései miatt úgyis a négy fal közé kényszerültünk, igyekeztem hasznosan tölteni az időt a fókuszomnak megfelelően, amely a rend- és tisztaság megteremtése volt. Én igazán élvezem a selejtezést, rendszerzést, és végre sikerül igazán mélyre ásnom a KonMari módszer segítségével. A takarításhoz is akadt segítségem, erről is írtam a Nagytakarítás baba mellett című cikkemben.

Ruhadarab: spagetti pántos basic top

Tavaszi slágerem lett a jól kombinálható spagetti pántos top. Reggel, mikor még hűvösebb van, ráveszek valamit (pl. inget), és ha kisüt a nap, ezt csak kigombolom vagy leveszem. Este, ha ismét hűvösebbre fordul az idő, felveszek egy szabadidő pulcsit rá. Számomra tökéletes kombináció ehhez az időjáráshoz. ITT írtam erről és más ruhakombinációkról a BonPrix jóvoltából.

 

Neked hogy telt az április? Melyek voltak a kedvenceid?

 

---

Ha tetszett, oszd meg másokkal is 🙂

Nem szeretnél lemaradni semmiről? Iratkozz fel az Anyu tervez blog hírlevelére ITT.

Keresd a blogot a Facebookon és Instagramon is!