A saját költségvetésünk elkészítése, azaz a költségeink tervezése nélkülözhetetlen a pénzügyeink tudatosabb rendezéséhez. A pénzköltésünk tükrözi prioritásainkat, így ha azokkal tisztában vagyunk, anyagi téren is könnyebb lesz sikereket aratnunk.

Persze a „semmiből”, a „nincsből” nem lehet gazdálkodni – hangozhatna a félig jogos tiltakozás. Elhiszem, hogy nehéz kevés pénzből megélni, én sem vagyok gazdag ember, de voltam én már csóró kollégista, amikor minden fillérnek utána kellett számolnom. És akkor is sikerült beosztanom. Úgyhogy azt mondom, hogy ha kellően tudatosak vagyunk, akkor ki tudjunk hozni a saját élethelyzetünkből a lehető legtöbbet.

Aki próbálta már a tudatosabb pénzkezelésre adnia a fejét, biztosan szembesült az ilyenkor mindig felmerülő első tanáccsal: írd fel minden költségedet! A legjobb, ha ezt kategóriákra osztod, melyek alapján láthatod azt is, hogy az egyes kategóriákban mekkora volt a heti/havi összes kiadásod. Ehhez szuper táblázatot találsz ITT.

Én korábban papír alapon vezettem ezt, amíg egyedülálló voltam, majd a házasságunk elején is megpróbálkoztam, bár itt már sokszor elcsúsztam: minden kávét, vagy péksütit nem tudtam ellenőrizni, amelyet férjem vásárolt. A kategóriákat is jelöltem, amely egy hipermarketes bevásárlás után (ahol a liszttől kezdve a tisztító szereken át a könyvig minden szerepelt a blokkon), kész rémálom volt a regisztrálás. Én mégis hónapokon keresztül végeztem ezt az igen időigényes feladatot.

És mire jutottam? Csak kicsivel több, mint semmire.

A benzinfogyasztásunk változékony volt: attól függött, mennyit utazunk távol élő szüleinkhez, esetleg kisebb kirándulásra, vagy mennyire van hideg, hogy a fűtésre is benzint fogyasszon az autó.

Az élelmiszer szintén változott: ha anya megdobott egy zsák krumplival meg egy fél fagyasztónyi disznóvágás kóstolóval, alacsonyabb lett a kaja költség. A főzési bravúrom hiánya is okozott nehézségeket: sokszor pazaroltunk az elfuserált ételek miatt, vagy mert nem tudtam jól kiszámolni miből mire lesz szükségem.

Ezután megszületett a gyermekünk, így már végképp nem volt időm a költségek írogatására. És egyébként azért sem tartottam igazán hasznosnak, mert nem tudtam hol húzzam meg a határt: ha vettünk egy könyvet, az már sok? És kettő? Luxus? Vagy ha jobb minőségű kajákat vettünk és több lett a költség, az sok? Ha vitamint vettünk, de így gyógyszert nem? Ha megajándékoztuk egymást? Ha beültünk egy kávéra „randizni” és nem az otthoni kotyogósat ittuk? Ha megéheztünk az autópálya mellett? És a téli gumi, meg a szervizelés?

Rájöttem, hogy elsősorban a pénzügyi alapelveim meghatározására van szükségem.

Hiába adtam meg ugyanis egy-egy kvótát bizonyos kategóriáknak, ha az élet mindig felülírta azokat. Hiába 20ezer forint a benzinlimit, akkor ha elutaztunk szüleinkhez, hó végén már ne menjünk dolgozni, mert az a 21. ezer forintnyi benzin? És ha gyógyszerből kell több, mert beteg a gyermek? Vagy pelusból, mert az olcsóbb nem kedvez a bőrének? Számomra lehetetlennek bizonyult megszabni, hogy mire mennyit „szabad” költeni. Ehelyett fontossági sorrendeket állítottunk fel, amelyeket mindketten betartunk költekezésünk során:

1. Próbálok takarékosan főzni, cserébe minél kevesebbszer eszünk otthonon kívül.
2. Minőségi alapanyagokat igyekszünk vásárolni, hiszen gyermekünknek is erre van szüksége. De a háromszor olyan drága bio cuccok nem férnek bele.
3. Ruhavásárlás előtt mindig konzultálunk egymással, és igyekszünk azt kombinálni amink van.
4. Könyvet elsősorban könyvtárból próbálunk kölcsönözni, és csak ritkábban veszünk sajátot.
5. Viszont, ha valami nem sokkal drágábban újonnan, mint a használt, akkor az előbbit választjuk.
6. Igyekszünk néha kimozdulni, de a szórakozás nem lehet prioritás például az autószerviz vagy a babakellékek ellenében.

Ezek csak példák, amelyek talán segítenek közelebb kerülni ahhoz, ami igazán lényeges a tudatos pénzgazdálkodás során:

Legyenek meg a pénzügyi prioritásaink, alapelveink, mellyel a család minden tagja egyetért, és a közös pénzzel eszerint gazdálkodik.

Nincs jó vagy rossz alapelv, de ha tisztázzátok számotokra mi a hasznos, akkor máris tettetek egy lépést a tudatos gazdálkodás felé. Például ha lakásfelújításban vagytok, lehet, hogy meghúzzátok a nadrágszíjat és nem mentek nyaralni, de az is lehet, hogy az mondjátok: most vagyunk fiatalok, a felújítás még várhat picit. Lehet valakinek prioritás, hogy dohányozzon (ami számomra abszolút károsnak tartott szokás…), mert úgy véli, ez jár neki. Más ehelyett virágokat vásárol vagy épp drága könyvsorozatot. Volt, ahol előbb volt internet, mint központi szennyvíz elvezetés. Ezt mindenki maga tudja megítélni, de az fontos, hogy mi magunk tisztán lássunk saját ügyeink tekintetében és a megfelelő prioritások mentén bánjunk az anyagiakkal.

A pénzköltésünk tükröz minket, fontossági sorrendünket, hogy minek van hely a szívünkben és minek nincs. Ezért igazán lényeges véleményem szerint, hogy hogyan bánunk a pénzünkkel.

Nem szeretnél lemaradni semmiről? Iratkozz fel az Anyu tervez blog hírlevelére ITT.

Keresd a blogot a Facebookon is!