A karácsonyi csendességem után a bloggerek közt meghirdetett másik ajándékozásról szeretnék beszámolni (az előző olvasd el ITT). A blogos szféra ugyanis nemcsak külön álló egyénekből áll, hanem sokszínűségünk ellenére próbálunk egy közösséget alkotni, amiért én nagyon hálás vagyok. A Magyar Bloggerek és Blogkedvelők Közössége facebook csoportjában rendezett kezdeményes során egymást, hogy megajándékozhassuk.
Számomra igazi meglepetés volt az ajándékom, mert már nem is számítottam rá, hogy karácsony előtt megkapom a postai csúszások miatt, ám 23-án mégis csengetett a postás. Először nem is értettem mit kaphattam, hiszen a csomag egyenesen Olaszországól érkezett Ildikótól, a The World Of Ildiko bloggerétől. Az ajándék pedig alaposan betalált, ami nem más, mint egy csodálatos füzet, amely a kedvenc színemben, púder rózsaszínben pompázik, valamint egy gyönyörű arany színű toll.
A kísérő képeslap azonban még jobban meghatott: Ildikó arra biztat benne, hogy merjem leírni azt, ami bennem van, az érzéseimet, legmélyebb gondolataimat. Szeretné, hogy ezek az értékek ebben a naplóban találjanak helyet.
Ezek a kedves gondolatok igazán megérintettek, hiszen én főként a praktikumra szorítkozom: a blogon megjelenő írásaimon kívül nem szoktam mélyebb, lelkibb dolgokról írni – még magamnak sem. Korábban lelkesen vezettem a naplóimat, ahol helyet kaptam ezek a gondolatok, ám mióta a blogot vezetem, minden írói energiámat ebbe fektetem. Talán most épp itt az ideje, hogy 2017-ben kicsit magammal is foglalkozzak: a saját érzésvilágomat is kiírjam magamból – legalább magamnak, egy naplóba.
Tulajdonképpen Ildikó is ezt teszi a blogján, illetve tanulságos, mély érzésű történeteket jelentet meg. Nagyon olvasmányosan ír, és a tartalom is értékes. Szeretettel ajánlom 🙂
Az én ajándékom pedig Adriennhez került, aki a csomag tartalmáról ITT számolt be. Mivel én nem készítettem képeket postázás előtt, így az ő bejegyzésére tudok támaszkodni. Próbáltam személyessé tenni az ajándékot, illetve Lénával összedolgozva is készült egy apróság 🙂
Összességében örülök, hogy részt vehettem az ajándékozásban, hiszen adni és kapni egyaránt jó. Számomra nagyon izgalmas volt, és remélem, hogy jövőre is lesz ilyen kezdeményezés!
A többiek ajándékozós bejegyzését a békára kattintva érhetitek el!
Nem szeretnél lemaradni semmiről? Iratkozz fel az Anyu tervez blog hírlevelére ITT.
Keresd a blogot a Facebookon is!
Anyu tervez blog és coaching 
[…] Aztán belevetettem magam blogjába. Hatékonyság, rendszerezés, szervezés, tervezések pontba szedése, atyaég a félelmem egyre nagyobb méreteket öltött! Nekem, aki képes vagyok este nyolckor hirtelen felindulásból eldönteni, hogy én nyolc óra múlva elindulok Kanadába kiruccani, kutyástól, macskástól, családostól vagy anélkül, nekem, aki a szükséges nyugalmam mellett többnyire forgószél vagyok, friss szellő vagy épp huzat, mikor milyen kedvem van, egy teljesen új világot mutatott meg az Anyu Tervez blog. Filofaxok, naptárak, költségvetések, időbeosztás, tervezések, szokásfigyelő szavak, amikbe a blogon található írások címeiben figyeltem fel elérték nálam, hogy kényelmetlenül mozgolódott bennem a kérdés, hogy “én, akkor nem is vagyok hatékony nő az életemben, otthonomban, ha az egyetlen dolog, amit papíron megtervezek azok a péntek esti vacsorák és szülinapi bulik menüjei?” És ez is simán megváltozhat ahogy a piacra érek… Hmmm…. Két éjjelen át olvasgattam Anyut, aki tervez, hogy beleérezzem magam a világába. Érteni akartam, miért ad neki biztonságot a folytonos tervezgetés, rendszerezés, és azt milyen ember is lehet ő, illetve mi hiányozhat mostanság életéből. Végül, amikor elolvastam Anyu kicsit sem tervezői szavait, arról, hogy ő leginkább időt szeretne karácsonyra, egyből tudtam, mit fog tőlem kapni. Ugyan időt nem adhatok ajándékba, – sajnos senkinek – csak egy eszközt, ami talán (remélem) ad majd Évának egy kis énidőt. Egy kis ‘szigetet’, ahol talán adhat magának egy kis időt. Éva is írt erről, itt olvashatod. […]
KedvelésKedvelik 1 személy
Hú, nem is gondoltam, hogy ilyen fejtőrést okoztam, mert annyira jól betaláltál, hogy kisebb megtorpanást sem érzékeltem 🙂 No igen, nem vagyok egy spontán ember, főleg mióta anya vagyok: Léna még inkább igényli a rendet, a kiszámíthatóságot, mely nélkül káosszá válna a kisbabás életünk. Ez most egy ilyen életszakasz: így a legkönnyebb nem csak túlélni, de megélni is 🙂
KedvelésKedvelés
Szia 🙂
Fejtörést csupán olyan szempontból, hogy nem ‘éreztem’ elsőre, mit is adhatnék neked. Igazából egyetlen cikk elég volt (bár sokkal többet olvastam el), hogy végül tudjam mit küldhetek. A szín sem volt véletlen. 🙂 Nagyon örülök, hogy betalált.
Persze, gyermek mellett teljesen más értelmet nyer a spontaneitás, de a nevelésben is sokszor szükség van rá szerintem, és sok anya fel sem fogja milyen spontán lesz a problémamegoldó képessége például egy-két kisgyermek mellett. 🙂
KedvelésKedvelik 1 személy