Ha felmerül egy probléma, meddig görgeted magad előtt? Meddig hagyod növekedni, mire elhatározod, hogy végre tényleg meg szeretnéd oldani? Mennyire kell nagynak lennie a bajnak, hogy komolyan vegyük?

Már jó ideje nem alszom jól, pedig higgyétek el, nagyon tudnék. Korábban este behunytam a szemem és csak reggel nyitottam ki. Semmi felébredés, sem pisi vagy ivás. Aztán ahogy gömbölyödött a pocim, le kellett mondanom a hason alvásról. Meg arról, hogy kibírjam mosdó nélkül az éjszakát. Aztán már művészet volt aludni egyáltalán valahogy a pociban dúló bokszmeccstől. Sebaj, majd ha megszületik a kicsi, minden a régi lesz…

De a legjobb rész csak most következett. A babák esznek éjszaka is, ezt nagyon jól tudtam. Szoptattam is lelkesen éjjel 2-3 alkalommal, míg már annyit evett nappal Lénám, hogy éjjel nem keltette fel az éhség. De valami más, valami titokzatos kór igen: a fogzás. Persze, erről is volt szó a könyvekben, szegénynek fáj, ahogy kibújik az első kis fogacskája. Aztán a második. És persze a harmadik sem kellemesebb… És nemrég megtudtam, hogy a 15. is naaaagyon fáj. És mivel szemfog, nekem is.

Mit tesz a jó pár hónapja kialvatlan szülő, főleg, ha szoptat? Igen, ad belőle éjjel, csak legyen egy kis csend és alvás. Meg hát, úgyis ez a divat, kötődés meg miegymás. És ha már kötődésre nevelés, akkor miért ne aludhatna velünk. Pontosabban azért, hogy véget érjen a fülsiketítő ordítás. Aztán rájön mindenki, baba-mama egyaránt, hogy ez működik, így csend van, alvás van. Csakhogy a baba nő, és már szűkös a hárman párban helyzet a francia ágyban: ideje kitúrni apát! Mama és baba együtt alszik, édesen szopiznak éjjel az első szülinap után is. Apa meg alszik a vendégszobában. Tiszta családi idill, teljes a kötődésre nevelés! Vagy mégsem?!

A kicsi rugdos éjjel, szopizás helyett inkább rág, mert fogzik és persze sír is, mert fáj… A nagy ágy odavan, meg a férj is, mégsem alszik jól senki sem. De egy anyának mindent ki KELL bírnia. Mert hát ha már gyerek, akkor persze hogy sír, meg ennyit igazán lehet áldozni érte blablabla…

Aztán egyik nap a szőnyegen egy bankjegy, amivel nem tudom hová indultam. Nem látok jól szemüveggel sem, pedig nem romlott a szemem. A 4. kávét már észre sem veszem, a gyerekre meg mérges vagyok. Látható a dekoncentráltság, elfelejtek dolgokat, nem emlékszem, mikor cseréltem pelust, csak már látom, hogy átázott a kisnadrág. Ügyetlen vagyok, kiesnek a tárgyak a kezemből.

Ha romlik a memória, dekoncentráció, étkezési- és látászavarok lépnek fel, valamint hullámzó kedélyállapot és depresszív gondolatok uralkodnak el az emberen, érdemes elgondolkodni, hogy hol vannak a határok az alvásmegvonásban. Van, aki 4-5 gyermekkel is gond nélkül veszi az akadályokat, akkor is, ha a legkisebbekkel még éjszakázni kell. Mások már pár hét nemalvás után kidőlnek az első gyerek mellett. Nem számít, hogy a szomszéd, a barátnő, vagy az anyukák a neten hogyan ítélik meg saját helyzetüket, és mennyit bírnak. A te helyzetedet te ismered, és neked kell szembe nézned a saját határaiddal is. Még az is elképzelhető, hogy csak te faragsz magadból mártírt a „ki kell bírni ezt is”-szemlélettel. Lehet, hogy csak jól át kell gondolni a problémát, és a megoldás tálcán kínálkozik. Vagy épp a védőnő, a gyermekorvos vagy más szakember tud segítséget nyújtani.

De eljön a pont, amikor akkora a probléma, hogy nem görgethetjük tovább magunk előtt, amikor meg kell próbálni megállítani, megoldani azt. Nem gondolom, hogy egy babának 17 hónapos korban még rendszeresen 4-5 alkalommal ordítva kellene felkelnie éjjel, vagy végig kellene szopiznia az éjszakát, miközben a hitvesi ágy babaággyá lényegül át, melyből anyut is ideje lenne kirugdosni. Szerintem az egész család megérdemli, hogy pihenjen.

Úgyhogy én megelégeltem a helyzetet, és megpróbáltam kezembe venni az irányítást: tájékozódtam és kidolgoztam az alvás-tervemet. Igyekeztem nem merev szabályokat alkotni, és parancsnokot játszani. Sokkal inkább határozott, következetes szeretetre akarok törekedni. Nemcsak magamnak, de a lányomnak is szeretnék segíteni a jobb alvásban. A következő bejegyzésben megmutatom hogyan.