Az, hogy miképp indítjuk napjainkat, nagyban meghatározza a folytatást. Halmozottan igaz ez kisgyermekes anyukákkal: Ordításra vagy apró ujjakkal történő szemnyomkodásra kelni nem mindig szívderítő élmény. De mégis mit tehetnénk?!

Ma már köztudott, hogy a reggeli felkelés utáni első órák meghatározzák az aznapi hangulatunkat és lelki állapotunkat. Hatékonyságunk is a délelőtti órákban a legnagyobb. A kellemes ébredést, és az egész napra kiható kellemes közérzetet azonban sokszor hajlamosak vagyunk feladni pár percnyi tovább szundikálásért. Pedig a jó kezdet akkor is fontos, ha egész nap otthon vagyunk és magunk határozhatjuk meg, mit mikor teszünk.

Időben kelni talán még gyermek-mentes időszakunkban sem volt könnyű, de mióta az éjszakák változó mennyiségű sírással és „annnnyaaa” felkiáltással tarkítottak, ez még nehezebbé vált. Mondhatni lehetetlenné…

Lányunk születése után nem sokkal, azt a célt tűztem ki magam elé, hogy szeretnék még előtte felkelni reggelente. De hogyan, ha azt sem tudom mikor fog felkelni?! Többek között ennek beállítását is célozta a napirend. Ezzel már kész vagyok (elolvashatjátok itt), már csak fel kellene kelni hamarabb, mint ő…

De miért akarok én annyira korán kelni? Szeretném reggelente felkészítem magam az adott nap feladataira, erőt meríteni a Bibliából, bölcsességet kérni imádságban az adott napra. Ez elméletben úgy néz ki, hogy Léna 7 körül kel, én pedig előtte fél- egy órával. Úgy gondolom, hogy a babás-zajos hétköznapokban meg kell tanulnunk értékelni a reggel csendjét, békéjét.

Egy ideális reggelen…

….számomra jut idő arra, hogy megzavarás és gyereksírás nélkül eljussak a mosdóba, megmosakodjak, megfésülködjek, feltegyek egy minimális sminket. Szükségem van rá, hogy elcsendesedjek és időt töltsek Istennel: Bibliát olvassak és imádkozzak. Legjobb esetben még van egy kis időm néhány átmozgató tornagyakorlatra, és arra, hogy átnézzem az aznapi teendőimet, majd felöltözzek, és jó kedvvel ébresszem a családot.

Idillien hangzik? Persze, és nekem is csak ritkán sikerül, sajnos. Kislányom többször felkel még éjjel, és én is hajlamos vagyok még elhúzni a lefekvést esténként, melynek eredményeként reggel fáradtan kelek. De ha időben térek nyugovóra, akkor egyrészt lesz erőm az éjszakai műszakhoz a kislányommal, másrészt reggel kipihentebben vághatok neki az aznapi teendőknek. És ami a legjobb: Istennel kezdhetem a napot!

Igen, ez jelenleg szinte lehetetlen küldetés, de fontos számomra annyira, hogy nem adom fel!