Az, hogy boldog, hálás életet élünk nagyban függ a saját hozzáállásunktól. A körülmények csak egy részét képezik a boldogságunkat befolyásoló tényezőknek. Sok minden ugyanis bennünk dől el.
Van, aki nyugodt életre vágyik, ehelyett pörgős élete, munkája, feladatai vannak. Más meg otthon unatkozik, mert munkanélküliként várja a lehetőséget, ami nem jön el. Aki dolgozik, babázna, aki babázik, az már vágyik vissza dolgozni. Mert a körülményektől várjuk a boldogságot: de a tökéletesre hiába számítunk.
Én arra döbbentem rá, hogy a legjobb mindig az a helyzet, amiben vagyunk, hiszen mindig az a perc él, ami épp történik. Hiába várunk a jövőre, élünk a múltban, vagy sóvárgunk egy másik helyzet felé: a boldogság nem ezen fog múlni. Ez javarészt rajtunk, hozzáállásunkon múlik.
Egy nehéz munka esetén is élhetünk hálával, hogy mennyire kipróbáltak leszünk, milyen hasznos a munkánk, és hogy mennyi mindent tehetünk. Hálásak lehetünk, ha iskolába járunk és van lehetőségünk tanulni. Hálásak lehetünk, ha otthon tölthetjük az időnket a kisgyermekünkkel, és a háztartással foglalkozhatunk. Hálásak lehetünk, ha járhatunk dolgozni, és tulajdonképpen mindenhez lehet hálás hozzáállással lenni. Nem azt mondom, hogy azokat a nagyon rossz helyzeteket is el kell fogadnunk, amelyekben változtatni is tudnánk: egy molesztáló főnök, abszolút kizsigerelő munka, vagy hosszan tartó otthonlét után természetes az igény a változtatásra. Tegyük meg, amit kell, ha úgy érezzük, szükség van a változásra! De nagyon sok helyzetben csak a hozzáállásunkkal van a baj: elfelejtjük meglátni az apró örömöket, boldogság morzsákat napjainkban. Azokat az örömteli pillanatokat, amelyek segítenek átlendülni a nehéz időszakokon.
És sokszor elfelejtünk Istenhez fordulni. Ő tudja megváltoztatni igazán a szívünket és gondolatainkat, hogy valóban ilyen hozzáállással tudjunk lenni. Ő tud formálni, ha olvassuk igéjét, fohászkodunk hozzá. Ő az, aki képes megváltoztatni minket. De segíteni is csak azon lehet, aki hajlandó a változásra. Ő már megtette az első lépést, amikor elküldte egyszülött fiát, Jézus Krisztust, most rajtunk áll, hogy ezt elfogadjuk és az ő nevében kérve napról napra fohászkodjunk a változásért. Ezt a lépést nekünk kell megtenni!
Ám kisgyermek mellett talán még nehezebb elhatározni magunkat és napról napra Istenhez fordulni, elcsendesedni az ő jelenlétében. Nemcsak a világ zaja, és a teendők tömkelege, hanem a gyermeksírás és a 0-24 órában tartó gyermekfelügyelet is könnyen elvihet tőle. Nehéz úgy imádkoznunk, ha közben egy kisgyermek bármikor felkelhet mellőlünk, vagy épp enni kér, és játszani akar velünk. Nehéz megtalálni azokat a pillanatokat, mikor igazán Istenre figyelhetünk és meghallhatjuk az Ő hangját.
Viszont ahelyett, hogy a kifogásokat keresnénk, fókuszálhatunk a megoldásra is! Keljünk fel a gyermek előtt, és ha ez nem megy, akkor imádkozzunk akkor, amikor már este lefeküdt. Nehéz elaltatni, vagy későn fekszik le? Imádkozz altatás közben! Nincs idő a Bibliát olvasni? Akkor vedd elő a gyerek bibliát és olvassátok együtt a kicsivel!
Biztos van olyan alkalom is, amikor másra tudod bízni a gyermeket: az apukájára legalább. Én hajlamos vagyok ilyenkor a munkám után szaladni, sőt a délutáni alvásidőben is azzal törődök, hogy minél több dolgot megcsináljak. Pedig csak rajtunk múlik, hogy keressük-e az alkalmat az Istennel töltött időre, vagy csak a kifogások között élünk. Én az idei évben még tudatosabban szeretnék erre figyelni: hálaadással élni, Istent keresve mindenkor.
Anyu tervez blog és coaching 
Interesting thoughtts
KedvelésKedvelés