Tökéletlen házasság

_DSC0130.JPGA Házasság Hete kapcsán felmerült bennem a kérdés: Milyen a „tökéletes házasság”.  Ám hamar rá kellett jönnöm, hogy erről, ha akarnék sem tudnék írni: egész egyszerűen nem létezik. Két tökéletlen ember szövetsége sokkal inkább buktatókkal teli, semmint tökéletes. Nehézségek mindenhol vannak, ezt kár lenne tagadni. De ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne összecsiszolódni, a nehézségekben megedződni és a szerelmet még nagyobb csodaként megélni.

Hajlamosak vagyunk azt feltételezni, hogy csak úgy érdemes házasságra lépni, ha minden tökéletesen működik: alig van konfliktus, és az is hamar megoldható, napról napra érdekes a másik fél a számunkra és úgy alapvetően minden rendben van, minden csupa rózsaszín köd. Pedig a házasság már picit túlmutat ezen a rózsaszín ködön, anélkül, hogy ezzel egyenes arányosan egy sötét felhőt vetítene előre.

Mert valljuk be, a házasság már nemcsak a szerelemről, szenvedélyről és a randikon mutatott legjobb arcunkról (és ruhánkról) szól, hanem a hétköznapok valóságáról. Néha betegségről, fáradságról, nehézségről, kisbaba büfis ruháról… Néha konfliktusokról, hogy ki vigye le a szemetet, mi legyen az ebéd, mennyit költsünk bizonyos dolgokra vagy épp mennyi szex legyen a hétköznapokban.

De ne gondoljuk azt, hogy ezek miatt a súrlódások miatt már „nem is éri meg” a házasság, az elköteleződés, az Isten előtt kötött szövetség. Nem mindig rózsaszín, de nem is feltétlen koromfekete az ég a hétköznapokban. És ez utóbbiért sokszor mi magunk tehetjük a legtöbbet.

A házasságon „dolgozni kell”…

… hallottam sokszor még jegyességünk ideje alatt más házaspároktól. Akkor ezt egyáltalán nem értettem: mit kell dolgozni? Nem elég a munkahelyi meló? Mit kell a házassággal csinálni, ami „munka”?! Nos már tudom: csiszolni, építeni, néha összetörni, vadhajtásokat levágni, majd frisseket növeszteni. Sokszor kell locsolni, de gyomlálni is.

Ez röviden annyit tesz, hogy bármi történjék is, a házaspár egy szövetséget alkot: megbeszélik közös dolgaikat, és nemcsak a szépet, hanem a nehéz, vitás ügyeket is. Akkor is, ha nehéz elmondani. Akkor is, ha nekünk kell változni. Ha a duzzogást, sértődést, zsarolást, egymás elleni taktikázást választjuk, nem egymás szövetségesei, hanem egymás ellenségei leszünk. A házasság nem erről szól, és ezért kell „dolgozni rajta”: hogy szövetségesek legyünk. Annyira egyek, amennyire két különálló ember csak lehet.

De nemcsak a vitás helyzeteken lehet és kell dolgozni, hanem a hétköznapok egyszerű ügyein is…

P1010757.JPG

Nem kell hagyni, hogy elszürküljön a házasság, nem muszáj egy ellaposodott kapcsolatban élni. Lehet ellene tenni! Nem kell maci naciban meg pizsamában lenni otthon, miközben a munkahelyünkön gyönyörűen tudunk festeni és nem kell hagyni, hogy ránk rakódott kilók csak tovább szaporodjanak. Lehet és kell is tennünk az egészségünkért, szépségünkért: megfelelően étkezni, tornázni, szépítkezni, néha meglátogatni a fodrászt vagy kozmetikust. Nem kell megvárni, míg teljesen elromlanak a fogaink… Ápolni, gondozni kell, és bizony folyamatosan ellenőriztetni a fogorvosunkkal. Nem szabad elhanyagolni a testi problémákat, hogy azok a hétköznapokat megkeserítve csak állandó panaszkodást szüljenek. Nem kell elhagyni magát egyik félnek sem, csak azért mert már „úgyis szeret, akárhogy nézek ki”. Persze hogy szeret téged. De hosszú távon senkinek sem jó egy ellaposodott házasság.

És bizony lehet randizni: jó néha kimozdulni: egy sütire, egy kávéra, étterembe, vagy egy nyaralásra. Bár én személy szerint mindig a hétköznapi csodáknak örülök a legjobban: annak, hogy kiegyensúlyozott házasságban élhetek, egy nagyszerű férfi mellett, aki szívből szeret és akit én is a lelkem legmélyéről szerethetek. Aki megajándékozott a gyermekáldás csodájával, és erején felül is gondot visel rólunk. Mindent megtesz értünk, minden problémát meg lehet vele beszélni. Tudja, érzi, mikor vágyom magányra, és sosem bántó a közeledése. Néha azt érzem, jobban ismer, mint én önmagamat. És ez többet tesz, mintha világ körüli útra vinne, vagy minden nap étteremben vacsoráznánk.

Persze koránt sem tökéletes a házasságunk, hiszen mi magunk is tökéletlen emberek vagyunk. Hibázunk, cél tévesztünk, megbántjuk olykor a másikat. De megbeszéljük, bocsánatot kérünk és folyamatosan képesek vagyunk a változásra, megújulásra. Mert szeretjük egymást. Mert szövetségre léptünk: nemcsak egymással, hanem Istennel is. És ő az, aki kezében tartja a házasságunkat: ez a hármas fonál pedig nem szakad el egykönnyen!

A Házasság Hete alkalmából lehetőségünk nyílt az Európa Rádió Svédasztal című műsorában beszélgetni a házasságról. A velem készített interjút ITT hallgathatjátok meg.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s