Mindenkinek arra van ideje, amire szánja: tehát van rá időd. Pontosan arra, amire akarod. Vagy mégsem? Egy édesanyánál már bonyolódik a helyzet: a gyermek(ek) igényei határozzák meg, mikor mire kell időt szánni, vagy inkább hadd fogalmazzak pontosabban: Mivel muszáj tölteni az időt. Akkor mégis mire lehet ideje egy anyának? Hol marad a szabadsága, hogy rendelkezzen az ideje és a tevékenységei felett? Hogyan lehetséges az, hogy néhány édesanya képes otthonról dolgozni kisgyermek mellől is, miközben rendben van az élete, az otthona, a háztartása, a házastársa és a gyermekei is? Akkor mégis van rá mód, hogy egy anya is arra szánja az időt, amire akarja? Szerintem igen!

A tetrisz nevű játékra szívesen emlékezhet vissza az én korosztályom: a 4 kis négyzet elemből álló formák változatos alakot öltöttek a játékban, és a cél az volt, hogy az éppen érkezőt a lehető legjobb helyre illesszük be. Éppen oda, ahová úgy illik be, hogy segítségével egy egész sor megteljen, vagy legalábbis afelé törekedjünk vele. Az időnk és a tevékenységeink viszonyát is így lehet elképzelni: az események, feladatok változatos formát öltenek. Ha nem jól forgatjuk és helyezzük el őket, akkor hamar betelik a képernyőnk, az időnk, életünk, miközben sehol sem lesz igazi teljesség és sok hézag kimarad. Viszont ha ügyesen forgatjuk az éppen érkező elemeket, akkor azokkal szépen betölthetjük a szabad helyeket.

Mint a tetriszben, ugyanannyi feladatot elhelyezhetünk egymáshoz jól illeszkedő módon, de pakolhatjuk egymásra össze-vissza módon is, csak akkor épp az eredményünk is hézagos lesz, az idő pedig hamar elrohan, betelik. Az időbeosztás kapcsán is érdemes tehát erre törekedni: a megfelelő dolgok a megfelelő helyre kerüljenek, és akkor megsokszorozódik a hatékonyságunk és olyan dolgokat is elérhetünk, amelyről korábban csak álmodni mertünk.

Amikor anyaként a gyermekek határozzák meg gyakorlatilag az egész életünket, akkor jogosan merül fel a kérdés, hogy mégis hogyan tudnák ráhatással lenni az időnk (helyes) eltöltésére. Egyáltalán kell-e nekünk bármi többre vágyni/törekedni, mint a gyermekek ellátása? Nem, természetesen az első időkben bőven elég a rájuk való odafigyelés. De hogy meddig tartanak ezek az első idők, az erősen függ az édesanyától is: hetek vagy hónapok múlva azzal szembesülünk, hogy hosszú távon az otthonunkat, a tisztaságot, a rendet, a saját testi-lelki egészségünket és a férjünket sem hanyagolhatjuk el a kisgyermekek miatt.

Kevés az idő, sok a feladat és mindent a gyerek irányít…

De tényleg mindent? A napirend kialakítása egy kiszámíthatóságot visz mind a kicsi, mind pedig a szülők életébe. Ha megvan egy kerete, íve a napnak, akkor sokkal könnyebb tervezni, átlátni mit mikor érdemes megtenni, elvégezni. Ha körülbelül ugyanakkor történnek az étkezések, alvások valamint az önálló és közös játékok a nap során, máris tisztábban látjuk, hogy egyáltalán hol vannak lehetséges hézagok abban a bizonyos tetriszben és könnyebben megítélhetjük, milyen tevékenység fér bele ott az időbe.

Mert bizony mosni, főzni, takarítani mindenképp kell (vagy legalább kiszervezni), akkor miért ne hangolnánk ezt össze a gyermekünk saját ritmusával? Persze nemcsak ez adja a szűk keresztmetszetet: a saját energiaszintünk, törekvési vágyunk is közbeszól, méghozzá folyamatosan.

Éppen ezért hasznos, ha édesanyaként nekünk is van egy napirendünk, amely lehetővé teszi számunkra, hogy kialakítsunk és fenntartsunk olyan szokásokat, amelyek nagyban megkönnyítik a hétköznapi feladatokat.

Saját napirend és rutinok kialakítása

Egy édesanya számára a csend, felbecsülhetetlen érték. Márpedig ez a legtöbbször csak akkor adatik meg, ha alszik a család. A reggelek így különös jelentőséggel bírnak: felkelhetsz sírásra és kakót követelő hangokra is, de megteheted, hogy kihasználod, amíg a gyermekek még alszanak és felkelsz előttük. Így jut időd rá, hogy átgondold a napodat, beiktass egy kis énidőt, olvass, tornázz, felöltözz, felkészülj az előtted álló napra. A reggeli rutin kialakításáról hamarosan egy külön cikkben is olvashatsz.

Érdemes megtervezned az esti rutinodat, amely elősegíti, hogy időben ágyba kerülj és gátat szabj az online időrablóknak.

A napi rutinok –melyeket természetesen a gyermek napirendjéhez igazítva tudsz létrehozni- csak egy szelete a nagy egésznek: a hetek, hónapok eseményei, körforgása szintén hozzájárul a kiszámíthatósághoz, jobb időbeosztáshoz és az egyensúly megteremtéséhez. Ha megvan a rendszere bizonyos típusú programoknak (például, hogy a hét melyik napján mentek a nagyihoz vagy épp bevásárolni), akkor számodra is jobban tervezhetővé válnak az egyes idősávok.

 

---

Helyzet és feladat összepárosítása:

Szorosan összefügg a napirenddel, mikor milyen helyzetben, milyen típusú feladatot, tevékenységet tudunk elvégezni. Kézenfekvő, hogy alvásidőben nem feltétlenül kezdünk hangos tevékenységbe, de például sokan ilyenkor végzik a házimunkát. Sétálás idejében egyértelmű, hogy nem tudunk főzni, de rengeteg féle dologgal tudunk ügyesen sakkozni egy kis odafigyeléssel:

1. Gyermekek bevonása

Az étkezés állhat abból, hogy óvodás korú gyermekek már a terítésben is részt vesznek, majd az elpakolásnál is segédkeznek. Nem kell nagy dolgokra gondolni: elég ha csupán a saját kis műanyag tányérját előveszi, majd evés után a mosogatóba teszi, esetleg egy nedves konyharuhával eltörli az asztalt. Először még nem a feladat kivitelezésének hatékonysága a lényeg, hanem hogy időt nyerj, hogy elvégezd az étkezés körüli teendőket, ne a fél perc alatt összemarakodó testvéreket kelljen szétválasztanod, miközben úszik a konyha.

Később pedig egyre inkább eredményes is lesz a közös házimunka, a gyerekek pedig természetesnek veszik majd a részvételt.

Csinálhattok közös heti vagy havi takarítást is: Amikor apa is otthon van, törölgethetik a port a kicsikkel, porszívózhatnak, míg te a fürdőszobát, konyhát takarítod. Így egyszerre haladtok, gyorsabban vagytok kész, és a gyerekek is jártasságot szereznek a házimunkában.

2. Alvásidőben ne a házimunkával törődj!

Nem győzöm elégszer hangsúlyozni, mégis nálam is becsúszik olykor egy-egy feladat az értékes délutáni alvásidő perceibe. Természetesen, amit egyáltalán nem tudsz a kicsi mellett ellátni, vagy valami miatt megnövekedett mennyiségű feladattal állsz szemben (pl. vendégség vagy utazás miatt), akkor nyilván, használd ki az alvásidőt. De menetrendszerűen ide tervezni a házimunkát, nem érdemes. Amikor csend van és nyugi, használd ki az időt a pihenésre, töltekezésre, felnőtt élet dolgaira. Ha éjszakázol még a kicsivel, akkor dőlj le, mikor ő is alszik, vagy olvass, vegyél egy forró fürdőt, sportolj, vagy foglalkozz a saját kis projektjeiddel. Ilyen lehet a heti, havi tervezés, receptek gyűjtése, költségvetés tervezése és figyelemmel kísérése, háztartás megszervezése, naplóírás, kézműves foglalkozás, valamilyen hobbi űzése. A lényeg, hogy ha van rá lehetőség, akkor ez legyen a te időd: hiszen egész nap a gyerekek és a háztartás dolgai irányítanak, ennyi szabadidő neked is kell testi-lelki egészséged megőrzése érdekében.

3. Az esti órákat ne pazarold el!

Végre alszanak a kicsik este, te pedig fáradtan dőlsz be az ágyba és… facebookozol, az instát pörgeted?! Vagy épp egy 2 órás film mellett köteleződsz el? Csak egy sorozat következő része? Nálam bevallom, sokszor voltak ezek a díjnyertes időtöltések. Mivel kellően fáradt voltam hozzá, hogy képtelen legyen tudatosan választani a tevékenységek között, gyakran lyukadtam ki ilyen időrablóknál. Nem azt mondom, hogy ezek önmagukban káros tevékenységek! Sőt, kis mértékben gyógyszerként szolgálhatnak. Ám ha minden nap megnézel egy 1 órás sorozatrészt, plusz 1 órát használod a social mediát, akkor az könnyen a párkapcsolat és az alvás rovására mehet.

4. Élj a reggelek nyújtotta lehetőséggel!

4 éven és 3 hónapon keresztül keltem minden egyes éjszaka valamelyik (vagy olykor mindkét) gyermekemhez. Akárhogy szerettem volna, az esetek döntő többségében képtelen voltam valóban korán kelni (és ébren maradni…). De ha sikerült, akkor hatalmas csodát tapasztalhattam meg: akár már 10-15 perc szabadság reggel hatalmas erőt adott a naphoz! Ha képes vagy a gyerekek előtt kelni, akkor türelmesebben látod el őket, mert nem a gyereksírás lesz az első gondolatod a napon, és nem teli húgyhólyaggal kell őket pisiltetned. Nálam a cél, hogy 1,5-2 órával előttük keljek, amely elég időt biztosít számomra az igeolvasásra, tornára, olvasásra/tanulásra vagy épp írásra, illetve van lehetőségem felöltözni, megreggelizni (így nem kapkodva kell enni mellettük), megfésülködni. Hatalmas élmény és megfelelő lendületet ad a naphoz!

5. Ha valaki más vigyáz a gyerekekre…

vagy elviszi őket otthonról, akkor lehetőleg olyan tevékenységgel foglalkozz, amelyet csak nélkülük tudsz végezni. Ha tudsz mellettük/velük teregetni, de fürdőszobát takarítani nem, akkor ez utóbbit csináld inkább és majd kiteregetsz utána, akár akkor, amikor már otthon lesznek.

6. Az alvásból nem érdemes faragni!

Egy bizonyos mennyiségű alvásra mindenkinek szüksége van (6-8 óra), így ezzel nem érdemes spórolni. Ha másnap fáradt vagy, türelmetlen és lassabban is haladsz, akkor nem érte meg előző nap azt a fél-1 órát ébren tölteni. Főként, ha valamilyen időrabló vette el azt az egy órát. Tipp: Ha este elkezdenél nézni egy új részt a sorozatodból, vagy egy youtube videót esetleg filmet, tedd fel magadnak a kérdést, hogy többet ér a 2 órás film, mint amennyit a kieső alvással vesztek?!

7. Kerüld az ördögi kört!

Az előzőhöz kapcsolódó tipikus folyamat, amikor fáradtan teszel-veszel a nap során, esetleg még szunyókálsz is egyet délután a gyerekekkel, ám este úgy érzed, nem jutottál semmire, ezért tűzoltás szerűen mindenbe belevágsz. Ennek következtében ismét későn fekszel, gyereksírásra kelsz (a saját gondolataid helyett), fáradtan vonszolod végig magad a napon, majd este ismét elkeseredve kapkodsz. Az alvást ne hanyagold el, és inkább feküdj le időben!

Folyamatosan ismétlődő tevékenységek és az időszeletek

Képzeld el úgy az idődet, mintha az az óra számlapjának megfelelően 15 perces blokkokra lenne osztva. Minden órában van 4 ilyen szelet. A tevékenységeid pedig bizonyos időtartamot ölelnek fel, amelyet az ismétőlődő feladatoknál egész jól tudsz már saccolni: 30 perc (2 blokk) alatt lesz tiszta a fürdőszoba, 1 óra egy adott étel (4 blokk), és negyedóra (1 blokk) a mosogatás vagy az emailek áttekintése. Ha menni kell valahová (pl. 10-re orvoshoz) és 9.30-kor kell indulnod, de még csak 8.30 van, akkor belefér 4 blokknyi feladat az időbe (persze jobb, ha fölébecsülöd a tevékenységek időigényességét gyerek mellett). Így nem arra gondolsz, hogy „elment az egész délelőtt az orvosi ellenőrzés miatt”, hanem be tudsz valamit iktatni a rendelkezésedre álló időbe, ha kellően tudatos vagy.

Ez a kulcs az időtetrisz nevű játékhoz: a tudatosság.

Ügyesen forgatni a tevékenységeket a rendelkezésre álló időhöz és kontextushoz igazítva, jelen lenni testileg-lelkileg a saját életedben, és így ráláthatsz, mire is van épp abban az adott pillanatban szükséged és lehetőséget. Ez nemcsak a feladatokról szól: a gyermeknevelésről, önmagadról, kapcsolataid ápolásáról egyaránt. Ehhez lehet, hogy sok dolgot meg kell reformálnod az életedben, de hidd el megéri. Mindenki az egyéni megoldásait kell, hogy megtalálja és a saját megoldásait. Nincsenek univerzális válaszok és tuti tippek, amelyek mindenkinél működnek. Sőt, senki sem képes rá, hogy megmondja neked, hogy melyik utat válaszd, vagy hogy mit tegyél egy adott probléma felmerülésekor. A válasz benned van, mert te ismered a legjobban a saját életed, körülményeid, gondolataid és a megoldáshoz, változáshoz szükséges erő is benned lakozik. Egyedül Isten képes arra, hogy utat mutasson nehézséged közepette. De természetesen mindemellett egy barát, egy segítő is biztatást nyújthat, ha melletted áll és kísér az úton.

Én ilyen kísérő, támogató személy szeretnék lenni az édesanyák saját megoldásainak megtalálása felé vezető úton és mivel minden élet más-más, nagy vágyam, hogy egyénileg is segítséget nyújthassak az anyáknak. Éppen ezért kezdem el szeptembertől a keresztény coaching és vezetés szakirányú továbbképzést, melynek révén olyan emberré szeretnék válni, aki rendelkezik minden szükséges ismerettel és képességgel, hogy másokat támogathasson saját megoldásaik felfedezésében.

Nagyjából decemberben kezdődött az az önismereti és fejlődési folyamat, amelynek révén egyre tisztábban láttam saját életemet és céljaimat. Nem azt, amit a társadalom vár el tőlem, hanem azt, amely mindig is bennem élt, amelyre teremtett Isten és amit igazán csak ő tudott feltárni bennem. Depresszív időszak után megtanultam befelé fordulni, felállni és megkeresni az igazi céljaimat. Nem azokat, amelyeket tankönyvízűen megfogalmaztam magam számára, de sosem motiváltak eléggé és nem fűtöttek annyira, hogy a hivatásommá váljanak. Azokat a célokat, amelyeket valóban fontosnak tartok és a lényem részét képezik. Így jutottam arra a felismerésre, hogy azoknak a nőknek szeretnék támaszt és információt nyújtani, akik az anyaság útvesztőjében vagy arra készülve nem találják életükben az egyensúlyt, nincsenek teljesen rendben kívül-belül, időhiánnyal küzdenek vagy egyszerűen csak érzik és tudják: többre is képesek, jobban is kiteljesedhetne az életük ebben a nagyszerű állapotban, amelyet anyaságnak nevezünk.

A gödör alján, önsajnálatba burkolózva, a külső tényezőket okolva és mások változását várva kaptam kölcsön egy könyvet, amely eredetileg coach-oknak íródott. Ekkor döbbentem rá, hogy a változás egyedül rajtam áll: csak én vagyok képes módosítani a szemléletemen, a hozzáállásomon és ezáltal a viselkedésemen. Nem másokat kell megváltoztatnom (vagy várnom elkeseredetten, hogy valami változzon körülöttem), hanem bizony nekem magamnak kell megtennem a szükséges lépéseket. A saját hozzáállásának, tetteinek megváltoztatása mindenkinek egyéni feladata és bizony nem könnyű elindulni a jó úton és felfelé ívelő pályára állni. Mégis azt találtam, hogy a coaching módszere azt az eszköztárat adhatja majd a kezembe, melynek révén képes leszek segíteni másoknak, egyfajta támogatóként, buzdítóként mögöttük állva, kísérve az úton.

Első lépésként egy kis csoportban, facebookon szeretnék a fejlődni vágyó édesanyákkal együttműködni. Még van pár hely, ha szeretnél csatlakozni, kattints ide (a belépő kérdésekre mindenképp válaszolj!): Anya egyensúlyban