A nyár beköszönte igazán pezsdítően hatott rám. A télre jellemző betegségek, magány szertefoszlottak, és végre kezdett kinyílni a világ. Még mindig új vagyok a környéken, de elkezdtem barátkozni, ismerkedni, és egyre inkább élvezni a gyermekeimmel töltött időt. Ők pedig lassan kezdenek „igazi” tesók lenni: már Júda is kommunikál a nagytesóval, és gyakran kergetik egymást, vagy báboznak, vonatoznak, autóznak együtt. Boldog vagyok, amikor így látom együtt őket. Sikerült kicsit olvasgatnom is a hónapban, illetve még néhány egyszerűsítésre is sor került az életünkben. Nem tagadom, egy-egy fárasztó, babasírástól hangos éjszaka után igazán el tudok keseredni, és nehezen találom az utamat, de Isten mindig kiemel ezekből a nehézségekből, és sikerül új fókuszokat találnom, és ami még jobb: örömöt.

Kedvenc film: Nap nap után

Mivel a könyvet is olvastam, rögtön szerettem volna látni a filmadaptációt. Mint tudjuk, ha egy regény alapján készül film, elvesznek bizonyos részletek, mások összevonásra kerülnek az összkép megőrzése érdekében, némelyek pedig komoly változtatásokon esnek át, hogy vászonra vihetővé váljanak. Összességében ez esetben a film pont annyit vett el, mint amennyit hozzáadott a történethez, így élvezhető maradt számomra. A könyv egyébként sajnos nem használja ki az alaptörténetben rejlő lehetőségeket, így javarészt nem volt miből veszíteni. Sokkal jobban ki lehetett volna fejteni azt a filozófiai töprengést, hogy hogyan lehetséges vajon minden nap másik ember testében ébredni, és milyen ez a hontalanság, gyökértelenség, egyfajta identitásválság és keresés. Természetesen említésre kerültek ezek a részletek, de úgy vélem, sokkal mélyebbre lehetett volna ásni e tekintetben.

Én például kiegészítettem volna azzal mindenképp, hogy tulajdonképpen szinte mindnyájan átesünk olyan változásokon, mintha minden nap más testében ébrednénk, holott a saját életünket éljük. Csak visszagondolva egy napomra a kollégiumban, egy másikra a középiskolában, megint másikra egy táborban. A gyermekeim mellett pedig szinte nap nap után változik minden: egyik nap kis csecsemőm van, másik nap már egy közösen játszó testvérpár. Tavaly ilyenkor még másik városban laktam, két éve szintén másikban. Az egyén szintjén ezek úgy érződnek, mintha nap nap után történtek volna ezek a változások: a szubjektív emlékezet képes ilyen formában összemosni az eseményeket. Érdekes ez, és nagyon jól tükrözi az érzésvilágomat ez a történet: mintha nap nap után más ember testében ébrednék, más-más világ vesz körül, annyira gyorsan változik minden körülöttem. Vágyom a megnyugvásra, de ahogy a főszereplő is, megtanulok együtt élni azzal, amin nem tudok változtatni.

Kedvenc könyv – Trish Cook: Éjjeli napfény

A fülszövegben szerepelt, hogy a „Nap nap után rajongóinak”, tehát egyértelművé vált, hogy nekem szól a könyv. Sokat válogattam az üzletben, hogy mely romantikus regény lenne a legmegfelelőbb számomra, mire erre esett a választásom. A legtöbb könyv ebben a műfajban ugyanis arról szól, hogyan lép félre a szerelmes pár egyik tagja, hogyan furakodik be egy harmadik személy, akivel majd kibontakozik a történet. „Bűnös” vágyak, megcsalás, az új élet kecsegtető mivolta… Na, ezek azok a dolgok, amire semmi szükségem. Maximálisan boldog vagyok a férjem mellett, semmi szükségem arra, hogy új életet kezdők izgalmairól olvassak. Így esett a választásom erre a tiszta szerelmi történetre. Ebben a főhős lány olyan ritka genetikai betegségben szenved, amely lehetetlenné teszi számára, hogy közvetlen napsugárzás érje. Így fordított élet él: nappal alszik és éjjel van fenn. De őt is eléri a szerelem, és mindent megpróbálnak, hogy ez a szerelem a nehézségek ellenére is kibontakozhasson.

Blogbejegyzés mástól: Dackorszak: a nem, a nemnem és az akarat

Hiszti és dackorszak: amikor benne van az ember, úgy tűnik sosem lesz vége. Barbara, a Mom with five szerzője viszont segít kellő humorral, helyén kezelni a helyzetet. Ő 5 gyerek után már csak tudja, én pedig bízom benne. Úgy tűnik, egyszer talán véget ér ez a nehéz korszak is. Hogy jöjjön a még nehezebb kamaszkor…

Saját blogbejegyzés: Minimalista törekvéseim

Már egy ideje ezt az utat járom, legalábbis törekszem rá. A minimalizmus azóta foglalkoztat, mióta gyermekeim vannak –bár először nem is sejtettem, hogy ennek neve is van. Szeretnék egyszerűbb életet élni, ahol a fontos dolgokra tudok fókuszálni, és gyermekemet is így tudom nevelni. Nem mindig sikerül, és van még hová fejlődnöm, de úgy érzem ráléptem egy útra, és ennek igazán örülök.

Kihívás/program: Végre otthon

Aki közelebb él szüleihez, annak talán nem nagy dolog „hazamenni”, ellátogatni a szülő házhoz. Van, aki sajnos ezt már nem teheti meg, míg mások valami oknál fogva talán nem is vágynak rá. Én viszont már nagyon vártam erre a napra. Mióta megszületett második gyermekem, most először voltunk mindkét szülői háznál (sőt, már nagy pocakkal sem utaztunk ilyen távolságra). 1 év, és mégis, mintha csak tegnap jártunk volna otthon: ott folytattuk, ahol abbahagytuk. Mintha ez az 1 év nem számított volna, mert mi itt vagyunk egymásnak: a család, mint a legfontosabb egység az életben. Hálás vagyok a családomért, és örülök neki, hogy számíthatunk egymásra. Ezt a kapcsolatot pedig az egyik legértékesebbnek tartom az életben.

Kedvenc ruhadarab: Bonprix szoknya

Összeállítottam egy dolgozó anya kapszulagardróbot, amelyből a kedvenc darabom kicsit túlmutat a komfortzónámon: egy mintás sztreccses anyagú, testhezálló szoknya. Ezt nemcsak hivatalos helyre vehetem fel, de egy egyszerűbb felsővel egy nyár délutáni sétához is megfelelő.

Iratkozz fel az Anyu tervez blog hírlevelére ITT.

Keresd a blogot a Facebookon és Instagramon is!