Mi, nők, hajlamosak vagyunk másokhoz hasonlítgatni magunkat az élet minden területén: nincs ez másként a gyermeknevelés kapcsán sem. Mivel napjainkban többféle nézet is elfogadott, nincs egyértelmű „helyes irány” a gyermeknevelésben, amelyhez igazodni tudnánk. Megpróbáljuk hát másokhoz mérni önmagunkat, kipuhatolva, melyik is lehet a lehető legjobb megoldás.

Elismerem, némelyeket a kritika, vagy mások legyőzése hajt, amit nem tartok építő jellegűnek. De ha ezért hasonlítjuk össze magunkat más anyákkal, hogy együtt gondolkodjunk, közelebb kerüljünk (a számunka legalábbis) jó megoldáshoz, az nagyon hasznos lehet.

Ám ilyenkor könnyen juthatunk arra a következtetésre, hogy más anya jobban csinálja a dolgokat, mint mi. Sokkal finomabb az étel, tisztább a lakás, fittebb az anya, a gyermek pedig nem is néz TV-t, anya rengeteget foglalkozik vele. Jah, hogy ez több külön anyuka?! Ezt hajlamosak vagyunk elfeledni. Csak azt látjuk, hogy nálunk néha szükség van a mesenézésre, ha valami épkézláb ebédet össze akarunk ütni, és a ház sem épp a tisztaságáról híres, amikor a gyermek igényeinek eleget téve szinte az egész napot a játszótéren töltjük.

Összemossuk az egyes anyukák (számunkra) legkedvezőbb, legszimpatikusabb tulajdonságait, megalkotva a jó anya fogalmát. Néha meg is találjuk a fogalomnak leginkább megfelelő anyukát – csak épp nem látunk bele teljesen az életébe, a gondolataiba, úgy, ahogyan a sajátunkba.

Mielőtt teljesen elveszítenénk önbizalmunkat, saját anyaságunkba vetett hitünket és bűntudatunk támadna, hogy más anya biztosan jobban csinálja, gondoljunk át néhány példát:

• Van, aki nagyon sokat játszik a gyermekével, és meg is látszik rajta a fejlődés. De a házat rendetlenség uralja, esetleg az ételt is rendelik.
• Máshol soha nem megy a TV. Csak a youtube-ról ezer Bogyó és Babóca rész.
• Na jó, tényleg tényleg nem néz mesét a gyerek néhány helyen. De lehet, hogy 8-tól 4-ig bölcsiben van.
• Van, ahol anya alaposan oda tud figyelni magára: testi-lelki feltöltődésre egyaránt. Sokat segít ebben a közelben lévő nagymama, aki vállalja a gyermekfelügyeletet, hogy az anyának magára is jusson ideje.
• Ahol meg a gyerekkel is sokat van az anya, és önmagára is nagyon odafigyel, lehet, hogy bejárónő segít.
• De ha minden egyszerre működik, akkor tényleg szuperhős az anya. Csak lehet mindezt 3-4 óra alvással és napi 5 kávéval produkálja, ami hosszú távon megint nem jó…

Egyszerűen nincs „tökéletes” anyuka vagy nevelési mód. Felesleges hibáztatni magunkat, vagy bűntudatot éreznünk, ha nem tudjuk megvalósítani, amit elképzeltünk. Bevallom, sokszor esek én is abba a hibába, hogy azt gondoljam, másoknak jobban megy, a lányom „jobbat érdemel”. Aztán eszembe jut a „Szoba” című film, amelyben az 5 éves gyermekkel mindössze egy kis szobában élt az anyja, ahol fogva tartották őket. Amikor pedig először vetette fel a gyermeknek a szökés ötletét, a kisfiú nem értette, mi másra lehetne még szükség. Hiszen itt van anya.

Én is ennyit tudok adni a lányomnak: itt vagyok neki. Együtt végezzük a házimunkát, játszunk, sétálunk. De meséket is néz, és kb. 2-3 hetente néhány órát teljesen egyedül van valamelyik nagymamával. Néha teljesen csendben vagyok mellette, máskor kézzel-lábbal magyarázok, mondókázok, énekelek. Ritkán, de előfordul, hogy rendeljük az ételt, vagy kergetőznek a porcicák. Nem vagyok tökéletes, ennyi telik tőlem. De már nincs bűntudatom, hogy nem vagyok szuperanya. Szeretem a gyermekem, a férjem és önmagam is. Sőt, sok más kapcsolatot ápolok és rengeteg tevékenység érdekel, többek között tanítok is. Igyekszem megtalálni az egyensúlyt, ami néha megy, néha meg nem.

Nem baj, ha nem vagy tökéletes, a gyermekednek te vagy a legjobb anya! Úgyhogy számolj le a bűntudattal és élvezd az anyaságot 🙂

Nem szeretnél lemaradni semmiről? Iratkozz fel az Anyu tervez blog hírlevelére ITT.

Keresd a blogot a Facebookon is!