Hatékonyság nélkül…

norway-1758183_1280Nem lehet mindig a kreativitás, alkotókedv és a hatékonyság csúcsán lenni. A hideg, sötét, bent-ülős január sokunk számára hoz alacsonyabb működési fokozatot: a testileg-lelkileg, érzelmileg csodálatos (vagy legalábbis a világ által csúcsra járatott) december után itt a jó kis hideg, komor január. Még mindig tél, de már nincs meg a feeling. Itt az új év, új lap, te meg csak aludni vágynál a sötét délutánokon. Én legalábbis így érzem magam.

Másoknál is olvastam, hogy ilyenkor könnyen ránk törhet egy depresszívebb hangulat, és sok-sok tippet is találhattok, hogyan lehet ezt kerülni, vagy legalább kezelni. Tarts én időt, igyál teát, aludj sokat, sportolj, mozdulj ki, legyél másokkal is. Nagyjából így tudnám összefoglalni a témában olvasott cikkek tartalmát. Ám nekem ezek nem igazán segítettek, hiszen alapból ezeket csináljuk, nem? Legalábbis én dekoncentráltabbnak és fáradtabbnak érzem magam, ergó pihenek. Én idő? Bambulom a TV-t este, vagy olvasok, ha egyáltalán fent bírok maradni… A mozgásig is eljutok, ami sokszor kellemesen elfáraszt. Még jobban 🙂

Küzdök, hogy mi legyen: adjam át magam az érzésnek és csak sodródjak, pihenjek? Vagy próbáljak erőt venni magamon, és „csakazértis” csináljak mindent, ahogy szoktam? Elárulom nektek, hogy szégyen vagy sem, nekem nem szokott menni ez az „önerőből-kihúzom-magam-a-mocsárból” dolog. Nekem nincs akkora lelki erőm. Igyekszem persze önfegyelmet gyakorolni, és erről már azt hiszem több cikkben is tanúbizonyságot tettem, ám ha mégis nyomottnak érzem magam (mert olyan az idő, meg csak mert nő vagyok…), akkor viszlát kontroll, helló lustizás.

És átadom magam az érzésnek, mert lehet, hogy okkal tör rám: lehet, hogy tényleg többet kell pihennem, és tényleg többet kell ücsörögnöm a szőnyegen a kislányom mellett, vagy többet kell csacsognom semmiségekről a férjemmel. Többet kell olvasnom, vagy csak simán bambulnom. Az is lehet, hogy vitaminhiányom van (szedek egyébként, de D-t nem), és már nagyon kellene a jó kis napsütés. Lehet, hogy egy jó program rázna fel, de az is lehet, hogy csak simán „kialszom” ezt a hangulatot.

A lényeg az, hogy ha jön a mélység (hangsúlyozom, nagyobb ok nélkül, csak úgy „front van”), akkor én hagyom magam. Imádkozom, hogy legyen több erőm, és arra mindig van is, hogy a kislányomat ellássam, de ha semmi extra nem fér bele, akkor hagyom: ilyen is kell. Legalább sokkal jobban látszik így majd, hogy milyen az, amikor pörgök, és maximális hatékonysággal cselekszem. Nem lehet és nem is kell állandóan a csúcson lenni. Nem vagy attól rosszabb, ha lazítasz. Szerintem csak az a fontos, hogy idővel visszataláljunk önmagunkhoz, és ezek a levertebb, alacsonyabb fokozatú periódusok ne tartsanak túl sokáig. Én ilyenkor általában néhány nap alatt jobban leszek. Ha erre oda tudunk figyelni, akkor szerintem nincs miért aggódni.


Nem szeretnél lemaradni semmiről? Iratkozz fel az Anyu tervez blog hírlevelére ITT.

Keresd a blogot a Facebookon is!

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s