Karácsonykor adni és kapni egyaránt jó. Miközben próbáljuk a legmegfelelőbb ajándékot elkészíteni, megvásárolni szeretteinknek, mi is elgondolkozunk rajta, mi az, aminek mi örülnék a legjobban. Vagy épp minek nem.

Természetesen nekem is van néhány dolog, amit szívesen vennék, bár magam sem tudom, ténylegesen melyek lennének azok a dolgok: van elegendő ruhám, pont annyi ékszerem, amennyit hordani tudok és akarok, annyi sminkem, amennyit használok. Az arcápoló termékekkel hadilábon álltam, de már ez is megoldódni látszik a Manna szappanok segítségével. Van szuper testápolóm (amit most kaptam a férjemtől), kézkrém, hajápoló, tisztálkodó szerek. Mindenből 1-1, pont amennyit használok. Jaj, nem, mert parfümből 3 van: egy, amit én választottam, kettőt pedig ajándékba kaptam. Olyan dologra én nem vágyok, amivel rendelkezem, hiszen halmozni egyáltalán nem szeretek: pakolgatni ide-oda a fölösleges cuccot, miközben valakinek a kemény munkája áll –sajnos így fölöslegesen- mögötte.

Van viszont néhány könyv, amelyet szívesen vennék, ha meglepnének vele. De amíg azokat a könyveket, amelyeket elkezdtem (és van pár félbehagyva) nem olvasom el, addig nem kezdenék újba, tehát ezzel sem lenne könnyű meglepni.

Ruhák kapcsán is azt tudom mondani, hogy mivel szeretem a blézereket, természetesen örülnék, ha kapnék egyet. Ám a jelenlegi méretemben 6 blézerrel rendelkezem, ami pontosan elég még így is, hogy tanítok. A most divatos overknee csizmák is tetszetősök, de mivel van egy vékonyabb és egy bundásabb csizmám is, erre sincs már szükségem. Talán egy csinos sapkának híján vagyok, de még nem láttam boltban olyat, amely tökéletesen megfelelne, úgyhogy maradok a jelenleginél.

Tulajdonképpen mindenem van…

és nem azért mert szupergazdag vagyok. Sokkal inkább azért, mert lassan megtanulom, hogy megelégedjek azzal, amim van, és hálás legyek azért, hogy Isten ennyi mindennel áldott meg.

Másrészt, ha valamire tényleg szükségem van, mert pl. elfogy a tusfürdőm, elkopnak a zoknijaim, leszakad a csizmám, akkor azt megvesszük karácsony vagy bármilyen más alkalom nélkül is. Ennél fogva nehéz engem meglepni bármivel is.

Ha kívánhatnék valamit, akkor az az idő lenne.

Időtöltés, közös élmények másokkal: együtt lenni szeretteimmel, barátaimmal, ismerőseimmel. Jól érezni magam a családommal, közösen kirándulni, utazni, mozizni, jókat enni, játszani, vendégségbe menni és vendégeket fogadni. Szeretném az életet és így a karácsonyt illetve az adventet másokkal együtt tölteni, megélni a pillanatot, ahelyett hogy begubóznék a tárgyaimmal. Én ugyanis hajlamos vagyok elszöszmötölni a saját kis dolgaimmal és rengeteg időt tudnék egyedül tölteni. Erre is szükségünk van, elismerem, de még inkább arra, hogy együtt legyünk, ne csak virtuálisan, hanem a valóságban is. Figyeljünk a másikra és szeressük egymást.

Ez szerepel az én karácsonyi kívánságlistámon.

Nem szeretnél lemaradni semmiről? Iratkozz fel az Anyu tervez blog hírlevelére ITT.

Keresd a blogot a Facebookon is!

A többiek írását a témában a békára kattintva olvashatjátok!