Vigyázz! Kész! Posztolj! kezdeményezés keretében minden hónapban kiválasztásra kerül a hónap bloggere. Szeptemberben én lettem a szerencsés, így engem ért a megtiszteltetés, hogy kiválasszam azt a témát, amelyről a többi blogger is kifejti a véleményét. Mivel engem kiváltképp érdekel, hogyan terveznek, szerveznek más emberek, a téma címe az „Így tervezek én” lett. Azt remélem, hogy a születő cikkek révén sokat tanulhatunk majd egymástól, új módszerekre, tippekre tehetünk szert.

Tudjátok, én szeretek tervezni, tervezni… és túltervezni. Aki szeretné kihozni a maximumot napjaiból, gyakran esik át a ló túlsó oldalára, és még annál is többet akar megvalósítani, mint ami lehetséges. Pedig emberek vagyunk, nem gépek, és bár számos cikket írtam arról, hogyan tervezek, most azt szeretném bemutatni, milyen tipikus hibák vezetnek a túltervezéshez, és hogy ezt hogyan lehet elkerülni. A túltervezés ugyanis egyáltalán nem segíti elő azt, hogy szervezettebben, prioritásainknak megfelelően éljünk, hiszen az állandó kudarc és az újratervezések kötik majd le figyelmünket az igazán fontos dolgok helyett.

Tippek túltervezés ellen

Lásd át a teljes feladatot (annak időigényével együtt). Hiába számolok 10-15 percet a száraz ruhák összeszedésével, ha a ruhák elpakolására nem tervezek időt.

Számolj a kiszámíthatatlannal: Mert a babák pont indulás előtt kakálnak be, késik, akit vársz a találkozón, nem éred el a buszt, leiszod a blúzod indulás előtt.

Értékeld reálisan önmagadat: Biztosan minden nap ugyanakkora maximális erőbedobással sikerül végezned minden egyes feladatot? Lehet, hogy a felmosási rekordod 10 perc az egész lakás viszonylatában, ám nem biztos, hogy ezt minden alkalommal teljesíteni tudod: fáradtan vagy kedvetlenül minden lassabban megy, és ez mindig benne van a pakliban.

Értékeld reálisan az egyes feladatok nehézségét, időigényét. Átnézni a ruháidat, hogy elővedd az őszit, és eltedd a nyárit? Csupán fél óra kell! Legalábbis én így gondoltam, aztán egy fél délután lett belőle, ugyanis nem számoltam vele, hogy közben selejtezni is fogok (amihez ugye próbálni kell…)

Minden szükségletedet vedd figyelembe. Időt vesz igénybe az étkezés, és az alvás is egyaránt. A tisztálkodásnak, szépségápolásnak, kisebb rendrakásnak is van időigénye. Lehet, hogy egy-egy ilyen dolog csak 5-10 perc, de sok kicsi sokra megy.

Igény a szórakozásra, pihenésre. Ha mindig hajtasz, könnyen elfeledkezel a pihenésre, szórakozásra való igényedről, és hiába tervezel be estére még ezer feladatot, ha mégis elkalandozol egy film, vagy néhány youtube videó irányába. Mert egyszerűen szükséged van a szórakozásra is, csak ezt nem vetted figyelembe a tervezéskor.

Nem lehet mindig pörögni. Minden egyes nap minden percéből lehetetlen kihozni a maximumot. Bal lábbal kelsz, jön egy fejfájás, vagy egy nagyobb nehézség jön közbe. Ilyekor ne várd el magadtól a 100%.ot, de is adj fel hirtelen mindent: megteszel, amire erőd van, de a legjobb, ha elfogadod, hogy ilyen helyzetekben a maximum kicsit lejjebb helyezkedik el. (Kiút a rossz napokból ITT)

Aludni is kell. Sokszor úgy tűnik, hatékonyabb, ha kevesebbet alszok, hiszen így több időm jut bármi másra, ugyanakkor kipihenten minden könnyebben és jobban megy. Nem is beszélve arról, hogy ha este elhúzom az időt, hajlamos vagyok később is kelni, vagy legalábbis reggel csiga üzemmódban közlekedni legalább egy órán keresztül. Tehát igyekezz reálisan számolni az alvásigényeddel is, és ne lopd el állandóan a pihenéstől az időt. Ez már rövid távon sem éri meg. (Olvass erről ITT ,frissítő tippeket pedig ITT találsz, ha épp kialvatlanság gyötör)

A kevesebb, több. Be kell látni, véges emberek vagyunk. Nem fér bele MINDEN az életünkbe. Rengeteg tevékenység közül választhatunk napról napra, az online tér pedig még inkább kinyitotta a lehetőségek tárházát. Ez önmagában nem rossz, de hajlamossá tesz arra, hogy túltervezzünk, túltelítsük életünket, pedig már a régiek is tudták, hogy “Aki sokat markol, keveset fog.” Nekem is nehéz ráéreznem, hogy mi az a még belefér az életembe, és hol kell meghúznom a határt, sokszor nem is sikerül. De mégis igyekszem ezt az alapelvet gyakorolni. (Az egyensúlyra való törekvésről ITT és ITT írtam)

Tervezés és megérzés. Bármilyen konkrét formában is tervezel, hagyd, hogy végső soron a saját prioritásaid irányítsanak egy-egy adott helyzetben. Tervezés és megérzés kéz a kézben járnak, ahogy már korábban említettem ITT.

További tervezési tippekért kattints a Tervezés menüpontra, vagy IDE.

A többiek írását a témában, nézd meg a békára kattintva: