Az önálló és a közös játék egyaránt nagy jelentőségű egy kisgyermek életében. Egyik nincs a másik nélkül, és mindkettőre nagy szükség van. Nem vagyok a túlfoglalkoztatás híve, mert szerintem a kisgyermekeknek szükségük van a világ önálló felfedezésére, szemlélődésre. Az önálló játék fejleszti a kreativitásukat és a képzelőerejüket. Ha már kis korban megtanulja egy gyermek önállóan is elfoglalni magát, akkor nagyobb korában és felnőttként is jobb eséllyel lesznek önálló ötletei, és nem fog unatkozni, megtalálja a saját útját. Nem mellesleg az önálló játékra képes gyermek szülei is jól járnak: nem mindegy, hogy egy anya napi 0-24 órában a gyermekkel van elfoglalva, és még mosdóba sem mehet ki egyedül, vagy van néha egy kis lélegzetvételnyi szünete.

Az önálló játék alapja viszont elsősorban a közös játék, melynek során megmutatjuk a gyermeknek, hogy mivel mit tud játszani (életkorának megfelelően). A közös játék során így nemcsak egymás mellett játszunk, hanem egyrészt egymással, másrészt a minket körülvevő tárgyakkal, játékokkal. A tervezett közös játékidő, melyről már korábban ITT írtam, nemcsak érzelmileg hasznos, hanem elősegíti, hogy a gyermek „megtanuljon” játszani, és tudását önállóan is kamatoztassa. Amikor sikerül egy-egy játékot, tevékenységet érdekessé tenni számára, később valószínűleg újabb lehetőségeket talál a dolgokban.

Szerintem mindkettő, így az önálló és a közös játék is fontos, hogy a napirend része legyen. Sok családban kézenfekvő, hogy nagyjából a délelőtt legyen az önálló, a délután a közös játék ideje. Ezen belül pedig időjárás és életkori sajátosságok szerint alakítható a konkrétum. Így nálunk a tízórai után van az önálló játék ideje, valamint a délutáni séta után a közös (benti) játéké.

Fizikai környezet

Az önálló játékhoz szükség van a megfelelő fizikai környezetre: baba biztos gyerekszoba, vagy kisebbeknél járóka, babakarám alkalmas e célra. Az önálló játék idején szóljon gyerekzene, népzene, hangoskönyv – javasolja az Anya taníts engem! c. könyv. Ha ez nem lenne elég, én nem tartom rossz dolognak, ha életkorának megfelelő mese megy az önálló játékidő egy részében. Mivel én tudom, hogy kislányomat nagyon leköti egy-egy mese, így külön van mesézés és olyan önálló játék, amikor csak zene szól. A fizikai biztonság mellett a lelki biztonság is fontos: Már az egészen pici gyermekek is eljátszanak egyedül, ha érzik és tudják: ha szükségük van valamire, anya/apa rögtön reagál.

Ugyanakkor önálló játéknak vehető az is, amikor akár veled/melletted van a gyerkőc, de önállóan fedezi fel a világot. Ha együtt is végzitek a reggeli készülődést, házimunkát, nem te szórakoztatod, hanem ő szórakoztatja magát, amíg te is egyről kettőre jutsz.

Nem jó azonban ha túl sok játék, vagy annak használható eszköz van elől hagyva az önálló játék idejére, mert akkor semmire sem fog igazán koncentrálni, egyik játéktól szalad a másikig, míg pár perc alatt mindent megun. Ez esetben is a kevesebb, több! Sok szülő hiszi azt, hogy a gyermeke számára az a legjobb, ha minél több játéka van, így biztosíthatja számára, hogy ne unatkozzon. Ám a túl sok inger nem kedvez a huzamosabb idejű koncentrációnak, a gyerek azt sem tudja mihez nyúljon, annyira érdekes minden. Végül semmivel sem játszik. Ezért én azt a középutat alkalmazom, hogy bár viszonylag sok játékunk van, nincs elől minden. A játékok kb. fele van Léna számára elérhető, belátható közelségben, és ezek közül is el-elteszek egy-egy játékot, amikor látom, hogy napok óta felé sem néz.

A kincses doboz

Az utóbbi időben bevezettem a „kincses doboz” fogalmát is a kislányom számára. Az éppen nem használt játékok ugyanis egy-egy dobozban pihennek számára elérhetetlen helyen, amelyből kéthetente előveszek egyet. Ő pedig újdonságként örül a rég nem látott játékoknak, a dobozt pedig az addig forgandóban lévő játékokkal töltöm meg. Így szoktam selejtezni is: Ha egyáltalán nem kelti fel a figyelmét egy a korábban eltett majd a “kincses dobozból” előkerülő játék, akkor azt megunta, kinőtte. Szép fokozatosan kikerültek a csörgők, rágókák, zenélős babajátékok, puha textilkönyvek.

Az én 21 hónapos kislányom már egyre többet játszik önállóan, így gyorsan végzek a feladataimmal, aztán teljesen rá tudok figyelni. Így mindenki nyer.

Nálatok van külön ideje az önálló játéknak?