Megkérdeztem egy mindig mosolygós, nagyon kedves anyukát, Ágit, milyen számára gyermekkel az élet. A Csak csináld!- Magadért blogon keresztül motiválja a nőket, anyákat, ezáltal nekem is napról napra új löketet ad feladataimhoz. Fogadjátok most szeretettel az Ő írását a kisgyermekes életről.

Gyermekkel az élet?

Azt mondanám, egyre jobb. Olykor merengek néhány percig a múlton: amikor a kórházban a kezét fogva aludtam el, amikor a hordozókendőben összebújva közlekedtünk, amikor a mellkasomon szuszogott, amikor kis kommandósként kúszott végig a lakásban…, vagy néha előrevetítem a jövőt: amikor majd az oviban töltött napról számol be, amikor a barátait hívja el a szülinapjára, amikor majd nélkülünk túrázik az erdőben, amikor majd egy lány haját simogatja…, aztán ezeket elhessegetem. Mert igyekszem mindig a jelennel foglalkozni. És nem szeretnék semmiről sem lemaradni.

Többször elhangzott már tőlem a mondat: Olyan jó ez a korszak! 3 hónaposan, 10 hónaposan, 13 hónaposan, 2 évesen, 2,5 évesen,…

3 éves kisfiammal töltött napokról is tudnék rengeteget mesélni, most viszont az első időkre tekintek vissza. Amikor még rengeteget néztem az órát és kevésbé tudtam csak élvezni a jelent. A következő kulcsszavak jutnak eszembe:

Tervek és Valóság:

A születés előtt találgatod, hogy fog kinézni, kire fog hasonlítani, milyen lesz vele egy nap, hogy telik majd egy éjszaka…Aztán megszületik és ezekre a kérdésre már teljesen mindegy a válasz, mert ott van.

Ő, aki egy csoda, egy kincs. Szereted, annyira, hogy arra nincsenek is szavak. Ha sír, ha bömböl, akkor is. Nem aggódsz már, hogyan fogod megfogni, tartani, egyszerűen csak szorítod magadhoz. Közben persze minden miatt aggódsz, még több kérdés zakatol a fejedben: eleget eszik? Sokat alszik? Keltsem vagy ne? Miért sír? Jól csinálom? Várod, hogy elaludjon, hogy picit mást csinálj, kimenj mondjuk a konyhába vagy a fürdőszobába, aztán mégis azzal telnek a percek, hogy csak nézed őt. Gyönyörködsz benne és alig hiszed el, hogy te voltál aki életet adtál neki, hogy végre itt van. A legfontosabb számodra és te vagy a legfontosabb az ő számára.

Karikás a szemed, nyúzott az arcod, kócos a hajad, de neki így is a legszebb leszel. Nincs 8, de még 6 óra alvás sem egyhuzamban, inkább csak 2-3. Nincs felrakott lábbal tévézés, nincs órákig tartó vasalás, de meg pár perces fürdés sem, nincs 3 fogásos kényelmesen, nyugodtan elfogyasztott ebéd vagy vacsora. Ami viszont van: Az ő csillogó szemei, az ő mosolya, amikor csak meglát téged. Az ő csivitelése reggelente, az apró kis keze, ami átölel. A finom illata, amibe mélyen beleszimatolsz, és ami belengi a szobát. A selymes kis haja, amit cirógatni lehet. A kis kapálózó lába, puha talpa, amit puszilgatni lehet. Ő, aki mindent megér.

Aggódás

Az együtt nevetések vicces hangokon, a bohóckodás, a halandzsa beszéd, amit csak ti értetek, mind-mind olyan percek, amelyek többszörösen számítanak, feltöltenek. Hiszen a nonstop anyaság nehéz, fárasztó. A kérdések helyett válaszokat találni, gyorsan és jól dönteni. Az időt ügyesen beosztani, az anyai teendők mellett kedves, csinos feleség és jó háziasszony lenni. Az aggódás állandó szereplővé válik. Sokszor elképzelésed sincs, hogyan végzel az összes előtted álló feladattal, aztán mégis sikerül. Ha nem aznap, majd másnap. Mert most ő az első. A házimunka megvár, érte, a gyermekedért teszel meg most mindent. Közben persze érte is aggódsz, félted és csak szeretnéd jól csinálni…

És jól csinálod! Neki nem csak jó, neki Te a legjobb vagy!

Büszkeség

A fáradtságtól, a boldogságtól és a büszkeségtől felváltva sírsz.

Büszkén csillog apuci szeme, ahogy a gyermekére néz és te ragyogsz a boldogságtól, ha rájuk nézel. Fáradt, de büszke vagy a sikerélményekre: elterelted a figyelmét így megelőzve egy kiborulást, megtanultál egy újabb mondókát, megnevettetted, extra gyorsan sikerült felöltöztetni és elindulni otthonról, nem felejtettél el vitamint adni, és így tovább. Büszke vagy, mert integet, mert tapsol, megfog valamit és látod egyre érdeklődőbb a kis tekintete. Büszke vagy, mert jelzi, mit szeretne és te érted, ezzel pedig örömet szerzel.

Büszke vagy, mert mindent megteszel, hogy neki jó legyen. Büszkeség tölt el, mert ül, vagy kúszik-mászik, mert áll vagy járni kezd. Kimondja az első szót. Elhangzik: Anya, és te ugrálsz örömödben. Büszke vagy, mert megdicsérik őt. Okos, ügyes, fejlődik, mert sokat foglalkozol vele. Tőled tanul a legtöbbet, ezt jól tudod. Figyelsz rá. Nem csak rá, az ő igényeire, hanem minden szavadra, hogy következetes legyél, amit mondasz, az úgy is legyen, a hangsúlyodra, a nézésedre, minden mozdulatodra. Amikor nem jön össze, belátod a hibád és legközelebb javítasz.

Türelemjáték

Türelem és kreativitás, a két talán legfontosabb kulcsszó egy Anya számára. Anyaként türelmesebbek leszünk. Mert muszáj. Elkezdjük az ő szemével nézni a világot. Nem sietünk, mert érdekes a csiga vagy egy piros falevél. Mesélünk, magyarázunk, és annyi mindent meg kell mutatnunk neki a világból. A siettetés, a sürgetés, a szembeszegülés nem használ. A nyugodt hangnem, az új sokkal érdekesebb program kitalálása és az utolsó vagy esetleg egy ráadás türelmes kivárása annál inkább. Tudnunk kell észrevenni, mi az a pont, amikor el kell indulni haza, amikor jönnie kell az ebédnek vagy az altatási időnek. Nem egyszerű, de idővel a kicsi egy-egy gesztusából rájövünk.

Kalandos

Nem fog kiderülni, hogy kisfiam az alaptulajdonságai miatt ennyire jó gyermek, vagy azért, mert azt látja, mi nyugodtak, kiegyensúlyozottak vagyunk és mert sokat foglalkozik vele Anya és Apa. Türelmesen válaszolunk neki, végighallgatjuk, nem zaklatjuk, ha látjuk, hogy valamihez nincs kedve és megbeszélünk mindent.

Mindkettő lehet. Minden gyerek egyéniség, már egészen kicsi korától kezdve. De rajtad múlik, hogy éled meg a percet vele. Rajtad múlik az is, hogy mi lesz a válasz este a kérdésre, hogy mi volt a legjobb a mai napban.

Óriási felelősség, de kihívás. Sőt még inkább: kaland

Minden nap az. Nem telik két nap sem egyformán. Van, hogy nehezebb. De minden nap szép.

Még szebb, vidámabb és csodásabb, mióta ő velünk van.

Szeretem.