Sok háziasszony érzi: a háztartási teendőknek se vége se hossza. Az elfogyott étel, az ismét piszkos padló, a halom szennyes mind-mind azt sugallja, hogy munkánk haszontalan, végeláthatatlan. Nem is beszélve a rumliról, amit a pakolni szerető gyerkőc(ök) okoznak. De ennek nem muszáj végtelen történetnek lennie.

Először a Háztartási túlélőkönyvet olvasva döbbentem rá, hogy a háztartási feladatokra szánt időt én határozom meg önmagam számára, nincs semmilyen „norma” amelynek meg kellene felelni. Mondhatom azt, hogy egy bizonyos feladatra 15 percet szánok, és jutok, amire jutok. Azt is felfedeztem, hogy számunkra elegendő a 80%-os tisztaság a boldogsághoz.

Még a gyermekünk születése előtt történt, hogy elújságoltam férjemnek, mit olvastam a könyvben: Nem szükséges a tökéletes tisztaságra törekedni, mindenkinek más az elég és a megfelelő. Megdöbbenve nyugtáztam, hogy ő ezzel tisztában van és kevesebbel is megelégszik, mint addig hittem: Sosem tűnt fel számára ugyanis, hogy 100%-os volt-e a tisztaság, vagy valamivel kisebb. Ennek megfelelően átbeszéltük az összes háztartási feladatot és felállítottunk egy magunk számára megfelelő normát. Ez persze változott, ahogy dolgozni kezdtem, majd várandós lettem. Majd az új lakás és új (babás) helyzet ismét új helyzetet teremtett. De ekkor is fontosnak tartottuk, hogy tisztázzuk a határokat, elvárásokat: Mi a tisztaságnak és a rendnek az a foka, amellyel gyermek mellett elégedettek lehetünk mindnyájan.

A felső határt az szabta, hogy van egy kisgyermekünk (aki egyrészt sok-sok figyelmet igényel, másrészt rámol) segítő nagyszülők pedig nincsenek a közelben. Az alsó határt pedig az jelentette, hogy szerettük volna, ha a lakás nagyjából mindig készen áll vendégfogadásra, tehát ne kelljen szégyenkezni, ha váratlan vendég érkezik (és ne kelljen kapkodni, ha bejelentkezik valaki).

Felmérve a saját igényeinket, a ház adottságait, valamint képességeinket, megalkottam a korábban bemutatott órarendet. Úgy terveztem be a teendőket, hogy a minimumot akkor is el tudjam látni, ha teljesen egyedül vagyok egész nap a gyerkőccel. Próbálom a középutakat keresni: Nem vágyok tökéletes rendre és tisztaságra, és nem is görcsölök, ha valami nem a terv szerint alakul. Viszont amennyire lehet, igyekszem megtenni minden szükségeset annak érdekében, hogy otthonos rend uralkodjon a lakásomban és az életemben egyaránt.

További cikkeim a házimunka témakörében:

• {Vigyázz! Kész! Posztolj!} – Így kezdj a házimunkához!
• Nagytakarítás lépésről lépésre
• Házimunka ütemezése

Mielőtt bármihez is hozzákezdenél, selejtezz!

• A kevesebb több – avagy a selejtezés áldásairól
• Anyu, selejtezz!
• Emlék-lomok
• Tárgyak továbbélése