Néha neked is eszedbe jut, hogy mi lett volna, ha pár dolgot másképp csinálsz a múltban? Persze a történelemben nincsen „HA”, és már én sem tudom megváltoztatni a múlt dolgait a kislányommal kapcsolatban, ám egy következő gyermekkel biztosan másképp csinálnék egy-két dolgot.

1. Nem paráznám túl a várandósságot. Bár a cél maga a gyermek megszületése, az odáig vezető utat is lehet élvezni. És nem muszáj ahhoz zsákszámra olvasni a szakkönyveket, cikkeket.

2. Ha fáradt lennék, pihennék. Merthogy mind a várandósság, mind az első időszak alatt próbáltam „szuperhős” lenni. Eredmény: kinyílt méhszáj, kórház, frusztrált anyuka. Inkább relax és kérj segítséget, nem ciki (persze én is csak utólag vagyok okos).

3. Várandósan nem tömnék magamba minden utamba kerülő ennivalót. Próbálnék mértékletesen étkezni, és amennyire lehet, mozogni. A túl nagy súly ugyanis nemcsak a striák kialakulását eredményezi test szerte, de nehézkessé, fáradékonnyá tesz a 3. trimeszterben és szülés után egyaránt. Hiába gyógyulsz fel 6 hét alatt, ha alig bírod cipelni a 10-15 kg felesleggel rendelkező új testedet.

4. Már az első napokban megpróbálnék napirendet kialakítani (jelenleg a nagyobb gyermekemhez igazodva). Az első idők káosza ugyanis szerintem könnyen orvosolható lett volna, ha egyáltalán bármilyen fogalmam lett volna arról, mi is az a napirend, hogyan lehet jól működtetni.

5. Megtanítanám önállóan elaludni. Hogy ne kelljen 0-24 szoptatni az elalvás reményében vagy a babakocsit rángatni karzsibbadásig.

6. A nagy ágy tiltott zóna lenne a kicsi számára. Nem tudom mikor szokott be hozzánk Léna a nagy ágyunkba, de szinte mindig is ott volt. A fekve szoptatás, összebújás máig bebetonozta a helyzetet. Amivel persze semmi gond nem lenne, ha képesek lennénk mi, felnőttek is pihentetően aludni így is. De nem tudunk. (A kiszoktatási harc egyébként még mindig tart, de több a győztes csata, mint a vesztes). A saját hálóágyunk helyett inkább egy másik ágyon vagy a kanapén szoptatnám a kis csecsemőt, akit az étkezés végeztével visszatennék a kis ágyba.

De mivel úgysem létezik tökéletes út…

7. Bármilyen felmerülő kérdésben a férjemmel együtt döntenék (ahogy jelenleg is teszem), és a döntésünkhöz következetes maradnék. Legyen az bármilyen elv, szabály, vagy szabálytalanság. Ha valamiről döntöttünk, ne vonjam kétségbe minden másnap más-más szempontból. Tökéletes út, nevelési elv úgysem létezik. De bárhogyan is csinálod, ha következetes vagy önmagadhoz, az jobb, mintha minden nap más szabályokat léptetnél érvénybe, melyeket másik szavaddal már meg is szegsz.

8. És a legfontosabb: Nem akarnék megfelelni senkinek. A tanácsokat mindig szívesen veszem és venném, de kimondatlan vagy épp csak általam beképzelt elvárásoknak biztosan nem akarnék megfelelni. Mindenkinek úgysem lehet megfelelni. Sőt, elképzelhető, hogy csak úgy tűnik, mintha „mindenki mindent” elvárna. Tedd meg amit tudsz, mosolyogj, a többit pedig engedd el!