Először is: ki lehet bírni egy hétvégét offline. Az előző cikkemben számba vettem néhány figyelmeztető jelet, amikor már elég a netből. Mivel ezeket javarészt a saját bőrömön is tapasztaltam, így kicsit kikapcsoltam az online életem. Nagyon tanulságos volt.

A legnagyobb felfedezésem az volt, hogy nagyon sokunk a háttér tévézéshez hasonló módon háttér facebookozunk. Lehet, hogy ismerős, sőt teljesen megszokott, hogy megy a tv szinte reggeltől estig olyan háttérzajként, amire nem is igazán figyelünk, csak ha valami érdekeset hallunk. Minden esetre addig sincs (kínos) csend. Mivel erről a jelenségről már korábban hallottam, tudatosan döntöttem amellett, hogy ezt nem így szeretném csinálni. Nálunk akkor megy a TV, ha szeretnénk megnézni valamit (ami elég ritka egyébként). Viszont most vettem észre, hogy a facebook, vagy még bővebben az internet is hasonlóképpen kezd el viselkedni.

Kezeket a magasba, akinél, ha otthon van, megy a laptop/számítógép, vagy legalább a telefonon készenlétben áll az internet, illetve a facebookos értesítések! Nem lógsz rajta egyfolytában, de folyamatosan ott van a háttérben a net. Szerintem ez a jelenség képes eljuttatni odáig, hogy már az legyen az alap, hogy megy a gép, a telefon, ott vagyunk előtte, és ezt néha-néha otthagyva csinálunk más dolgokat. Mint ahogy már nemcsak akkor kapcsoljuk be a TV-t, ha tényleg nézni akarunk valamit, a laptopot sem csak akkor készítjük be, ha igazán szükség van rá, hanem folyamatosan megy, készenlétben áll, ha esetleg kellene. És természetesen kell.

Ne vedd magadra, ha ez téged nem érint, de ahogy látom, a jelenség valós. Korábban tagja voltam egy baba-mama facebook csoportnak, ahol jó kis társaság verődött össze, és igen gyorsan zajlottak az események. Képek arról, ki mit sütött, ki mit játszik a gyerekeivel, reagálás a másik anyukára, aztán oda-vissza. Mindezt már olyan szinten, hogy belegondoltam: ez már csak úgy lehetséges, ha folyamatosan megy a gép, telefon a kézben, és ha épp történik egy percnyi valami, fotózom, felteszem, kommentelek, figyelem a másikét, amivel ezzel elmegy 10-15 perc, aztán megint csinálok valamit, és így tovább. Úgy tűnt, mintha az életidőből több telne facebookozással, mint bármi mással, holott csak azt a bármi mást akartuk megosztani egymással.

Szintén elgondolkodtatónak tartom, hogy néhány ismerősöm szinte 0-24 elérhető chaten facebookon, és csoportnyomásszerűen egyre inkább készenlétben állnak a többiek is. Igen, szép és nemes dolog, hogy tarthatjuk így a kapcsolatot, de amennyi ideig 5-6 emberrel vagyok egyszerre kontaktusban a képernyőn keresztül, addig legalább eggyel élőben is találkozhatnék. Feltéve, ha nem ülne a képernyő előtt. Sarkított a példa, de szerintem értitek, mire gondolok. Amikor találkozok valakivel, és már egy óránál tovább vagyunk együtt, akkor biztosan kap valami olyan értesítést, amire reagálnia kell. Vagy egy üresjárati fél percben végigpörgeti a legfrissebb eseményeket.

Azonban ezt a tendenciát látva sem akarom homokba dugni a fejem, és azt mondani, hogy én ezentúl egyáltalán nem facebookozok. Van, aki meg akarja és meg is tudja hozni ezt a drasztikus döntést. Tedd meg, ha jónak látod.

Én azonban csupán szemléletet váltok. Az online készenlét helyett az offline készenlétre. Az internetezési szokásaimat úgy változtatom meg, hogy az életem net nélküli része legyen a hangsúlyosabb.

Megszüntetem a háttér internetezést, és akkor használom a világhálót, amikor szükségem van rá, és célom van vele.

Mielőtt bekapcsolnám a gépet, összeírom, miket szeretnék megnézni, ahelyett, hogy céltalan kattintgatnék a lényegről elfeledkezve. A telefonomon kikapcsolom a facebook értesítéseket, és gátat szabok a „görgetésnek”.

Még nem tudom mennyire vagyok képes lecsökkenteni a facebookon töltött időmet, hiszen valóban sok barátommal tartom itt a kapcsolatot, illetve a blog oldalán is szeretnélek titeket értesíteni a legújabb hírekről, valamint én is szeretek tájékozódni új bejegyzésekről. A napokban mérni fogom, mennyi időt töltök facebookkal, és fel fogok állítani egy időkorlátot. Lehet, hogy a mennyiség nem fog drasztikusan csökkenni, de szerintem a minőség nőni fog: nem leszek állandó készültségben, hanem napi 1-2 alkalommal használom az oldalt, tudatosabban figyelve, hogy ne kalandozzak el állandóan.

Az internet eszköz, amelyet használni fogok, de már nem hagyom, hogy foglyul ejtsen.