Az az ötletem támadt, hogy mi lenne, ha egy napra nem úgy tekintenénk, mint ami reggel kezdődik és másnap reggelig tart, és nem is éjféltől éjfélig számítanánk. Egyszerűen csak számba vennénk a nap 24 óráját, és így figyelnénk meg, mire használjuk időnket. A napi szintű tervezéseinknél és az azt megelőző helyzetelemzéseknél is hajlamosak vagyunk néhány tényezőt alábecsülni, mint például az alvásidőt, vagy bizonyos holtidőket.Ennek megfelelően áttekintettem, hogy átlagosan hogyan telik el számomra a nap 24 órája, ezután pedig leírtam, hogy mit szeretnék másképp csinálni. Akinek változatosak a hétköznapjai és szeretne pontos képet kapni arról, hogyan tölti idejét, az figyelje meg néhány napig, hogy bánik az idővel. Ehhez érdemes egy papírlapon a nap 24 óráját 15 perces szakaszokra osztani, és két óránként megállni, lejegyezni az addigi történéseket. Látva a tendenciákat, pár nap múlva nagyobb kategóriákba rendezhetőek az ismétlődő cselekmények: pl. étkezés, alvás, házimunka stb. Megfigyelhető az is, hogy mire nem futotta az időből, amelynek elvégzését fontosnak tartottuk volna. (Az időrablók cikkemben foglalkoztam azzal, hogyan csúszik ki az idő a kezünkből)

Én a magam részéről a napirendünkre, a beosztásaimra és a Filofaxomra támaszkodva végeztem el a helyzetelemzést. A főbb hibák így is kiütöttek: túl sok időt vesz igénybe az, hogy az éjszakázások után összekaparjam magam, belefogjak a házimunkába és elvégezzem azt. Az alváshiány miatt nehezebben kontrollálom magam, így könnyebben elcsúszok a dolgaimmal, egyszerűen ügyetlenebb vagyok és este is hajlamosabb vagyok sokáig fennmaradni. Aztán még nehezebb éjszaka után még nehezebb reggel jön. Szerintem könnyen csúszunk bele ebbe a körbe, ha gyermekkel kell éjszakázni. De épp ideje változtatni!

A 24 óra felosztását ismét elvégeztem, ám most úgy, hogy az nekem tetszően alakuljon. Egymás alá számoztam a sorokat 1-től 24-ig, majd nem gondolva arra, hogy az egy reggeli vagy akár éjszakai órát jelképez, sorra vettem, mit tennék bele átlagosan a napjaimba. A legfontosabb kezdtem, és így alakult ki a listám:

1. – 1 óra Istennel: imádkozás, igeolvasás, közös ima a férjemmel, vasárnaponként istentisztelet
2. – Minimum 1 óra csak a férjemmel

3-10. – 8 óra alvást irányoztam elő magamnak. Megszakításokkal még ez is kevés, de örökké mégsem alhatok 😀

11. – 1 plusz óra az éjszakázásra

12-16. – Kb. 5 óra az, amit gyermekem gondozásával, tanítgatásával töltök. Tehát ide került: az öltöztetés, peluscsere, etetés, altatás, séta, közös játék, fürdés és tisztálkodás, közösségbe járás.

17-19. – Kb. 3 óra házimunka naponta, gyerekkel együtt lassított üzemmódban: takarítás, mosás, vasalás, főzés, mosogatás, pakolás Léna után, stb.

20. – 1 óra magam számára étkezés, tisztálkodás.

21-22. – 2 óra önfejlesztés, kikapcsolódás: blogolás, olvasás

23. – Torna, facebook (kb. fél-fél óra)
24. – Napi szintű tervezések, holtidők, netezés

A felosztás révén tisztáztam magamban a jelenlegi fontossági sorrendemet. Istent mindenképp első helyen szeretném tartani az életemben. Őt a férjem követi, akit nagyon-nagyon szeretek. De ezután az alvás a prioritás. A családomnak egy normális, kipihent anyára van szüksége. Egyébként is minden sokkal jobban megy, ha kipihent az ember (vagy legalább nem holtfáradt teljesen). A nemalvásról itt írtam, és az alvás-tervemről itt olvashatsz.

Mivel megtaláltam (aktuális) prioritásaimat, ezért ennek megfelelően szeretném szervezni hétköznapjaimat. Este Léna elalvása után zuhany, férj-idő, és irány az ágy. Majd ha olyan jól mennek az éjszakák, és annyira kipihent leszek, hogy fel bírok kelni annyival Léna előtt, hogy még legyen időm bekapcsolni a gépet, akkor megteszem majd. De addig az alvás előrébb való lesz, mint a netezés. Nagyon szeretek blogolni, és ezt a napközbeni alvás ideje alatt meg is teszem, amikor csak tudom, de a „hú de érdekes” kattintgatásokból, facebook görgetésekből már elég. Egyszerűen nem fér bele, bárhogy is szeretném. Ha lesz időm, majd szörfölök a neten, mert nagyon sok érdekességet lehet találni. De arra jöttem rá, hogy mindezt én most az alvás helyett teszem. Pont ahelyett, amire annyira szükségünk van, mint az ételre vagy a vízre!

A 24 órás helyzetelemzés most kicsit helyre tette a gondolkodásomat. Ha te is úgy érzed, hogy kezd kifolyni kezedből az idő, vizsgáld meg mivel is töltöd meg napjaidat, és merj változtatni!