Valentin nap gyermek mellett?! Ne nevettess már! Hisz még a hétköznapokban sincs egymásra időnk! – Akkor keressünk!

Említettem már, hogy az időtervezésünk kapcsán milyen nagy jelentősége van, hogy helyesen mérjük fel feladataink fontosságát. Ugyanez vonatkozik életünk minden más területére: tudnunk kell, mely területek, kapcsolatok élveznek elsőbbséget életünkben. Úgy gondolom, vitán felül áll, hogy a férjünk, társunk a legfontosabbak közt szerepel prioritásaink között. Ennek ellenére sokszor háttérbe szorul a gyermek és a háztartás mögött.

Persze nem mondom, hogy könnyű dolga van a gyermekével otthon lévő anyukának, főként ha házastársa dolgozik és csak délután vagy este látják egymást. A másik számára már csak a fáradt, elgyötört ember jut. Időnk és erőnk legjavát gyermekünknek adtuk, férjünk pedig a munkahelyén hagyta. Ehhez jön a hab a tortán, amikor a kicsi nem alussza át az éjszakát, sőt még az estét sem, így félóránként rohangálhatunk hozzá, hiába fektettük le időben. Ennél már csak az „jobb”, amikor a gyerkőc el sem alszik addig, amíg a szülők ébren vannak. És ebben a helyzetben mondom azt, hogy figyeljünk a férjünkre? Igen! Még akkor is ha nem sikerülhet tökéletesen, fontos, hogy kellő elhatározással legyünk.

Nálunk nem is olyan rég még azon csúsztak el az esték, hogy már megszoktuk, Léna úgyis felkel fél 9-kor, aztán fél 10-10 körül, és így tovább. Idővel azonban ez megszűnt, mi pedig nem váltottunk: fölöslegesen használtuk fel az időnket saját laptopjainkba bújva, várva az esetleges felkelést. Ezt az áldatlan állapotot felszámolandó, megalkottuk az esték menetrendjét is. Az időpontok hozzárendelése azonban túl idillinek tűnt a kicsi mellett (hisz előfordul, hogy felébred, nem alszik el időben, beteg, fogzik stb.), úgyhogy a sorrendet alkottuk meg.

Léna fürdetése után apa elbúcsúzik, és míg szoptatom-altatom a picúrt, ő megkapja a szabadidőt. Ha elaludt Léna, megyek zuhanyozni, ha végeztem váltunk a férjemmel, és míg ő zuhanyozik, nekem van egy kis szabadidőm. Amikor kész, a kislányunktól külön szobába vonulunk, hogy megbeszéljük az aznapi történéseket, másnapi teendőket. Ezt követően imádkozunk, majd lesz, ami lesz 😉 Nincs rákészülés, rágörcsölés, semmi sem kötelező, de minden lehetőség adott, hisz a kicsi alszik, zuhanyzás kész, fontos netes dolgok elintézve, közös beszélgetés és ima is volt a napon. Nem is ragoznám tovább, a lényeg, hogy fontosnak tartom, hogy a házaspár megadja magának a lehetőséget a szerelmi együttlétre, anélkül, hogy az nagy betervezést igényelne, vagy háttérben megbúvó elvárások kényszerítenék ki.

Sokszor közbejöhet valami, ami miatt nem így valósulnak meg az esték (pl. betegség), a lényeg, hogy megvan a körvonala az estéinknek, melyben fontossági sorrendünk érvényesül. A házasságunk gondozására még akkor is oda kell figyelnünk, ha úgy érezzük, minden ez ellen dolgozik: a gyermeksírás, az elmaradt háztartási teendők, a fáradtság, a gondok, melyek lekötik gondolataink. Mégis, ha a hétköznapokat is az határozza meg, hogy ápoljuk a házasságunkat és a szerelmi tüzet nem hagyjuk kialudni, akkor olyan szeretet-hátteret biztosíthatunk a családban, melyben a gyermekek egészségesen és boldogan nőhetnek fel.