Az időrablók

Sikerült felderítenetek, melyek azok a tényezők, amik miatt úgy érzitek: semmire sincs idő? Én ismét elgondolkodtam, hogy hol vannak az időrablóim.coffee-1128140_1920


Az egyik legfontosabb, időzavart okozó tényező a halogatás, az időszerű, ránk váró feladatok átcsúsztatása a jövőbe. Toljuk magunk előtt a felhalmozott teendőket, miközben előfordul, hogy nem is fontossági sorrendünk alakul ki, hanem halogatási sorrendünk: azt rangsoroljuk, hogy mely feladatokat lehet jobban elhalasztani. Ha nem számoljuk fel a halogató attitűdünket, a feltornyosuló problémák maguk alá gyűrnek. Én hajlamos vagyok azokat a feladatokat halogatni, amelyek „nem látszanak”, pl. rendet tenni a fiókokban vagy a fényképeket albumba ragasztani. A halogatás a Biblia szerint is veszélyes: “Tedd meg mindazt, ami a kezed ügyébe esik, és amihez erőd van, mert nem lesz cselekvés, gondolkozás, ismeret és bölcsesség a holtak hazájában, ahová menned kell!! (Préd 9:10)

A Háztartási túlélőkönyv azt javasolja, hogy reggel a legnehezebb feladattal kezdjünk, majd csak akkor fogjunk egy másik feladatba, ha már végeztünk az elsővel. Persze, kisgyermek mellett, amikor még tereget(ne) az ember, de már a kis lurkó a másik szobában matat, így félbe kell szakítani a munkát, ellenőrizve, hogy a fura zaj nem jelent-e rosszat (vagy épp a csend…). Ha már ott van, összeszed pár ezt-azt a földről, és lám a kuka is tele van, kiviszem azt is. Pedig közeleg a P1010037.JPGtízórai ideje is, menni kellene a konyha felé (együtt), majd az evés után csak egy-két tányért elmosogatni…
A teregetés pedig még mindig nincs meg, holott új adagot kellene a gépbe tenni, hogy az is haladjon. Sokat gondolkoztam azon, hogyan lehet „nemhalogatva” és nem mindenbe belekapva elvégezni az otthoni teendőket. Később erről is szeretnék írni. Most a lényeg, hogy feltérképezzük, hol csúszunk el. 🙂

A halogatás ellen még jól jöhet, ha készítünk egy listát azokról a teendőkről, melyeket csak halogatunk. Ideje, hogy bátran kihúzzuk, amit soha nem fogunk elvégezni, rábízzunk néhány feladatot másra, a maradék feladatok elvégzésében pedig egyezzük meg magunkkal teljesíthető határidőkben, melyet beírunk a naptárunkba. Érdemes komolyan venni a halogatás felszámolását az életünkben, mert „Ha elhalasztod, amit megtehetnél,
az a 
veszély fenyeget, hogy nem teheted meg többé.” (Charles Baudelaire)P1010116.JPG

A halogatásból következő időrabló tényező a panaszkodás és az elkeseredés. A feltornyosuló kötelességek láttán könnyen kezdünk panaszkodásba, a körülmények hibáztatásába, mely végül önsajnálathoz és elkeseredéshez vezet. Az elkedvetlenedés révén még lassabban haladunk a munkákkal, amely életuntsághoz, depresszióhoz vezet. “Aki mindig csak a szelet figyeli, nem vet, és aki csak a fellegeket lesi, nem arat.” (Préd 11:4)

Ez is azt mutatja, hogy helytelen időbeosztás réven nem csupán szétszórtak leszünk, hanem lelki egészségünk, idegrendszerül stabilitása kerülhet veszélybe! Ismerős érzések ezek? Ha átengedjük magunkat a levertségnek, és feladjuk az idő megszelídítésért vívott harcot, még mélyebbre sodródhatunk. De ennek nem kell így történnie! Kezünkben van a kulcs, életidőnk helyes felhasználásához!P1010125.JPG

Az apró időmorzsák elhullatása viszont szintén gátja a hatékony időbeosztásnak, amikor összeadódva jelentős veszteségidőként állnak a nap végén. A sort apró, jelentéktelen bosszúságok kezdik, melyek a feledékenység vagy rendetlenség következményei. Keressük a kocsi kulcsot, nem találjuk a befizetendő csekket, ebédkészítéskor vesszük észre, hogy hiányzik egy fontos összetevő. Ezek mind-mind olyan dolgok, melyek rendezett háttérrel kiküszöbölhetőek.

facebook-1

Szintén időmorzsákat veszítünk, amikor telefonon ellenőrizzük, hogy mi újság facebookon. Nagyon szeretem a facebookot, hasznos a barátaimmal, ismerőseimmel való kapcsolattartásban, de ha egy fontosabb dolog elvégzése helyett nézegetem, hogy kivel mi történt, esetleg milyen érdekes videókat osztottak meg, akkor hátráltató tényezővé válik. Ennek elkerülésére most azon igyekszem, hogy szabályozzam a facebookon töltött időmet, hogy az ne céltalan kattintgatássá váljon. Ti hogy vagytok ezzel?

Sajnos az a legfőbb baj, hogy sokszor nincs elég önuralmunk, hogy egy fontos dolgot elejétől kezdve végigvigyünk, mert folyamatosan csapongunk, rendszertelenül dolgozunk. Igen, tudom, ennek sokszor a kialvatlanság is az oka (még mi is éjszakázunk a 15 hónapos kislányommal, és esze ágában sincs végigaludni az éjszakát), és nagyon sokszor a gyermekünk miatt nem tudjuk végigvinni a folyamatot. Ám ha a hozzáállásunk megfelelő, akkor törekedhetünk rá, hogy ha belekezdtünk valamibe, akkor azzal törődjünk, és ne minden mással (főként ez arra az időre vonatkozik, amikor a kicsi nem zavar meg, mert pl. alszik)

Az is hátráltat, ha valaki késik és persze ugyanez fordítva is igaz! Az apró időtöredékek ellopása mástól, vagyis a késés tulajdonképpen a hasznos idő átalakítása fölösleges idővé. A gyakori szokásszerű késéssel nem szabad együtt élni, mert ez nemcsak időgazdálkodási zavarra, hanem személyiségbeli problémákra is utalhat. Tóth Gábor szerint „A változás első lépcsője a belátás, és annak átgondolása, mit is jelent mások számára a várakoztatás egy olyan világban, ahol minden perc be van táblázva.”

De gyermek mellett hogy lehet pontosnak lenni? Az első lépés a napirend, melyről később részletesen írok, másik pedig a veszteségidővel való kalkulálás. Ha tudjuk, hogy lassabban haladunk gyermekkel, indulás előtt közbe jöhet egy teli pelus stb, akkor ne 10 perces készülődéssel számoljunk, hanem 45 perccel. Ha babakocsival tolva 15 perc az út, de számolhatunk vele, hogy valamilyen érdekes dolog miatt meg kell állni (sőt, meg kell tapogatni, adott esetben hazavinni 😀 ), akkor minimum fél órát hagyjunk rá az útra.

P1010118.JPG
Az órám mindig rajtam van, hogy ne csússzak ki az időből

Még egy hátráltatónk a fölösleges beszéd. Na jó, minket, javarészt egyedül otthon lévő anyákat ez a veszély ritkán fenyeget, am ha van rá lehetőség, hogy beszéljünk (végre), akkor megtesszük. Nem is azzal van a baj, ha a játszótéren, séta közben csevegünk, hanem azzal, ha a tényekről szeretnénk beszélni, konkrét mondandónk van, és mégsem csak arról beszélünk, mert gondolatunk csapong, míg végül csak a lényeg marad ki a közlésből, vagy a sok mellékvágány miatt zavarossá válik. Ezért ha fontos dolgokról szeretnénk tényszerűen beszélni, ügyeljünk szavainkra, és legyünk lényegre törőek. “Bizony a sok álommal és a sok beszéddel együtt jár a hiábavalóság.” (Préd 5:6)

És tudjátok mi lenne még csodálatos? Ha reggel időben tudnánk kelni. Ohh jaj, ez még nekem sem sikerül, de legközelebb kicsit utánanézünk, miért fontos ez és hogyan sikerülhet kisgyermek mellett végrehajtani 🙂 Velem tartasz?

Reklámok

Az időrablók” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Nagyon jó gondolatokat osztottál meg . A halogatás beosztása nagyon tetszet. Átgondolva van egy csomó halogatott dolog amit rendszereznem kell. Üdvözlettel Dobai-P. Szilvia

    Kedvelés

    1. Nagyon örülök, hogy tetszett 🙂 A későbbiekben szeretnék részletesen írni arról is, hogy melyek is lehetnek azok a feladataink, amelyeket felírhatunk az antihalogató listánkra és melyeket tudjuk kihúzni onnan 🙂

      Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s