„Nincs időm semmire!” Ismerősen hangzik? Az, hogy az idő a barátunk vagy az ellenségünk lesz, az csakis rajtunk áll. Az idő fogalma ugyanis önmagában nem jó vagy rossz, annak felhasználása teszi értelmessé vagy haszontalanná. Az idő folyása bár nem lassítható, saját életünkben az idő kerekének forgását jelentősen befolyásolhatjuk jó vagy rossz irányba. Ám a személyes időnkkel való gazdálkodás nem velünk született tehetség, hanem tanult folyamat. Ez magában hordozza a lehetőséget, hogy mi magunk dönthetjük el, kifolyik-e az életidő a kezünkből vagy sem. Teendőink elvégzéséhez mindnyájan ugyanannyi időt kapunk, így ha úgy érezzük, semmire sincs időnk, az nem az idő hibája. „Mid van, amit ne kaptál volna?” – hangzik a bilbiai kérdés (IKor 4:7), amely az időnkre vonatkozóan is igaz. Mivel az idő nem a tulajdonunk, így nem törekedhetünk öncélú birtoklására, sokkal inkább a kamatoztatására. Ez pedig rendezett életvezetéssel és tudatos időtervezéssel kezdődik.

A helyes időgazdálkodás alapja a jó szervezés. „Az életmódszervezés az előre megtervezett személyes kötelességek és programok fontossági sorrendjének meghatározását, összhangjuk biztosítását jelenti, és kiegyensúlyozott beillesztésüket a mindennapokba” – írja Tóth Gábor a Kézben tartott idő c. könyvében. Az életmódszervezés kiemelt jelentőséggel bír minden egyes ember életében, hiszen mérhetővé, követhetővé és átláthatóvá teszi az életidőt, valamint segít eligazodni a különböző teendők között, azáltal, hogy fontossági sorrendet állít fel közöttük

Az életmódszervezés alapja az előzetes tervkészítés. Ez azonban csak helyes önismerettel lehetséges. Mielőtt elkezdenénk tervezni és beosztani az időnket, érdemes átvizsgálni, mivel is töltjük napjainkat. A Háztartási túlélőkönyv azt javasolja, hogy figyeljük meg néhány napig, hogyan bánunk az időnkkel. Ehhez egy papírlapon osszuk fel az időt 15 perces szakaszokra és két óránként álljunk meg, hogy lejegyezzük mit csináltunk. Később nagyobb kategóriákba rendezhetjük az ismétlődő cselekményeket: házimunka, étkezés, alvás, stb. Fontos feljegyezni, hogy mire nem futotta az időből, amelyet fontosnak tartottunk volna. Arra is érdemes figyelni, hogy milyen ismétlődő tényezők gátolják a munkát.

Az egyéni hibák felismeréséhez segítséget nyújthat, ha megismerjük az idő felosztását. A hasznos idő adja életünk érdemi részét, így ennek növelésére irányul az időterv készítés. A fölösleges idő a haszon nélküli időtartam, mely életvezetési hibákból fakad. Tóth Gábor szerint „Minden olyan idő fölöslegesnek minősül, amely nem szolgálja azt a célt, amely az adott időszakban a legfontosabb és legésszerűbb.” (Kézben tartott idő 57.o.) A fölösleges idő tehát az eredmények elmaradásával és az egyéni fejlődés megrekedésével vagy lassulásával járó fogalom. A veszteségidő szintén hasznosnak nem minősülő időt jelent, ám leggyakrabban önhibánkon kívül veszítjük el. Ezt bizonyos mértékig el kell fogadnunk, hiszen ide tartozik a betegségek lábadozási ideje, minden napi utazással töltött idő vagy a hirtelen adódó sürgős teendők elvégzésének ideje.

Ezek ismeretében keressük meg, melyek az életünkben az időrabló tényezők, mik azok a dolgok, amelyek elvonnak minket az igazán fontos dolgoktól, melyek miatt azt érezzük, hogy túl kevésnek bizonyul 24 óra feladataink elvégzéséhez! A következő, szerdán megjelenő post-ban, ehhez fogok némi támpontot adni. Addig pedig szeretném elmondani, hogy a bejegyzések hétfőn, szerdán és pénteken fognak megjelenni, ami heti 3 postot jelent. Egyelőre ez a terv, melyhez igyekszem tartani magam, hogy ti is kiszámíthatóan tudjatok követni. Ha bármi kérdésetek, észrevételetek van, írjatok bátran 🙂