Magadba szívod az ősz illatát, arcodon érzed a nap lágy érintését. Miközben az úton haladsz, észreveszed, hogy egy levél zörren, egy másik pedig most hull alá. Micsoda színpompás látvány, ahogy a zöldellő fa őszi ruhát ölt, majd gyönyörű leveleivel beborítja a talajt! Elmosolyodsz, amikor meglátod a boldog kisgyermeket az út túloldalán, ahogy édesanyjával sétál. Már alig várod, hogy te is odaérj az ovihoz, hogy elhozd gyermekedet.
Kiszakadni a munkahely által diktált tempóból és végre otthon élvezni az életet egy kicsi babával? Vagy épp a magányos, babasírástól hangos évek jutnak eszünkbe, ha a Gyes időszakára gondolunk? Azt hiszem az igazság ezúttal is valahol félúton keresendő.