Érdekes a magyar nyelvben a „karon ülő” kifejezés azokra a babákra, akik még nem járnak önállóan, de még sok időt töltenek az édesanyjuk ölében. Azt hiszem, ebben az időszakban a gyerekek sokkal inkább „csípőn ülők”: vagyis fél kézzel a csípőnknek támasztva tartjuk őket a legtöbb esetben, amikor ölbe kéredzkednek. Márpedig ezt szívesen megteszik, a gerincünk pedig nem biztos, hogy örül ennek. Ám most a https://babaco.eu/ jóvoltából lehetőségem nyílt kipróbálni a csípőhordozót, amely erre a problémára kíván megoldást nyújtani.

Előrebocsátom, hogy kendőben és csatos hordozóban is hurcizzuk a kisfiam, valamint lányomat is hordoztuk így korábban. Ez az eszköz más élethelyzetekben jó és alkalmas, mint a „hurci”.

Kezdjük ott, hogy férjem nem szívesen kötözgetne kendőt (még karikást sem), így számára csak a csatos hordozó marad megoldásként. Igen, de a fel-le kéredzkedő gyermeket nehéz a csatosból ki-be tenni naponta többször… Erre kínál számára nagyon jó alternatívát a BabaCo csípőhordozó. Csak felcsatolja a derekára, mint egy övtáskát, és már indulhat is fél kezében a gyerekkel. Sokkal könnyebb így vinnie, hosszabb távon is bírható a közel 10 kilós súly és még a háta sem fájdul meg.

Ritkán, de még előfordul, hogy egy hosszabb séta során 3,5 éves kislányom is bedobja a törölközőt, és segítséget kér a meneteléshez: a csípőhordozóra még ő is ráültethető, és sokkal könnyebb így cipelni, amíg megpihen a sétában.

A BabaCo csípőhordozót én akkor alkalmazom előszeretettel, amikor kisfiam nyűgös és gyakran van ölben, de ugyanazzal a lendülettel megy is mászni, aztán újra vissza hozzám… Azt hiszem a szeparációs szorongás korszaka tombol nálunk. Ilyenkor felteszem a csípőhordozót, és a hasamon hagyom az ülőke részét: így teljesen kényelmes, mintha rajtam sem lenne úgy végzem a dolgaimat. Amikor szeretne hozzám jönni, akkor a bal oldalamra forgatom és felültetem. A jobb kezem még így is szabad marad. Ha ismét szeretne leszállni és felfedezni a világot, akkor egy mozdulattal leteszem (mivel semmilyen más pánt nem fogja, ő csupán ül az eszközön és én a kezemmel tartom). Kicsit olyan ez, mintha megnövelném a csípőmet az eszköz segítségével, amelyre amúgy is ültetném.

A kendő számomra inkább hosszabban tartó hordozásra alkalmas. Erre a fel-le tempóra a csípőhordozó vált be inkább. A gerincet kíméli, mert nem tolom ki oldalra a csípőmet, ezáltal egyenes tudok maradni (már amennyire gyárilag ez lehetséges, mert sajnos alapvetően van egy gerincferdülésem). Ez jól látszik az alábbi képeken.

Hátfájósoknak kiváltképp ajánlom, ráadásul Egészségpénztárra is elszámolható. Egyébként ez egy magyar fejlesztésű Gyógyászati Segédeszköz, amelyhez 3 év garancia is jár. Gyakorlatilag az egész „hordozós időszak” alatt garanciális.

Többféle színben kapható, én egy kávébarnával rendelkezem. Kisfiam nagyon szereti: amikor így veszem a karomba, édesen hozzám bújik, mintha neki is könnyebb lenne tartania magát. Amikor az eszköz nélkül teszem a csípőmre, akkor érzem, hogy egyensúlyoz, szinte eltartja magát tőlem, hogy megtalálja az egyensúlyt.