Májusi kedvencek

Számomra a május a legszebb hónap. Kellemes, meleg tavaszi hónap, amely tele van csodával: nem uralkodik el a nyári kánikula, de már teret hódít a gyönyörű idő. Miközben a május eső aranyat ér, a növények rügyet bontanak, a természet életre kel, és ezer madár dala egyetlen szimfóniává egyesül. Ahogyan beleszippantok a levegőbe, szinte én is új életre kelek: a hosszú, hideg, bosszús telet felváltja végre az öröm, a változás, az igazi elégedett, hálás boldogság. A házassági évfordulónkra való emlékezés pedig mindig új színt visz a szerelmünkbe. Kell ennél több? Én annyira boldog vagyok!

Nézzük, melyek voltak e hónap kedvencei!

Kedvenc film: Viszkis

Ilyen jó magyar filmet még nem láttam! Bár magának a Viszkisnek (Ambrus Attilának) a megítélése igen nagy változatosságot mutat az átlagemberek között, a történetéből készült film egyszerűen fantasztikusra sikerült. Izgalmas, kiváló rendezés, jól kidolgozott képi világ. Közhely, hogy az élet írja a legjobb forgatókönyveket, de ez esetben tényleg óriási ötlet volt ezt az igaz történetet elővenni és megfilmesíteni!

Kedvenc könyv: Egyszerűbb gyermekkor

Május hónap fókusza a gyermekszoba egyszerűsítése volt, amelyet sikerrel teljesítettem is. Az Egyszerűbb gyermekkor című könyv nagyszerű támpontot nyújtott ebben, a benne szereplő elveket és megvalósítási módokat mint egy étlapot használva állítottam össze a számunkra leginkább megfelelő utat (beszámoló hamarosan!). A könyv egy igazán meggyőző, részletes példákkal operáló első fejezetben ad számunkra elvi útmutatást az egyszerűsítés kapcsán. Ezt követően az egyszerűbb gyermekkor négy területének kifejtésével foglalkozik részletesebben, amely a környezet (ezt valósítottam meg most), a ritmus, időrend és a felnőttvilág kiszűrése. Ez utóbbi három megvalósításához még csak 1-2 ötletet vettem figyelembe, néhány dolog pedig már eddig is a mindennapjaink része volt. Nagyobb gyerekekkel való családi élet szervezésére (egyszerűsítésére) is rengeteg ötletet kaphatunk a könyvből. Én ezeket egyelőre csak megjegyeztem, illetve bejelöltem a könyvben a később megvalósítandó részeket.

Blogbejegyzés mástól: Nem érti a család?

Elmerülve az egyszerűsítés bugyraiban, elkezdtem falakba ütközni, amikor nemcsak a saját magunk vásárolt dolgokat, de a mások által kapott tárgyakat is elkezdtem figyelembe venni. Mert hiába csökkentjük mi magunk a cuccainkat (a gyerekszobában is), ha másoktól ugyanúgy kapjuk a rengeteg holmit. Nem akarja senki sem megsérteni szüleit, rokonait, barátait, akik szeretetük kifejezéseként vagy épp segítő szándékkal vásárolják a sokadik (felesleges) játékot, vagy szükségtelen ruhadarabot. Ám van néhány apró trükk, amely segít az elveinket finoman és érthetően tudtára adni szeretteinknek. Ági, a Szimplán szerzője ezeket gyűjtötte egy csokorba ebben a cikkben.

Saját blogbejegyzés: A selejtezés mint lelki utazás

Szívügyem most ez az utazás, amely nemcsak a tárgyaim szintjén zajlik, hanem az életem minden területére kihat. A selejtezéssel párhuzamosan én magam is alakulok, formálódok, egyre inkább megismerem önmagam és a prioritásaimat (sőt még a mozgatórugóimat is). A selejtezés, rendrakás során megváltozik a dolgokhoz való hozzáállásom is: elkezdtem mind inkább az emberi kapcsolatokat értékelni a tárgyak helyett, és az élményekben lelni az örömöt a kézzelfogható ajándékok helyett. Átalakulnak a vásárlási szokásaim: egyre inkább képes vagyok kiszűrni, hogy mi az, amire igazán szükségem van és melyek a felesleges dolgok. Ez jót tesz a pénztárcámnak is valamint mértékletességre is tanít. Összességében nagyon boldog vagyok ebben az „utazásban”.

Kihívás/ program: 5. házassági évfordulónk

Májusban a legszebb program számomra az 5. házassági évfordulónk megünneplése volt. Csupán egy sütire és kávéra ültünk be (gyermekek betegsége miatt sem jutottunk messzebb), és azt hiszem 15-20 percnél nem maradtunk tovább, mert a gyerekek nyűgösek voltak, de számomra ez is nagyszerű élmény volt. Boldog vagyok, hogy az 5 évünket 2 gyermek is megkoronázta, a szerelmünk pedig teljesebb, mint valaha. És képzeljétek –bár nem tudtuk- de a kávézó mellett van egy optika, ahol pont ingyenes volt a szemvizsgálat – és bár be kell előre jelentkezni- éppen nem volt senki! Így megvizsgáltak, és megállapították, hogy javult (!!) a mínuszos szemem (amely nem jellemző, inkább romlani szokott, aki távollátó ezt biztosan jól tudja). Ez egy két hetes fejfájás sorozat után történt, amelynek kezdetén imádkoztam a látásom testi-lelki javulásáért. Isten ma is cselekszik, nekem pedig már készül a gyengébb (0,5 dioptriás) szemüvegem.

Mint korábban írtam már,

minden hónapnak szeretnék egyetlen nagyobb fókuszt adni, hogy ne őröljenek fel a tennivalók, és ne érezzem azt, hogy soha nem jutok semmire.

Júniusban a fókuszomat így nevezetem el: Saját soraim rendezése.

Ez azt takarja számomra, hogy az eddig ki nem selejtezett tárgyakat is átnézzem (pl CD-k, képeslapok stb. ami nem volt égetően sürgős korábban), rendbe tegyem a fényképalbumokat, illetve a számítógépen tárolt képeket is. Szeretnék TÉNYLEG mindent rendbe tenni magam körül, mert ez most óriási vágyam. Letisztult környezet, a legfontosabb, szeretett tárgyak meghagyásával, a saját személyiségem megtalálásának útján. Amikor egy-egy területen rendet rakok (selejtezéssel!), akkor mindig felszabadulok, és egyre tisztábban kezdem látni a saját életemet. Szeretném most ezt az érzést kiterjeszteni a megmaradt területekre is.

Mindazonáltal júliusban majd a pihenésé lesz a főszerep, meg persze a gyerekeké, családé. Úgy néz ki, beigazolódni látszik a feltevésem, miszerint egy-egy hónapban egyetlen fókuszt megállapítva sokkal hatékonyabb és kiegyensúlyozottabb vagyok.

Iratkozz fel az Anyu tervez blog hírlevelére ITT.

Keresd a blogot a Facebookon és Instagramon is!