Valljuk be, anyának lenni nem könnyű. Helyt állni minden helyzetben, megfelelni kötelezettségeinknek, feladatainknak, önmagunkkal szemben támasztott elvárásainknak. A jó feleség és jó anya, barát és munkatárs, az ügyes háziasszony, aki odafigyel magára. A nő, aki mosollyal, finom étellel fogadja férjét és mindenkihez van pár jó szava. Mindeközben teljes szívvel figyel gyermekére, a mondóka nem fogy el ajkáról, a fejlesztő ötletek teljes tárházával rendelkezik. Ha kell, éjszakázik gyermekével, reggel aztán teljes erőbedobással néz szembe az aznapi teendőkkel.

Mindezt úgy, hogy talán hatalmába keríti a haszontalanság érzése is. Hiszen a nappali munkánknak estére már alig marad látszatja, úgy tűnik, hiába dolgoztunk, nem tettünk semmit. A közösség hiánya, a régi barátoktól való eltávolodás szintén rosszul érintheti az otthon lévő anyát.

Talán te is érezted már, hogy sírni támad kedved ettől a helyzettől. Legszívesebben kiborulnál, mert már nem bírod az éjszakázásokat, a hisztit, a végeláthatatlan feladatokat, a magányt. Már nagyon kifakadnál, de nem mersz. Hiszen egy anyának mindent ki kell bírni. Csak belül dühöngsz és emészted magad. Még talán hibásnak is érzed magad: más biztosan jól bírja, nekem is jobban kellene. De én is erős leszek! Igen, mert én meg tudom csinálni. Bízok magamban, nem adom fel…

De hiába a nagy önbizalom, az elhatározás, hogy erős leszel. Akkor is összetörsz. Mert ember vagy. Anya vagy, nő vagy. Elfáradsz, kiborulsz, csendre vágysz, elgyengülsz. De ez nem szégyen! Természetes érzések ezek, és az is normális, hogy nem tudod önerőből kihúzni magad a vízből. Egyedül nem megy, még akkor sem ha ott van a férjed, család, barátok. Mert csakis Isten képes rá, hogy segítsen elhordozni a terheidet. Ő képes békét teremteni benned, és megadni a szükséges erőt a mindennapokhoz. Mert anyának lenni nem könnyű, de szabad segítségért kiáltanod, és a gondviselő Istenhez fordulnod. Mert ő tényleg elhordozza a gondjaidat.

Ez az írásom először az Újhelyi Körkép 2016. szeptemberi számában jelent meg először.