Az előző cikkben arról írtam, hogy milyen a nem létező szuperanya. És mint említettem, tudom, hogy sok fontos dolog van az életben, de mindent nem tudunk egyszerre csinálni. Férjjel, barátokkal is lenni, miközben eleget foglalkozunk a gyermekünkkel, háztartással. Egészségeseket főzni, fittnek maradni, olvasni. És talán más célok, álmok után is vágyakozni, esetleg tenni is értük.

Meg lehet-e felelni mindennek, amit fontosnak tartunk? El lehet-e mindent végezni, amit szeretnénk? Sok batyut veszünk a nyakunkba, és egyre nehezebb cipelnünk. Hiába minden fontos és értékes, bizonyos szempontból, ha az összességében túl sok, valamin változtatni kell. Vagy megtanulunk alvás nélkül élni. Szóljatok, ha sikerül, mert nekem nem ment…

Mégis, összességében nem az a baj, hogy szeretnénk jó anyák, feleségek, nők lenni, miközben boldogan éljük meg a mindennapokat, hanem az, hogy túl magasra tesszük a lécet. A szomszéd fűje mindig zöldebb, a másik anyukának könnyebb, holott csak az abba a helyzetbe nem látunk bele teljesen. A média is megmutatja számunkra a tökéletes anyát, az egészséges ételek hozzávalóit, a csinos ruhákat, a mosószereket, amelyekkel szupertiszta lesz minden. A sok fejlesztő játékot, programot, eseményt, a gyönyörű anyukákat csodálatos gyermekeikkel együtt.

Ám néha el kell engednünk pár dolgot ahhoz, hogy a többit megtarthassuk és sikerrel kezeljük, működtethessük. A tökéletesség irreális (közgazdaságtanilag is), ezért jobb lenne (és hatékonyabb), ha az egyensúlyra, optimumra próbálnánk törekedni. Ha érezzük, hogy elöntenek a feladatok, teendők, ötletek, ideje hogy átgondoljuk vagy újragondoljuk fontossági sorrendünket. Ugyanis MINDEN, biztosan nem fér bele az életünkbe, úgyhogy muszáj rangsorolnunk teendőink között. Elképzelhető, hogy néhány elvárást el kell engednünk, vagy újra kell szerveznünk.

Érdemes sorra venni az élet nagy területeit, azokat a pályákat, amelyeken mozgunk, és meghatározni, hogy ezeken milyen konkrét kötelezettségeink vannak. Szerintem nem is az egyes nagy területeket kell sorba állítanunk, mert ezek egyfajta párhuzamos pályák: egyik nincs a másik nélkül, és a napjainkat sem tudjuk úgy eltölteni, hogy mindig az első területtel kezdjünk és így haladjunk sorba. Nem tudsz először anya lenni, és csak utána feleség, vagy háziasszony és dolgozó nő egymás után, ezek szerintem komplexen kapcsolódnak egymáshoz.

Tehát szerintem a nagyobb kategóriák konkrét kötelezettségeit, ötleteit, vágyait érdemes rangsorolnunk, és ha kell, meghúzni egy határt a listán. A vonal alatti teendőket, ötleteket sem kell teljesen elfelejteni, de ezeket kicsit háttérbe szoríthatjuk az első feladatok javára. Tekintsünk rájuk elásott kincses ládákként, melyeket egy későbbi időpontban öröm lesz előásni.

Hogyan határozzuk meg, mi fér bele az életünkbe és mi nem? Erre a kérdésre általában azt szokták válaszolni, hogy mindenki maga dönti el, egyéni helyzet, életcélok, tevékenységek befolyásolják. Én mégis megpróbálok néhány támpontot adni, a konkrétumok viszont tényleg rajtad múlnak.

1. Mivel egy tested van, amiben élsz, vigyáznod kell rá. A sok ötlet és cél miatti hajtás, kialvatlanság megbosszulhatja később önmagát, így a pihenést nem érdemes elhanyagolni. A mozgás és az egészséges életmód szintén fontos prioritás.
2. Felelősségteljes munkavégzés. Akár otthon vagyunk kisgyermekkel, akár munkahelyen dolgozunk (vagy mindkettő), az ebből fakadó kötelességeinknek eleget kell tennünk. Azt persze mindenki maga dönti el, hogy mi az „elég”. Egész nap mondókázik-e a gyermeknek, vagy belefér egy kis TV nézés, másokra való rábízás.
3. Környezetünk, otthonunk iránt vállalt felelősség. Mindenki maga tudja milyen mértékű tisztaságra és rendre vágyik. De legyen szó a koli szobáról, amelyben élünk, vagy a közös lakásról a szülőkkel, a magunk életteréért mi felelünk. Halmozottan igaz ez, ha egy egész lakás tartozik a hatókörünkbe.
4. Kapcsolataink ápolása. A családdal, rokonokkal, barátokkal, ismerőseinkkel való kapcsolataink ápolása szintén feladatunk. Ebben a rangsort élethelyzetünk határozza meg.
5. Lelki életünk. Kapcsolat Istennel, önmagunkkal. Istentiszteleten való részvétel, egyéni csendesség, önfejlesztés, olvasás, kikapcsolódás tartozhat ide. Bár utoljára írtam, de talán ez a legfontosabb: mert ha Istennel rendben van a kapcsolatunk, akkor önmagunkkal és másokkal is rendben lesz. Szükségét érezzük majd, hogy feladatainkat, kötelezettségeinket ellássunk, sőt erőnk is lesz rá. A testünkre is könnyebben viselünk gondot, ha tudjuk, hogy az a „Szentlélek temploma”, ahogy a Biblia írja, és aszerint kell bánnunk vele.