Néhány hete úgy igazán rendbe tettem a kamrámat. Előtte sem volt túl nagy felfordulás, de nem volt meg mindennek a helye, így volt olyan (tartós) élelmiszer, ami addig kallódott, míg lejárt a szavatossága. Más dolgokról meg azt feltételeztem, hogy még vannak (ohh, még lennie kell egy lisztnek valahol!), aztán mikor főzésre került a sor, csak nem akart előkerülni még a polc legmélyéről sem. Amikor megtervezem étkezéseinket, a bevásárló lista írásakor hajlamos vagyok az összetevőknél a tartós élelmiszereket kifelejteni, mondván: biztos van még (valahol…). Na ennek vége.

Most a fűszereket ráztam gatyába, hiszen ezekről feledkezem meg a legkönnyebben: só, bors, babérlevél és társai úgyis vannak otthon, nem igaz? De, csak néha elfogynak. Pont akkor, amikor a leginkább szükség lenne rájuk. A fűszereim eddig az eredeti papírtasakjukban kallódtak a fontosabbak kivételével. Ám ebben az ömlesztett rendszer(telenség)ben nem láttam, hogy miből mennyi van, mi fogyott el. Mivel nem vagyok nagy szakács (még :D), azt sem gondoltam át eddig, hogy milyen fűszerekre van egyáltalán szükségem.

Elkészítettem hát a fűszerlistámat, vagyis felsoroltam azokat a fűszereket, amelyeket mindig szeretnék otthon tartani, és amelyeket már azelőtt pótolok, hogy kifogyna teljesen. Ennek megfelelően összeszámoltam hány fűszertartóra van szükségem, és előkészítettem annyi üveget.

Ha jobban tetszik, vegyél nyugodtan bolti fűszertartót, de szerintem a bébiételes üvegek kiválóak e célra. Nem kell túlkomplikálni a dolgot, az eredeti címke lemosása után félbevágott vignetta kerülhet az üvegre, amire a fűszer nevét írhatod. A további díszítés rajtad múlik. Én nem bonyolítottam túl, és ez az eredmény született. Most már látom, ha valami fogyóban van és időben pótolhatom azt.