Kimenőre napról napra szükségünk van még anyaként is. Még akkor is, ha ez sokszor lehetetlennek tűnik: megnőtt a fizikai és témabeli távolság a korábbi barátnőktől, közösségtől, munkahelytől. Akkor mégis milyen kimenőről beszélek?

Úgy gondolom, természetes jelenség, hogy egy pici gyermek mellől nehéz, sőt sok esetben lehetetlen kimozdulni. Egy szoptatott gyermeket hosszabb időre magára hagyni pedig egyáltalán nem lehet. Különösképpen igaz ez, ha az édesapa is sokat dolgozik és a kisgyermek is nagyon ragaszkodik az édesanyja jelenlétéhez. Ilyen esetben is kérhet (és kaphat) kimenőt a nőt? A válaszom: igen!

Elfogadva a helyzet sajátosságait nem a nehézségekre, hanem a megoldásokra kell koncentrálnunk. Úgy vélem, minden élethelyzetben találhat egy nő időt maga számára, ha megfelelően tervezi meg az idejét, és nem hagyja, hogy sok haszontalan dolog elvonja a figyelmét a lényegről, a számára fontos dolgokról. Ha felállítjuk az életünk fontossági sorrendjét (melyben természetesen önmagunk is szerepet kapunk), akkor világossá válik számunkra, hogy mely tevékenységeket rangsorolhatjuk hátra, hogy az igazán értékesek előre kerüljenek.

Számomra a kivitelezésben az jelentette a megoldást, hogy napirendet alkottam gyermekem és magam számára. Ez főképp az ő tevékenységein nyugszik, de keretet ad nekem is teendőim elvégzésére. Segítségével nem úszom el a házimunkával, a gyermekemre is minőségi időt tudok fordítani, illetve önmagamra és a férjemre is képes vagyok figyelni.

A napirend szerint 16 hónapos gyermekem délután 2 órát alszik, illetve este 2 órával hamarabb fekszik le, mint én. Mivel a kötelező háztartási teendőket az ébrenlét ideje alatt közösen végezzük el, így az ő alvásideje számomra szabad. Tehát ha fizikailag nehéz is elszakadni, otthonra szervezhetünk egy kis szabadidőt.

Én ezt az időt igyekszem minél több olyan tevékenységgel eltölteni, amely fejleszt.
A gyermeknevelés ugyan fizikailag jól lefáraszt, de mentálisan sokszor nem érzem magam kielégítve. Ezért ilyenkor olvasok, igyekszem a háztartásomat hatékonyabbá tévő ötletek után kutatni, női dolgok felől érdeklődni (pl. gardróbrendezés), illetve időt szakítani szórakoztató irodalmak olvasásra, filmek megtekintésére. Tapasztalataimat, rendszeremet, tervezési ötleteimet pedig a blogon osztom meg, és a cikkek megírására is ilyenkor kerítek sort.

Sokféle módon szeretném még fejleszteni magam: nyelvtudásom felfrissítése, új nyelv tanulása, szakmai tanulmányaim felelevenítése mind-mind tervben vannak. Szívesen gyűjtenék új recepteket, vagy próbálnék ki DIY ötleteket. Különösen érdekel, hogyan tudom kreatívan fejleszteni kislányom, milyen játékokat tudnék magam is elkészíteni számára.

Persze elismerem: Nem mindig elég, ha csak az otthonülős csendes délutáni szieszta ideje a „kimenőnk”. Jól esik olykor fizikailag is kimozdulni. Ha van egy segítő nagymama, akivel szívesen eljátszik a kicsi, vagy akár apa vállalja, hogy vigyáz egy ideig a gyermekre, akkor szerintem ne érezzünk bűntudatot, mozduljunk ki bátran! Egy kávé a barátnőkkel, egy kis vásárlás, valamilyen mozgás, vagy csak egy magányos séta gyermeksírás nélkül mind-mind jól eshet.

Ám számomra leginkább a kombinált megoldások bizonyultak működőképesnek. Másfél éves kislányom nagyon ragaszkodik hozzám, ugyanakkor úgy vélem jó természete van: jól bírja a közösséget, utazást, vásárlást. Így ahová csak lehet, viszem, illetve visszük magunkkal. Együtt vásárolunk, és míg én nézelődöm például a ruhák közt, addig apa lefoglalja; együtt kertészkedünk, biciklizünk, sőt még a tornában is partner. Keresem a baba-mama programokat, mint amilyen a játszóház, az „anyu mozi”, vagy a baba-mama klub. És bár a korábbi barátnőimmel megnőtt köztünk a távolság, a gyermekem révén új környezet és új barátkozási lehetőségek várnak.

Azt gondolhatnánk, hogy kisgyermek mellett leszűkülnek a lehetőségeink a „kimenő” tekintetében. Én azt mondom, hogy pont most tárul ki a világ! Jól szórakozom a számomra egyik legkedvesebb emberrel, miközben sokat fejlődöm, míg ő sziesztázik, és rengeteg lehetőségem lett a babám révén új emberekkel, helyzetekkel megismerkedni. Megtanultam értékelni a friss levegőt, és egy kőben is meglátni a csodát. Önfeledten játszom, miközben csilingelő gyermek kacaj tölti be a szobát és a szívemet.”

És ha olykor ennél is több kell, néhány napra próbáljunk kiszakadni a megszokott környezetből. Erről itt írtam.