Gondoltad, hogy ami számodra már lom, mások számára még kincs lehet? Selejtezés után csodás érzés, hogy a haszontalan dolgok már nem foglalják a helyet a fontos tárgyak között. De milyen sors vár rájuk? Ha sokáig gondolkozol rajta, visszamásznak a cuccok a szekrényedbe!
Ami használható, próbáld leginkább eladományozni, elajándékozni. Szuper, ha egy-két rucinál eszedbe jut, hogy az egyik barátnődnek pont ilyen a mérete és a stílusa, de azért ne erőltesd az agyad minden ruha esetén, hogy kinek lehetne „lepasszolni”. A legkönnyebb út a legközelebbi segélyszervezethez vezet. A picit nehezebb úton konkrét személyeknek adakozhatsz pl. facebook csoportban. Időigényesebb, de megnyugtató lehet a tudat: régi kedvenc „mégrámjöttrégen” farmerod jó kezekbe kerül.
De szerintem fontos, hogy csak olyan dolgokat adományozzunk, amelyeket mi sem szégyellnénk hordani vagy használni. A lyukas, foltos, rongyos ruhák, törött tárgyak már a szemétbe valók. Ne nézd kukának a rászoruló embereket! Ha valami már kiment a divatból, vagy már nem jó a mérete, színe, stílusa, vagy csak egyszerűen már nem használod, azokat adományozd el nyugodtan. De vállalhatatlan minőségű vagy típusú tárgyakat akkor se adományozz, ha név nélkül teszed.
„Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük…” Máté 7,12
Várni a megfelelő alkalmat, időveszteség számodra is és annak is, aki még hasznát vehetné a tárgyaknak. Nemes elképzelés várni arra a bizonyos valakire, akire majd pont jó lesz és pont rászorul a cuccra, de addig tárolsz és időt fecsérelsz. Hidd el, most is fog örülni (sőt most fog igazán, mert tényleg megkapja!) az új gazdája a cuccoknak, akkor is ha nem ismered, vagy nem mérlegelted 500 szempontból, hogy rászoruló-e… Úgyhogy most a lehető legtöbb holmit elajándékozom mihamarabb. Ha megint hetekig, hónapokig őrizgeted a „lomot”, hogy maaaaaaaaaajd odaadod, akkor az a cucc szépen visszamászik majd a szekrényedbe (már csak azért is, mert fáj neki, hogy a szoba közepén rugdosod, mert nem férsz)… Alapszabály: mihamarabb túladni a batyun.
Először úgy gondoltam, személyenként szeretném eladományozni a más számára még értékes dolgokat, de most ráébredtem, hogy erre nincs időm és energiám. Most úgy érzem, a kislányomnak nagyobb szüksége van az időmre, jelenlétemre. Inkább imádkozom érte, hogy az adományom minden darabja megfelelő kezekbe kerüljön. Még akkor is, ha nem tudom pontosan, ki lesz az a személy.
“Tárgyak továbbélése” bejegyzéshez ozzászólás