Melyik anyát ne foglalkoztatná a kérdés, ha több babája van, hogy hogyan tudnának gyermekei jó testvérei lenni egymásnak. Mit tehetünk meg mi, szülők, hogy ez a kapcsolat, kötelék kialakuljon? Hadd osszam meg veletek 5 pontban, hogy én hogyan igyekszem jó testvéreket nevelni gyermekeimből.

1. Mindent megbeszélni a nagyobb gyermekkel

Már akkor, mikor még az anyaméhben volt a picúr, sokat magyaráztam róla Lénának, és megbeszéltük milyen lesz, amikor itt lesz velünk a tesója. És úgy egyáltalán: hogy anya hasában egy baba van és nem csak meghízott…

Sok gyermekkönyvet is olvastunk ezzel kapcsolatban illetve a kismama könyveimet is együtt lapoztuk át, hogy lássuk: hogy néz ki a tesó odabent.

2. Beszélgetni a tesóval már az anyaméhben

Fontosnak tartottam, hogy már a kis magzattal is kommunikáljak, hiszen már az anyaméhben mindent ért és érez a Pici. Sokat simogattam a pocim, beszélgettem, énekeltem a születendő gyermekemnek és ebbe a nagyobb gyermekemet is bevontam. Beszélgetett a testvérével Léna, amelyre Júda mozgással, rugdosással reagált. Nagyon jó érzés volt, hogy már ekkor ismerkedtek egymással!

3. Mindenbe bevonni

A tesó születése után úgy érezheti a nagyobb gyermek, hogy mindenből kiszorul, már nem ő kap minden figyelmet, anya és apa szinte csak a kis tesó körül forog. Épp ezért érdemes bevonni mindenbe, amely a tesóval kapcsolatos: hozhat pelenkát, adhatja a popsi törlőt, segíthet a fürdetés körül. Így együtt is van a család, és ő sem érzi, hogy magára maradt. Véleményem szerint nem jó dolog hosszú távon, ha a kisbabát féltvén a testvérét nem engedjük a közelébe. Felügyelet mellett, fokozatosan lehet szerintem összeszoktatni őket. A kicsi napról napra erősebb lesz, a nagyobbnak pedig egyre inkább finomodnak a mozdulatai, ahogy megszokja a testvérét. A 3 hónapos kisfiammal már játszik a 3 éves lányom: mutogatja a csörgőit, nyomkodja a zenélős játékot, vagy épp egy történetet mesél el neki a figurái segítségével.

4. Külön idő a nagyobb gyermekre

Nagyon nehéz megtalálni azokat az alkalmakat, amikor a kicsi ellátásán és a háztartáson kívül a nagyra is marad minőségi (!) idő. De mindenképp érdemes keresni, mert sokat segít az új helyzet feldolgozásában és a szülőkhöz való kötődés megőrzésében, jó kapcsolat fenntartásában. Lénának az is sokat jelent, amikor babakocsiban tolom az öccsét, aki elalszik szépen, vele pedig beszélgetünk, játszóterezünk jó időben, vagy épp figyeljük a felhőket, kavicsokat, számoljuk az autókat.

5. Egyformán szeretni

Az érzés nem mindig jön magától. Előfordulhat, hogy a kicsi még idegen számunkra, vagy épp a nagyobbik válik azzá a kicsivel való gondoskodás közben. Ráadásul más-más igényeik vannak, amelyekre nem lehet egyformán reagálni. Mégis fontos, hogy mi magunk meghozzuk a döntést, hogy mindegyik gyermekünket egyformán szeretjük: azt is amelyik még idegen, de törékenyebb, sokkal több gondoskodást igényel, és azt is amelyikkel már összeszoktunk, de ezáltal sokat is adtunk már magunkból neki.

Nekem nagy korkülönbséggel született testvérem, ezért nem igazán tudom milyen lehet, ha valakinek ott van már kis korában egy játszótárs. Milyen lehet osztozni anyán és apán, a figyelmükön, az idejükön. De szeretném a lehető legjobban csinálni, mert mindkettőjüket nagyon szeretem, és boldog lennék, ha ők is nagyon szeretnék egymást!

Ha tetszett, oszd meg másokkal is 🙂

Nem szeretnél lemaradni semmiről? Iratkozz fel az Anyu tervez blog hírlevelére ITT.

Keresd a blogot a Facebookon is!