Gyorsan eltelt a két hetes nyári szünet a blogon, és most újra jelentkezem. Jól esett kicsit megállni, szemlélődni, pihenni, gondolkozni. Ehhez nem kellett messze mennem: néhány napot szüleimnél töltöttem, majd a legjobb barátnőmmel és kislányával „nyaraltunk” itthon. Ez most tökéletes kikapcsolódást nyújtott, és alkalmam nyílt sokat gondolkozni.Mert természetesen elismerem, hogy fontos olykor kiszakadni a megszokott környezetből (erről itt írtam), de nem feltétlenül kell messzire utazni. (És így már nehezebb is arra hivatkozni, hogy nincs már lehetőség, ugye?!) Néha rövid idő vagy közeli helyszín is segít kiszakadni a mókuskerékből. Sőt, néha elég, ha a csak a saját gondolkodásunkat szakítjuk ki a magunk mókuskerekéből. Mert olyan jó néha más szemszögből szemlélődni, felülemelkedni hétköznapi problémáinkon, hogy megfelelő rálátást nyerhessünk életünkre.

Én most azon gondolkoztam el, mennyire meghatározó számomra, amikor valaki biztat vagy nyugtat. És mennyire nem tudok mit kezdeni vele, amikor némelyek azt mondják vagy írják, hogy nyugi, jól csinálod a dolgokat, sőt, még lejjebb is adhatsz, ne hajtsd túl magad, pihenj. Mások meg azt, hogy gyerünk, ne állj meg, többre is képes vagy, lehetsz hatékonyabb is ennél, ne add fel! Most akkor lazuljak, pihenjek, mert ugye ez is nagyon fontos, én is többször hangsúlyoztam már, vagy igyekezzek, törekedjek még jobban?!

A válasz: Attól függ. A személyiségedtől, a szituációtól, sőt a napszaktól is függhet, kinek épp mire van szüksége. Olykor jól esik a megerősítés: igen, jól csinálod, sőt, kicsit pihenj is, regenerálódj, nyugodj meg. Máskor a motiválásra van szükség: gyerünk, megy ez jobban is!

Összességében arra döbbentem rá, hogy hiba egyiket vagy másik nézőpontot túlhangsúlyozni, mert könnyen végletekbe esik az ember: ellustul a sok nyugtatástól, vagy túlhajtja magát annyira aktív szeretne lenni. Úgy vélem, jobb meglátni azt, hogy a mindennapi igyekezet mellett olykor meg kell állni és megpihenni: Isten is ezt tette a világ teremtésekor, és számunkra is a 7. napot jelölte ki erre a célra. A világosság és a sötétség változása is arra a tökéletes rendre utal, melyet Ő alkotott: megteremtette a világosságot, hogy munkálkodjunk, de a sötétséget is, mely alatt a szervezetnek alvásra, regenerálódásra van szüksége.

Megvan mindennek a rendje és az ideje: a tevékenykedésnek és a pihenésnek egyaránt. Nem egészséges sem testileg sem lelkileg, ha egyiket vagy másikat túlhangsúlyozzuk. Természetesen lehetnek az életnek olyan szakaszai, amikor rövidtávon egyik vagy másik szükségszerűen túlsúlyba kerül. De én azt találtam, hogy hosszabb távon ebben a kérdésben is jobb a harmóniára, az optimumra, egyensúlyra törekedni, mely egy rendezett életvitellel lehetséges. Légy tevékeny, aktív ember, miközben hagysz időt magadnak és a testednek a pihenésre, az Isten jelenlétében való feltöltekezésre. Mert mindennek megvan a maga ideje, és ha ezt felismered, fontos lépést tettél az egészséges, boldog élet felé.