Ma 3 éve házasodtunk össze a férjemmel. A szerelem, amit akkor éreztem, mára még nagyobbá nőtt, és gyermekünk megszületésével igazán kiteljesedett. 3 év talán még nem sok idő, és talán néhányan legyintenek is ilyen rövid időtávot hallva: „Majd meglátjuk, mi lesz 20 év múlva”. Elismerem, hogy 20 év jobban megpróbál egy kapcsolatot, mint csak 1, vagy akár 3 is. Ám én úgy látom, hogy a 20 év múlva jelentkező problémáknak már lehet, hogy 3 év házasság után elvetjük a magját, ami később felnövekedve okoz majd károkat.

A házasságon „dolgozni kell”, hallottam már sok pártól ezt a homályos állítást. Én mégsem tudtam elképzelni, hogy ez mit is jelent a gyakorlatban, amíg nem lettem házas. Mert a rózsaszín köd ugyan kitart egy darabig, de ahogy a szürke hétköznapok és az első kisebb problémák megjelennek, el kell kezdeni „dolgozni” a kapcsolaton.

Mit jelent, hogy dolgozni kell a házasságon, kapcsolaton?

A hétköznapi teendőkből, az együttélésből fakadó súrlódások nagyon megkeseríthetik a szerelmet, ha nem orvosoljuk a problémákat. Ki meddig van ébren este, mikor és mit szeret enni, hogyan intézi saját ügyeit, mekkora rendet tart maga körül. A sort hosszan lehetne folytatni az ehhez hasonló „apróságokkal”, amelyek könnyen orvosolhatóak folyamatos kommunikáció és alkalmazkodás révén. Szerintem ez a házasságon történő állandó „munka”.

Még nagyobb kihívás elég állíthatja a párt egy gyermek születése. Sokaktól hallottam, amit magam is tapasztalok: az új szerep, a közös gyermeknevelés, még inkább elmélyítik a kapcsolatot és új szintre emelik azt. Másrészt egy gyermek születésével csökken a pár számára az együtt tölthető idő mennyisége és minősége is. Ha nincs egy 0-24-es nagyi a közelben, akkor elég nehéz elszakadni egy kisbaba mellől. A szerelem pedig, mint egy virág, amit nem locsolnak, elkezd lassan hervadni. Na, ezt nem szabad hagyni, és azt hiszem, erre értik mások is, hogy „dolgozni kell” a házasságon.

Mi elhatároztuk, hogy hetente egyszer randi estét tartunk. Ez elég komikusan hangozhat, hiszen elmozdulni nem nagyon tudunk itthonról, akkor sem, ha alszik a kislányunk. De nem a kifogást keressük, hanem a megoldást: a péntek este a miénk mindenképp. Általában filmet nézünk, vagy vicces videókat. De szeretnék ebben is kreatívabb lenni, és egyre inkább tágítani a lehetőségeinket. Ha jobb idő lesz, már ki tudunk ülni a hintaágyra, vagy kimehetünk az udvarra, hiszen a bébiőr jelezne, ha felkel a kicsi.

Jó lenne, ha később el is tudnánk kicsit szakadni itthonról, még ha nem is heti rendszerességgel. Nem tudom ez mikor fog bekövetkezni és nem is ez a lényeg. Csupán az, hogy a szándék meglegyen. Úgy gondolom, hogy most és később is elég fontosnak tartjuk majd egymást ahhoz, hogy randizzunk, együtt legyünk, merjünk szerelmesek lenni. Néha picit háttérbe szorítva a gyermeket, egy párként gondolni egymásra. És ez a kötelék, amelyet így ápolunk, biztonságos burkot tud adni a gyermek(ek)nek, akik ezáltal nemhogy veszítenek valamit, hanem épp ellenkezőleg: szeretetteljes környezetet kapnak.

Szintén lényegesnek tartom, hogy az egymásra való odafigyelés megmutatkozzon a hétköznapi és egyéb teendők megvitatásának szintjén is. Van, akinek ez nem okoz problémát, mindig megbeszélik közös ügyeiket, mások viszont pont ezen csúsznak el: nem mindig tudnak egymás dolgairól, így kimondatlan elvárások és kudarc érzések kezdhetnek felnövekedni. Hogy tudjunk mindig egymásról és közös dolgainkról, mi kijelöltünk egy másik estét a megbeszélésre.

Ilyenkor kerülnek szóba a heti, havi teendők, ügyintézési feladatok, de az új ötleteink, hosszú távú látásunk is, valamint a gyermekneveléssel kapcsolatos kérdések. Nem beszélgetünk minden nap ilyen mélységekig, de hetente egyszer sort kerítünk erre is. Fontosnak tartom, hogy azon kívül, hogy nagyjából egy hétre előre tudjunk közösen tervezni, egy irányba haladjunk, ismerjük a másik gondolatait és érzéseit, valamint hogy mi is kifejezhessük, milyen gondolatok kavarognak bennünk, és milyen problémákkal szembesülünk éppen.

És hogy miért tervezem be még ezt is? Mert van olyan fontos a kettőnk kapcsolata, hogy ne hagyjam elsivatagosodni. Ráadásul így mindketten számolhatunk vele, hogy ezeket az estéket csak egymásnak szenteljük, a külön töltött szabadidős tevékenységeket (mint nálam a blogolás) más estéken végezzük. A megbeszélős estére pedig mindketten előre összeírhatjuk a megvitatni kívánt témákat, amelyek főképp a következő hét teendőire vonatkoznak, így biztosan nem marad ki semmi. Ez az odafigyelés nagyon fontos kisgyermek mellett is szerintem, sőt talán még fontosabb, mert már érte is felelősséggel tartozunk. Ezen kívül persze napi szinten sem szabad elhanyagolni a kapcsolatot. (erről itt írtam).

Akár papír alapon, akár csak gondolatban tervezel, a társad, aki melletted van, mindig legyen a legfontosabbak között. Én 20 év múlva is boldog és szerelmes szeretnék lenni, úgyhogy már ma teszek érte. A jövőben ugyanis csak az a fa fog jó gyümölcsöt teremni, amelyet ma ültetünk el.