Sokan gondolják úgy, hogy a háztartási teendőket a házastársaknak meg kell osztaniuk. Ez rendben is van akkor, ha a helyzetnek megfelelő közös döntést hoznak a felek. De nincs rendjén akkor, ha állandó elvárásokkal vagyunk a másik felé.

Mi, nők, akik talán a házimunka oroszlánrészét végezzük, megelégelhetjük, hogy kedves férjünk „nem csinál semmit”. Főképp ha egész nap dolgozik és távol van az otthontól, azt gondolhatjuk, hogy ha már hazajött, segítsen végre egy kicsit. És persze ehhez jogunk is van, hiszen egész nap a gyerekkel voltunk, végeztük a teendőinket, és most megérdemlünk egy kis pihenést. És amúgy is, nagyfiú ő már, képes rendben tartani a cuccait, sőt még egy vacsorát is simán össze tud dobni.

Rendben, de Ő, aki egész nap dolgozott, nem érdemli meg a pihenést? Hogy szeretettel fogadjam, mikor megérkezik, és nem rögtön azzal, hogy de jó, hogy jössz, vidd ki a szemetet! Vajon nem érdemli meg, hogy ne tukmáljam rá, amit esetleg lusta voltam elvégezni a nap folyamán?

Még mielőtt kiakadnátok… Miért is beszélünk érdemekről meg jogokról egyáltalán? Jogom van pihenni, mert megérdemlem. Egyenjogúság van, úgyhogy végezze ő is a házimunkát! Egyenrangúak vagyunk, úgyhogy az a minimum, hogy fele-fele arányban osztozunk a kötelességeken, ugye? De tudjátok, szerintem nem az számít mihez van jogom…

Szerelmes vagyok, szeretem a férjem. A szeretet pedig nem azt keresi, hogy neki mi a joga, hogy mit kaphat. Nem a többre vágyik és az egyenlőségre. A szeretet azt keresi, hogy mit adhat. Aki szereti a másikat, az nem elvenni akar tőle, hanem adni neki –magából. A szeretet nem elvár, hanem cselekszik. „És amint szeretnétek, hogy az emberek veletek bánjanak, ti is úgy bánjatok velük” Lk 6:31

Szeretem, ezért keresem, hogy mit adhatok. Mivel kedveskedhetek, mivel mutathatom ki, hogy fontos számomra. Hogyan tudok neki örömet szerezni? Egy finom étellel, egy vasalt inggel? Igen, ő is kivasalhatná, és tudom, hogy meg is tudja tenni, és bármikor szükség lenne rá, megtenné. De szeretem, és hálás vagyok, hogy kivasalhatom az ingeit. Hálás vagyok, hogy finom ételt tehetek neki az asztalra.

Rabszolga, házi cseléd, vagy kimosták az agyam, manipulálnak, esetleg szimplán naiv vagyok? Ezt is gondolhatod. Én viszont azt mondom, hogy olyan ember vagyok, aki meglátta és megtapasztalta, hogy Isten előbb szeretett minket. Ő megmutatta Jézus Krisztus által, hogy mennyire szereti gyermekeit. Napról napra érezteti szeretetét, amely sokkal nagyobb, mint amit én bármikor is viszonozni tudnék.

„A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem múlik.” 1Kor 13:4-8

Nem muszáj így élned. Vitatkozhatsz, agyalhatsz, érvelhetsz. De én így teszek: szeretek, és azt keresem, én mit adhatok. Boldog vagyok. 🙂