Végre itthon ébredhettünk, egy csodás napra: a tavasz első hírnökeként a lengedező szél ellenére is kellemes meleg volt. Lassan itt a tavasz és én azon tűnődtem, hogyan is készüljek fel rá testileg-lelkileg. Korábban már írtam, hogy a böjt ideje alatt milyen változásokat vezettem be. A betegségek miatt sok dologgal elcsúsztam, de a szándék továbbra is megvan, és amit tudok megteszek. A külső megújulásra pedig egy tavaszi projekt lesz a segítségemre.

A Rendteremtő blogon a Tavaszi felfrissülés projektre találtam rá, melyről itt olvashattok: A program időbeosztása:
1. hét (feb. 22-28): Dobd ki a szemetet!
2. hét (feb. 29-márc.6): Válogasd át a holmikat!
3. hét (márc. 7-13): Tegyél rendet!
4. hét (márc. 14-20): Nagytakarítás
5. hét (márc. 21-26): Húsvéti előkészületek

Ennek megfelelően a héten a szemetet fogjuk összeszedni és kidobni a lakásból. 70 db szemét számomra igazán nagy kihívás. Ennek az az oka, hogy már folyamatos selejtezési attitűddel rendelkezek, ami olyan mértéket ölt, hogy ha veszünk egy gyógyszert, vitamint, első dolgom, hogy eldobom a dobozát (legtöbbször betegtájékoztatóval együtt…) 😀 Ennek ellenére megteszek minden tőlem telhetőt, hogy megtaláljam a bujkáló szemeteket a lakásban.

Először Léna játékaival kezek. Szerintem örömmel fogadja majd a selejtezést, mert mostanában úgyis a Tavaszolás Zsebibabával a kedvenc mese DVD-je.

A játékok között nálunk nemcsak bolti játékok találhatók: egy külön kosárban reklámújságok és régi magazinok, amiket lapozgathat, műanyag dobozok, kupakok és egyéb olyan dolgok, amelyek „érdekes szemét”-nek bizonyulnak egy gyermek számára. Kiszedem a megunt, elhasználódott darabokat. Repülnek a az íróasztalom fiókjában lapuló régi papírok, amelyek az előző selejtezésnél még aktuálisak voltak, de mára nem azok.

A kuka körnél sokszor megzavart korábban, hogy nem tudtam eldönteni, mi számít szemétnek és mi emléknek. Egy mozijegy, egy vonatjegy, egy kedves képeslap, belépőjegy, blokk. Már ez sem lesz akadály. Ha ilyesmit találok, megkérdezem magamtól: ez kedves emlék? Ha igen, akkor az Emlékdobozba kerül (még nincs ilyenem, de lesz!), ha nem akkor kuka. Korábban már elkezdtem így tekinteni ezekre a tárgyakra, és sikerült évenként zacskókba tennem őket. Most a 2016-os zacsit kell megalkotnom és feltöltenem, illetve egy megfelelő dobozt keresnem, ahová az évenkénti zacskókat eltehetem. Ezzel a módszerrel két legyet ütök egy csapásra: Megszabadulok a kallódó szemetektől, és egy helyre gyűjtöm a kedves emlékeket.

Úgy érzem, Léna élvezni fogja a pakolászást! Mit szóltok, belevágunk a projektbe?

(ui. A selejtezésről szóló cikket itt olvashatod 🙂 )