Anyu tervez, de a Betegség nem. A legjobb időbeosztás mellett is adódhatnak kiszámíthatatlan események, melyek nem védhetők ki: ide tartoznak a betegségek is. Nekem még viszonylag új az információ: a gyerekek gyakran betegek. Gyakrabban, mint először hittem és amennyire szerettem volna. Egy ideig hadakoztam a tény ellen, adtam a vitamint, bíztam az anyatejben, meg hogy az én gyerekem „más”. Majd kezdtem megbarátkozni a ténnyel, és ahelyett, hogy rettegve gondoltam volna arra, hogy mi lesz, ha beteg lesz, elkezdtem tudatosítani, hogy ez bizony bármikor bekövetkezhet…

A bármikor tartalmazza a szülinapomat is. Erre viszont nem számítottam, de pont ez mentett meg minket a nagyobb vésztől. A férjemnek este 10 órakor még az az ötlete támadt, hogy nézzünk meg egy filmet. Ilyenkor inkább már lefekvéshez szeretek készülődni, de most beadtam a derekam a szülinapom örömére. 11 után felsírt Léna (nagyjából amúgy is ilyenkor szokott), és észrevettük, hogy be van dagadva a szeme, és mindenhol piros foltok vannak a testén. Ha nincs a film a szülinap apropóján, már biztos alszunk, és a sötétben észre sem vettük volna ezeket az intő jeleket.

Azonnal pakoltunk, irány a kórház. Szintén az ébrenlétnek köszönhetően gyorsan össze tudtam pakolni és szerelmem is gond nélkül ült a volán mögé. Hálás voltam mindezekért, mert ha nem vettük volna észre időben ezeket az ödémás duzzanatokat, akkor a torkát is érinthette volna, amitől fulladozni kezd. Így azonban a kórházban azonnal szakszerű ellátásban részesült, a duzzanatok pedig rövidesen elkezdtek visszahúzódni. Az éjszakát már a kórteremben folytattuk. Nem így képzeltem el egy szülinap befejezését. Mégis nagyon hálás vagyok, hogy időben észrevettük a problémát, el tudtunk jutni a kórházba, és volt orvos, aki azonnal el tudta látni a kislányunkat.

Sokan sokféle dolog miatt szidják a magyar egészségügyet. Az adófizetők pénzéből így meg úgy… Ismerős?! Az érvek egy részét megértem, hisz közgazdász vagyok. De itt az ideje, hogy másfelől közelítsük meg a dolgot: a világ minden kincse sem lenne elég, ha nem lenne olyan ember, aki az orvoslásban jártas, és segítséget tud és akar nyújtani. Hiába lenne a legmodernebb gyógyszer a földön, ha számunkra nem lenne hozzáférhető, vagy senki sem tudná ideadni. Csak 100 évre visszatekintve is, rengeteg betegség lenne, amit nem tudnának gyógyítani… ehelyett mi meg azon akadunk fenn, hogy kényelmetlen az ágy, és nem elég ízletes a koszt. Ideje arra gondolni, hogy milyen jó, hogy van ágy, és van étel, miközben meggyógyítanak. Ezek nem egyértelmű dolgok, mégis sokszor hajlamosak vagyunk annak tekinteni. Én azonban jelenleg végtelenül hálás vagyok, hogy van aki kezelje a gyermekemet és a megfelelő gyógymódok is rendelkezésre állnak.

Azt viszont töredelmesen bevallom, hogy némileg megviselt a kórházi lét. Léna a betegség és  a szokatlan környezet miatt sokkal többet sírt éjjel, mint szokott, így alig tudtam aludni. A napokig tartó bezártság pedig nemcsak a kicsit viselte meg, én is nehezen bírtam a kórtermi életet (még a folyosóra sem mehettünk ki, nehogy elkapjon más fertőzést). Úgyhogy ha bármi rosszat mondtam vagy gondoltam az otthonlétről, azt most ünnepélyesen visszavonom. Higgyétek el, otthon, a „négy fal között poshadni” igazi nyaralás, felüdülés a kórházi napok után!

Most megtanulok még nagyobb örömmel tekinteni a házimunkára is: boldogan készítem el az ételeinket, vetem meg az ágyunkat, hogy együtt térjünk nyugovóra. Lelkesen mosogatok mosogatótálcában a kórházi csap helyett, és porszívózóm a játszószőnyeget, ahelyett, hogy a rideg kórházi padlót taposnánk…

Arra jöttem rá, hogy minden egyes betegség nemcsak az immunrendszert edzi meg, hanem a jellemünket is formálja. Csak engedjünk a változásnak!