Ajándékok ők, olyan csodák, amelyekért nem lehetek elég hálás. De nem mondom, hogy könnyű, sőt! Rengeteget hadakozunk, Júdával pedig pláne sokat harcolunk mostanság. Ahogy egy kedves ismerősöm mondta: valószínűleg azért, mert nagyon is hasonlítunk egymásra. Keresik a határaikat a gyermekeim és persze az enyémeket is, amit előszeretettel feszegetnek. Néha azt érzem, hogy szó szerint az idegeimen táncolnak és még élvezik is! Mégis hatalmas kincsek, és a magunk hétköznapi harcaival együtt is jó csapat vagyunk: férjemmel együtt, aki a kamera túloldalán áll. Milyen jelképes is ez! Gyakran nem látszik, mégis ő teszi meg a legfontosabbakat, és ő adja meg a háttérhez szükséges dolgokat. Igen, jó csapat vagyunk: hangosak, zajosak, de törekszünk mindig megtenni, ami erőnkből telik. Néha azt érzem, ez is kevés, de olyankor Istenre tekintek, aki tudom, hogy csak akkora próbát ad, amekkorát el tudunk hordozni. Vele.
.
.
.
#anyutervez #momoftwo #kétkicsivel #anyablogger #magyarblogger #myhappymoments #pillanataink #mylittlemoments #happylifewithkids #momlife #anyavagyokésélvezem #happyfamily #mik
A haj változása egy nőnél gyakran belső változást is jelez. Ha hullik, gyenge, töredezett, annak is megvannak a belső okai, ha pedig valaki frizurát vált, azt lelki tényezők is befolyásolhatják.
Az én frizuraváltásom a hajnövesztés. Nem levágatom, jelezvén magam számára is az új korszakot, hanem megnövesztem: számomra ez jelképezi (majd) a hosszú távú kiegyensúlyozottságot, jóllétet. Mert ez azt is jelenti, hogy nem kellett folyton váltások nyomán frizurát váltanom és ezáltal rövidebb és rövidebb fazonok mellett döntenem. Ráadásul ma megtudtam, hogy középszőke vagyok. Mondjuk ez erősen meglepett, mert 27 éven át erősen hittem, hogy nekem sötétbarna hajam van :D
Nálad mit jelképez a haj változása? :)
.
.
.
#hajam #myhair #hair #hairstyle #magyarblogger #anyablogger #mik
2 gyermekemet összesen 3 évig szoptattam, tehát az életem utóbbi időszakában nagyon is meghatározó volt számomra ez a csodálatos kapcsolat, bensőséges élmény. Ezen tapasztalatok révén a szoptatás világhete alkalmából hadd adjak egy kis biztatást a szoptatáshoz:
1. Higgy magadban! Meg voltam győződve, hogy csak igazi „ősanyák” képesek szoptatni, akiknek már oviban is csak a babázás jöhetett szóba, mint játék. A családomban sem szoptattak pár hétnél tovább az édesanyák, szóval úgy gondoltam, nálam sincs erre esély. Aztán ahogy egyre többet olvastam a témában, elhatároztam, hogy ez nekem is menni fog, mert saját testemből akarom táplálni a kisbabámat. Hittem benne, hogy sikerül nekem is!
2. Kérdezz, kérj segítséget! A www.lll.hu oldalán megbízható információkat találsz, illetve tapasztalatom szerint a védőnők és a háziorvosok többsége is rendelkezik a szükséges tudással, amely révén magabiztosan kezdhetsz neki a szoptatásnak. A lényeg, hogy tájékozódj és ne dőlj be a városi legendáknak, vagy egy-két negatív tapasztalatnak.
3. Támogató környezet kialakítása. Férjeddel beszéljétek meg, hogy elköteleződtök az anyatejes táplálás mellett, közös döntésetek segítsen a nehéz időkben is titeket. Ha ő melletted áll és a család többi tagja felé is ezt kommunikáljátok, akkor nagy valószínűséggel támogatóan fognak a témához állni.
4. Lesznek nehézségek, de több lesz a csoda. Minden kezdet nehéz és a szoptatással sincs ez másképp. Ritka az, ha valakinek egyből minden tökéletesen megy ezzel kapcsolatban. De ha kitartasz a nehézségek idején, akkor olyan bensőséges kapcsolatra lelsz, amely semmihez sem fogható. (Természetesen konzultálj orvosoddal, védőnővel ha problémákat tapasztalsz)
5. Készülj egy fantasztikus élményre! Amikor először a melledre teszik a kisbabát születés után, vagy amikor először néz a szemedbe, miközben szopizik, te pedig a kis puha haját, gyönyörű arcocskáját simogatod, na az semmihez sem fogható!
.
.
.
#szoptatás #breastfeeding #anyatej #anyavagyok #anyaság #momoftwo #magyarblogger #mik #magyarinsta
A közösségi médiával afféle „gyűlölök és szeretek” kapcsolatom van. A legtöbb korombelihez hasonlóan szeretek rácsodálkozni mások alkotásaira, életvitelére, rengetegen inspirálnak, vagy adnak erőt, motivációt a folytatáshoz. Én is szeretem megmutatni, mi történik velünk, mert nekem is jól esik erősíteni, inspirálni azokat, akik követnek engem. Másrészt gyakran érzem azt, hogy az élet kezd egy nagy képernyőbámulássá nőni a fejlett világban. Az események felnagyíthatók vagy lekicsinyíthetőek annak megfelelően hová tesszük a fókuszt a közösségi médiában. Mindent fotózva, körülírva, kommentelve egy egyszerű „kiültem az udvarra” esemény is gigaméretű filozofikus magasságokba emelkedő dologgá tud válni, máskor meg a legjobb, legértékesebb pillanatokról pont nem készül fénykép. Nem születik post a legcsodásabb dolgok kapcsán, és van, amiről pont azért maradunk le, mert közben nézzük, hogy más mit csinál. Az idő meg csak elmegy mellettünk…
Éppen ezért úgy döntöttem, hogy kiveszek egy hónap szabit, és kiszabadítom magam ez önként vállalt kötelezettség alól. Nem teljes internetmegvonásra gondolok, csupán a közösségi médiáról szakadok le júliusban, de a fb messenger appot fennhagyom a telefonomon, mert ezt sokszor használom telefonálásra a családdal, barátaimmal. Most egyszerűen felhagyok a görgetéssel, lájkolással, szivekkel, kommentekkel, és hogy azon tűnődjek, mit fotózzak, mit osszak meg és mit ne.
Összességében elfáradtam az utóbbi időszak megpróbáltatásaiban: nem volt egyszerű az előző két év, és a költözés bármily jól is sikerült, fizikailag leterhelt, és ez a fáradtság most jött ki igazán rajtam. Közben a fejem tele van egymást érő ötletekkel, gondolatokkal, csak épp a fókusz hiányzik: most ezt szeretném megtalálni. Úgyhogy a július nálam most a pihenésről fog szólni: és ezzel együtt megpihenek a közösségi médiától is, mert úgy érzem: fáraszt, lefoglal, elterel, összezavar. Attól tartok, vagyok annyira „függő”, vagy inkább „túlhasználó”, hogy ezt nehezebb legyen kivitelezni, mint leírni. De megpróbálkozom, mert egyszerűen érzem: most erre van szükségem.
.
.
.
#offline #socialmedia #livethemoment #summerbreak #needsomerest #recreation #magyarblogger #magyarinsta
A gerincem sosem volt a legszuperebb: 6. osztályos korom óta gerincferdülésem van, amely később is egy könyv felett görnyedő könyvmoly léttel párosult a részemről, ami valljuk be, nem épp a legjobb a hátnak. Úszni nem tudok, így –bár ez lenne talán a legjobb mozgásforma a gerincem számára- ezt nem gyakoroltam sohasem. Gyógytornára jártam egy ideig, de azt hiszem ez nem sokat nyom már a latban 10 év távlatából 2 gyermek szülése után… Bővebben… 
A lehető legjobbkor indult számomra a Szülés utáni regeneráló program a 
Nemrég 
Szülés után a tükörbe nézve alig ismertem magamra. Persze ez nem ért teljesen váratlanul, hiszen már egyszer megéltem ezt, és tudtam: ez nem a vég, és sok javulás várható majd az idő elteltével. A szervezet valóban elkezdi a helyreállító folyamatokat a szülés után, a gyermekágy ideje alatt, de néhány dolog bizony megmarad, ha mi magunk nem teszünk érte.