Nem szeretnél lemaradni semmiről? Iratkozz fel az Anyu tervez blog hírlevelére ITT.

Keresd a blogot a Facebookon is!

Sokszor eszembe jut, hogy vajon képes vagyok-e mindig jelen lenni az adott pillanatban, és nem a múlton vagy a jövőn, esetleg máson gondolkozni. Képes vagyok-e tiszta szívvel, teljes elmémmel ott lenni az adott pillanatban, az éppen aktuális percben.

Ha mosolyog a kislányom, kiélvezni a percet, és nem azon gondolkodni, hogy milyen aranyos képet lehetne készíteni. Ha kimegyek az utcára, nem a gondokon törni a fejem, hanem élvezni a hűvösebb szellőt, csodálni a fák színes leveleit. Jelen lenni abban a percben, ott ahol vagyok. Természetesen nem sikerül.

Egyáltalán van olyan ember, aki képes MINDIG minden pillanatban jelen lenni?! Akinek nem jut eszébe, hogy jövő ilyenkor meg kellene javítani a kerítést, csak gyönyörködik benne, hogy egyáltalán van? Akinek nem az jut eszébe nagy hidegben, hogy brr de fázom, milyen jól esne egy tea?! Vagy egy könyv olvasása közben nem kalandozik el, hogy milyen feladat vár rá a holnapi napon?! Szerintem ebben a felgyorsult világban képtelenség minden pillanatban maximálisan jelen lenni. Ám ez nem azt jelenti, hogy ne is próbálkozzunk.

Mert nem biztos, hogy jó az, hogy ahelyett, hogy élveznénk a koncertet, az egészet telefonnal kamerázzuk, kényesen ügyelve rá, hogy ne mozogjunk, nehogy rezegjen a kép. Ezernyi dolgot osztunk meg a közösségi médián keresztül napi szinten, ahelyett, hogy csak élveznénk a finom falatokat, a gyönyörű mosolyokat, a nagyszerű élményeket, a természet csodálatos mivoltát. Nem vagyok a fényképek ellen, de fontosnak találom, hogy megtaláljuk az egyensúlyt a valóság megélése, és annak dokumentálása között.

És hogyan tudunk még jobban a jelen pillanatban lenni?

Ha nem is sikerül –mert szinte képtelenség-, hogy minden percben teljes erőbedobással jelen legyünk, törekedhetünk rá, hogy LEGALÁBB EGY kiemelgető pillanatban jelen legyünk, emlékezetünkbe véssük azt. Egy nagyszerű családi vacsorán, amikor a tálalásra is figyelsz, és arra, hogy a gyerekek ne kenjenek mindent szét, közben pedig szüleiddel is szeretnél beszélgetni, érthető, hogy nem tudsz teljesen odakoncentrálni. De ragadj meg legalább egy momentumot, amikor teljesen odafigyelsz, és egészen tiéd a pillanat.

Ha görcsösen szeretnél minden percben ott lenni a szeren, nem fog menni, és csak a kudarcok számát gazdagítod. Nekem sikerült elengednem a folyamatos jelenlét iránti görcsös ragaszkodásomat, és azóta megpróbálok mindig legalább egy-egy mozzanatot, percet megélni, elraktározni, ami sokkal többet jelent most, mintha mindig csak félig-meddig lennék ott folyamatosan. És így is általában több ilyen alkalom kínálkozik egy-egy nap vagy esemény, program során, de legalább egy-egy pillanat mindig az enyém.

Nem szeretnél lemaradni semmiről? Iratkozz fel az Anyu tervez blog hírlevelére ITT.

Keresd a blogot a Facebookon is!