Kaptam már olyan kérdést olvasóimtól, hogy a keresztyénség és a tudatosság vajon hogyan férhetnek össze. Ez igazán elgondolkodtatott, hiszen én sosem gondoltam ellentétként vagy összeegyeztethetetlen dologként a keresztyénségre és a tudatos életre.

Mivel a hit ellentéte a hitetlenség, szerintem a tudatos élet ellentéte a nem tudatosan megélt, rendezetlen élet. A hit és a tudatos életvitel nem áll szemben egymással. Egy keresztény embernek nem kell feltétlenül lomos, rendetlen embernek lennie, aki ide-oda csapong, sőt! Igazából szerintem nagyon sok minden támasztja alá, hogy Isten előtt is a rendezett, tudatos élet a kedves.

Rendezettség

Isten mindent szép renddel teremtett meg. Mindennek megvan a maga ideje, vetésnek és aratásnak, születésnek és halálnak egyaránt. A nappalokat éjszakák követik, az évszakok ugyanúgy váltakoznak minden évben. Az állatok, növények, a természet mind-mind tükrözi a rendezettséget.

Praktikus oldalról megközelítve: Ha egy káoszos lakásban nem találod hová is tetted a kulcsod, és az esernyő sincs a helyén amikor kellene, emiatt a héten ötödjére késel el, az vajon tetszik Istennek vagy sem? Kupis szekrényben nincs egy göncöd sem, emiatt megint értékes perceket vesztesz, és nem érsz oda a megígért találkozóra. És így tovább. Nem tudom ezt bibliai Igével alátámasztani, de gondoljunk bele, hogy ez így jó (Istennek tetsző) vagy sem.

Tudatos életvitel

Kaptunk egy életet, hiszem, hogy ajándékba Istentől. Vajon ő nem azt szeretné, hogy vigyázzunk rá? Étkezzünk helyesen, mozogjunk rendszeresen, aludjunk eleget (és ha lehet, éjszaka). Én szeretnék vigyázni magamra, mert hálás vagyok ezért a testért amit kaptam Istentől. Persze így is érhetnek bajok, betegségek mindnyájunkat, de ne a hanyagság miatt történjenek problémák. (Utána meg persze sokat könnyen mutogatnak Istenre, hogy miért tette ezt velük…)

Időbeosztás, időtervezés

Talán ezt a legnehezebb összeegyeztetni a keresztyénséggel. Ha egyszer minden Isten akaratában van, ő tervez, akkor én nem húzom ezt keresztbe, ha én is tervezek?

Az idő egy kincs, egy adomány, tálentum, amellyel rendelkezünk és gazdálkodunk. Jól kell élnünk vele, pont azért mert annyira értékes, hiszen Istentől van! Ez nem azt jelenti hogy nem hagyom Isten tervét megvalósulni az életemben. Sőt! Napról napra imádkozom bölcsességért és útmutatásért, hogy helyesen osszam be az időm és a feladataim. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy Isten megmondja, hogy melyik nap mossak és mikor főzzek. Ezt magamnak kell megterveznem és beosztanom. De azt igen, ha valakivel találkoznom kell, vagy segítenem, és akkor nem fog számítani, hogy vár a vasalni való ruha.

Nehéz ezt elmagyarázni annak, aki nem él benne, de ahogy Istennel járom utamat napról napra, vezet és bölcsességet ad, hogy mi az amit megtegyek, akár terveztem akár nem. Ugyanakkor a hétköznapi dolgokat nekem kell ellátnom, beosztanom és megszerveznem. Ebben is várhatnék földtől elrugaszkodott útmutatást. Ehelyett azt az elvet alkalmazom, hogy lelkészfeleségként szeretnék a férjem mögött állni, egyfajta hátországként mindenben támogatni, így nem kérdés, hogy előkészítem számára a meleg ebédet és a vasalt inget.

Szerintetek ellentétnek számít, ha valaki keresztény, mégis tudatosan tervező ember?

---

Ha tetszett, oszd meg másokkal is 🙂

Nem szeretnél lemaradni semmiről? Iratkozz fel az Anyu tervez blog hírlevelére ITT.

Keresd a blogot a Facebookon is!