A nap bloggere – Ti kérdeztek, én válaszolok I.

IMG_20160812_173200Miután az egyik blogos kezdeményezés keretében a hónap bloggere voltam (ITT olvashatsz róla), most a Nap bloggere lettem egy másik blogos játék keretében. Ezeket a címeket véletlenszerűen választják a jelentkezők közül, tehát nem kiérdemeltem őket, mégis újabb löketet adnak az íráshoz.

A Nap bloggere a kedvenc blogos közösségem facebook csoportjában (újra)indult játék, melynek keretében a többi blogger kérdéseket intézett hozzám, melyeket ebben és (a kérdések mennyiségére való tekintettel) a következő bejegyzésben válaszolok meg. Szuper kérdések érkeztek, nagyon szépen köszönöm mindenkinek! A kérdező nevére kattintva felkereshetitek a blogját!

Meg fogod mutatni a kislányodnak a blogod ha nagyobb lesz? Esetleg valami közös dolog? (Nóra)

Ezen még nem gondolkoztam, de ha még fenn fog állni a blog, mire olyan idős lesz, hogy megérti miről van szó, akkor mindenképp. De az már tervben van, hogy a bejegyzéseimet ki fogom nyomtatni és beköttetem, hiszen a blog egy rendszer megalkotásáról szól, amelynek alapelveit kislányom felnőtt korában is sikerrel alkalmazhatja majd._DSC0358.JPG

Mesélj, hogy megy a vezetés! (Grafostylist.blog.hu)

Kedden (09.06.) sikerült a forgalmi vizsgám, tehát még néhány hét múlva lesz hivatalosan a kezemben a jogosítvány. Nagyon örülök, hogy belevágtam, végül minden vizsgám elsőre sikerült. És bár nem leszek egy Forma-1-es versenyző, de a környék jól ismert útszakaszain szerintem nem lesz gond. Alig várom már, hogy gyakorolhassak a saját autónkkal.

Mindig is szívesen terveztél, vagy csak később alakítottad ki ezt a szokást? (Zsófi)

“Az időt be kell osztani!” – hangzott 9.-ben a kedvenc magyar tanárom mondata. A tanulás és a szórakozás egyensúlyát nem találtam, mivel nem is kerestem addig. “Laza” voltam, és nem is jutott eszembe, hogy másképp is lehet. Akkor kezdtem el beosztani az időmet, és suli után a tanulással kezdeni, nem pedig a TV-vel. Az egyetemen is igyekeztem ehhez tartani magam, és nem okozott különösebb gondot a saját környezetem rendben tartása sem: mind az otthoni szobámmal, mind a koli szobámmal jól boldogultam.

Ám amikor férjhez mentem, már egy egész háztartás szakadt a nyakamba, miközben még tanultam és dolgoztam is. Valahogy sosem sikerült a kezembe venni az irányítást, és tényleg vezetni a háztartást, csak sodródtam az árral, de igyekeztem megtenni amit tudtam. Amikor aztán átköltöztünk jelenlegi lakásunkba, még nagyobb lett a káosz: veszélyeztetett terhesként ágyhoz voltam kötve, miközben a cuccaink nagy része dobozokban maradt. Ráadásul nem selejteztem a pakolás előtt, így sok haszontalan holmit is őrizgettem, ami tovább növelte a káoszt. Aztán született meg a kislányom. A lakás, a háztartásvezetés káosza tetézve a kisbabás káosszal odáig vezetett, hogy radikális lépésre szántam el magam. A korábbi cikkeimben említett könyvek segítségével kidolgoztam egy rendszert, amelyben tényleg rend van, vezetni tudom a háztartást, miközben gondot tudok viselni a férjemre, gyermekemre és önmagamra egyaránt. Úgy érzem, ha akkor nem váltok, már megfulladtam volna a káoszban.

Miért kezdtél el blogot vezetni? (Viktória)

Azért, hogy megmutassam, és ezáltal biztassak mindenkit (főként a kezdő háziasszonyokat, kisgyermekes anyákat), hogy lehetséges úrrá lenni a káoszon, ha igazán szeretnénk, és hajlandóak vagyunk erőfeszítéseket tenni az ügy érdekében. Azt is szeretném bemutatni, hogy nem olyan ijesztő fiatalon gyermeket vállalni, nem kell lehúzni még a rolót, lehet még időt találni a babázáson kívül másra is, csak ügyesen kell megszervezni napjainkat. Ehhez kívánok én segítséget nyújtani.

Mennyire sikerül egy rossz napon tartani magad a tervekhez? (Anett)

Az attól függ, mitől számít rossznak egy nap. Nálam általában a nem-alvás okoz gondot, amikor éjszakázni kell a kislányommal, de ehhez már egészen jól hozzászoktam. Inkább egy betegség, vagy rossz időjárás szólhat közbe, ám akkor is próbálom azt keresni, hogy mi az amit elvégeztem, és nem azt, hogy mivel maradtam el. Próbálom ilyenkor arra tenni a hangsúlyt, hogy a következő napot ne hagyjam kicsúszni a kezemből, illetve igyekszem értékelni az elvégzett munkát. Nem élem meg “tragédiaként”, ha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogyan előre elgondoltam. A lényeg, hogy minden helyzetben igyekezzek a saját prioritásaimnak megfelelő életet élni: tehát ha beteg lesz a kislányom, egyáltalán nem fog érdekelni, hogy kimaradt a takarítás, vagy hogy pizzát fogunk ebédelni. (Erről ITT olvashatsz bővebben).P1010120.JPG

Van-e valaki, aki inspiráló számodra tervezés terén? Van családi minta? Mit szól a környezeted a tervező-szervező énedhez? (Suz’n)

Édesanyám mindig is felírta a naptárába a teendőit, bevásárlólistát készített, és nagyjából eltervezte, hogy egy-egy nap mit szeretne elvégezni. Az én Filofax-os rendszeremet látva azonban fogja a fejét, hiszen ez egy sokkal kifinomultabb rendszer. Ám úgy gondolom, hogy ő a saját élethelyzetének megfelelő eszközöket alkalmaz, míg számomra a bonyolultabb helyzethez bonyolultabb rendszer kell, ha szeretnék hatékony maradni.

A férjem pedig először értetlenül állt a tervezgetésem előtt, amellyel a fent említett babás káoszt próbáltam legyűrni. De ahogy jöttek az eredmények, és már nemcsak a papírokat rendezgettem, hanem mind a lakás, mind az életritmusunk, mind pedig én magam egyensúlyba kerültem, elkezdte megkedvelni a rendszerezésemet. Ő is vett magának egy Filofax-ot, már neki is igénye van a közös intézkedős megbeszéléseinkre, valamint nagyon hálás érte, hogy a kislányunknak kiszámítható napirendje van, így nem kell hozzá kódfejtőnek lenni, hogy nagyjából mikor mit szeretne. Tudja mikor milyen ételre számíthat, hol keresse a fontos papírokat és bármikor szívesen tud vendéget hozni, mert tudja: kb. 80%-os rend és tisztaság várja mikor belép vele.

Példaképem a tervezésben Andrea Dekker aki 3 gyermek mellett blogol, otthonról dolgozik, miközben kiegyensúlyozott életet él a tervezés (de sosem túltervezés) által. Nagyon inspiráló, kukkantsatok be hozzá!

Mi az a területe az életnek, amiben szeretsz spontán lenni?
Ki a példaképed?  (Eszter)

Megfogtál! Azt hiszem nincs olyan konkrét terület, ahol teljesen spontán vagyok (na jó, talán egyet leszámítva…). Inkább úgy mondanám, hogy a hozzáállásom nem zárja ki a spontaneitást. Ha meglátogatnak minket a szülők és vigyáznak Lénára, akkor lehetőségünk nyílik kettesben lenni férjemmel, és ebben teljesen spontán vagyok: mindegy mit csinálunk, még az sem zavar, ha mese megy a moziban, a lényeg, hogy Vele legyek.

Példaképem a 80 éves nagyapám, akit nyáron megkérdeztem, miután 35 fokban permetezni volt, majd délután presbiteri gyűlésen vett részt, és estére fél 8-kor ért haza: Nagyapa, hogy csinálod, mi a titkod, hogy ennyi mindent el tudsz látni?… Mosolygott, majd elindult befelé: “Megyek átöltözök, csinálok még valamit.” Neki nincs filofax-a, sem bonyolult tervezési rendszere, mert nincs rá szüksége: Tudja mikor mit kell tennie, és megteszi. Nekem is ez a végcélom, megtenni mindig amit kell, és mindig új célokat látni magam előtt. Ahhoz azonban, hogy lássam az utat, és ne tévedjek el, szükségem van rá, hogy le is írjam a rendszeremet. De talán 80 éves koromra én is jól belejövök, és akkor már filofax nélkül is tudni fogom mikor mit kell tennem._dsc0374

Kicsi baba mellett, hogy álljunk neki a tervezésnek? (Réka)

Kisbabával mindent csakis a pici köré tudunk szervezni. Nincs már a korábban megszokott szabadság, és ez nagyon nehéz. Én egyáltalán nem tudtam addig kézben tartani a dolgaimat, amíg nem lett a kislányomnak napirendje. Amint kialakítottam az igényeihez igazodó, de következetes napirendet, kezdtem egyenesbe jönni: tudtam mikor alszik, mikor milyen típusú ételt eszik, mikor sétálunk, és mikor van az önálló játék ideje. Már a kezdetektől (értsd. 4-5 hónaposan) arra törekedtem, hogy meglegyen számára az önálló felfedezés ideje (főként délelőtt), illetve ne zavarjam meg, ha önálló tevékenységbe kezd. Beosztottam a házimunkát is, amit megtalálsz ITT,  majd azt beütemeztem a kicsi napirendjébe. Az így nyert szabadidőt (alvásidő), már úgy kezelheted, mint a gyermek előtti korszakban. Ehhez segítséget nyújthat a Filofax.

Ez egy folyamat volt, és egészen pici babával még természetes, ha káoszosabb az élet. Szerintem ha megvan a törekvés, már nyert ügyed van. Néhány hónap, és minden a helyére kerülj (és el ne felejts selejtezni!)

Tehát így kezdj kisbabával a tervezéshez:

  1. Napirend (baba igényei)
  2. Házimunka beosztása (saját tisztaság- és rendigény alapján)
  3. Házimunka beütemezése a napirendbe (minél több mindent a kicsivel intézve)
  4. Így szabad marad az alvásidő, és az önálló játék ideje, valamint beoszthatsz mást is a gyerekfelügyeletbe (pl. apa munka után mindig 5-6 között, vagy ilyesmi fixen).

 

A többi kérdésre adott válaszért kattints szerdán!

Reklámok

A nap bloggere – Ti kérdeztek, én válaszolok I.” bejegyzéshez egy hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s