Teljesen kiakaszt, amikor a gyermekvállalásról faggatnak lépten-nyomon. Mintha annyira nagyon el lennék késve, hogy 24 évesen még „csak” egy közel 2 éves gyermekem van. Persze mennyivel könnyebb ezt kérdezni, ahelyett: „Hogy bírod a gyermeknevelést, háztartás ellátást távolt a szülői segítségtől?” esetleg „Tudok valamiben segíteni?” Ehelyett néha az az érzésem, mintha az a felszólítás lenne a kérdés mögött, hogy „SZÜLJÉL MÁR”, tán „valami baj van, hogy nem jön még össze?!”

A nagy elvárások kapcsán mindig az Omega együttes egyik dalának részlete ugrik be:

„Anyáknak hozták a levelet. Benne áll, ezentúl szüljetek. Havonként egy fiú gyermeket, s még jobb, hogyha ikreket!” (Hallgasd meg a dalt ITT)

Mert látom én is a kis korkülönbséggel gyermeket vállaló párokat, akik az esetek nagy részében saját megfontolásukból választották ezt a helyzetet. De azért ne állítsuk be ezt kívánatos normaként. Bármilyen korkülönbség és gyermekszám mellett lehetne számtalan érvet felsorakoztatni, nem lehet egyetlen helyzetet idealizálni. Miért is lenne elvárás a kis korkülönbség? Mert majd „jól eljátszanak”?! Akkor sem fog összedőlni a világ, ha nem játszanak ugyanazokkal a dolgokkal! (Legalább nem marakodnak majd annyit…)

De a mikor lesz már gyerek kérdés az első baba előtt is mindig jolly joker. Hazajössz a nászúról és már figyelik néhányan, hogy nem kerekedik-e a pocakod. Ha pár hónap múlva sincs változás etéren (vigyázat, mindennemű hízás pletykákra és újabb kérdésekre ad okot!), akkor „ott már baj van”, vagy „ezek nem is akarnak gyereket”. Ha nőként még esetleg dolgozol is, az végképp gáz, biztos a karriered akarod építeni az anyaság helyett (ásd el magad!) Bezzeg ha rögtön jött a baba, mindenki sajnálkozik, hogy mekkora lúzer vagy azzal a szerencsétlen összegű GYES-sel. Megint sakk matt.

Pedig a gyermekvállalás kérdése meglehetősen intim dolog. És bár én is sokszor megtettem (elnézést érte minden érintettől), talán nem is illenék erre rákérdezni. Ha valaki babát vár, elmondja, egy idő után látható is, ha más nem, azt biztos észre veszed, mikor már a babakocsiban tologatja (vagy legalábbis facen látsz róla képet). Ha pedig nem így van, ugyan milyen őszinte választ vár a kérdező?

• Szeretnénk babát, de nemrég vetéltem el.
• Nem lehet babám, meddő vagyok.
• Szinte nem is tudunk szeretkezni a férjemmel, annyira kimerít a nagyobb gyermek.

esetleg: Még dolgozni/tanulni szeretnék, kicsit még várunk vele.

De ez is veszélyes válasz, mert némileg leszerelted ugyan a kérdezőt, de ha mégis összejön a baba közben, akkor majd azt KELL mondani, hogy „becsúszott”?!?!

Mert komolyan, szerinted milyen választ várnak erre a kérdésre: „Lesz már tesó?!”  Fogalmam sincs, de én annyit tudok felelni: „Nyugi, ha lesz majd észreveszed!”