Alig fél éve kezdtem el az Anyu tervez írását, de a gondolat már majdnem egy éve megfogalmazódott bennem. Akkor kezdtem el kialakítani a saját kis rendszeremet, összeszedni életem darabjait. Olvastam a női szerepről, feleség szerepről, anyaságról, babázásról, időmenedzsmentről, háztartásvezetésről, életcél tervezésről, Filofax-ról. És ahogy kezdett összeállni a kép, arra gondoltam, szívesen beszámolnék arról az utazásról, melyet az életcélom megfogalmazása, anyucis hétköznapjaim megszervezése kapcsán átélek.

Mert a blogolás egy utazás. Nem a végeredmények leírása, mindentudó megállapítások, vagy abszolút igazságok megfogalmazása. Arra ott vannak a szaklapok, tudományos honlapok, könyvek. A blogolás sokkal inkább egy felfedező körút, melyben az író egyszerre ad és kap. Ráébred valamire, amit megfogalmaz, majd saját szavai által is fejlődik, további gondolatok ötlenek fel benne. Majd elolvassa más véleményét ugyanarról, és kap egy másik nézőpontot, egy másik ember szemüvegét felvéve. Ez ismét formál rajta, és új dolgok iránt érdeklődik, melybe bevonja olvasóit, akik szintén hozzátesznek gondolataihoz, érzelmeihez. Író és olvasó egyaránt kinyílik, nemcsak tudásban, gondolkodásban, de személyiségében, érzelmi világában is fejlődik.

Ez a folyamatos fejlődés, előrehaladás a legvonzóbb számomra a blogolásban. Közzéteszem észrevételeimet, ugyanakkor másokét is szívesen olvasom, ezáltal kitárul előttem a világ. Aki blogol, az általában más blogokat is olvas. Őszintén szólva, először azt hittem, hogy „illemből”, hogy látszódjon az illető neve a kommenteknél, hogy aztán őt is olvassa a másik blogger vagy annak olvasói. De ez koránt sem így működik. A bloggerek tényleg szívesen kísérik figyelemmel egymás munkáit, miközben kíváncsiak a másik ötletére, véleményére, nézőpontjára.

Csodálatos utazás ez, melynek során úgy érzem, rengeteget változok, fejlődöm. Néha úgy érzem: nincs elég időm a blogra, vagy mások blogjainak olvasására. És valóban, sokszor más teendők háttérbe szorítják kicsit az életemnek ezen részét, de úgy érzem megéri itt is jelen lenni. Ebben a tekintetben is az egyensúlyt képviselem, melynek révén nem követek túl sok blogot, de a számomra releváns bejegyzéseket amint tehetem elolvasom (nagy segítségemre van ebben a Bloglovin’ nevű felület). Valamint a saját írásaimmal kapcsolatban is mértéktartó vagyok: annyi ötletem van ugyanis, hogy minden napra jutna egy (vagy inkább 2-3), de ennyi időt nem tudok áldozni az írásnak. Így az ötleteimet a Filofax-omban gyűjtöm, hogy amint lehet, kifejthessem őket a blogon.

Néhány további érdekesség blogolási szokásaimmal kapcsolatban:

• Átlagosan egy post elkészítése teljes egészében kb. 2-3 órát vesz igénybe. Nem számítva ide az utána olvasással töltött időt. A sok fotózást és szerkesztést igénylő kapszulagardrób post-ok ennél jóval több időbe telnek.
• Főként a Bloglovin’ oldalon keresztül követem a számomra legkedvesebb blogokat (természetesen, csak aki fent is van). A számomra inspiráló, továbbgondolásra ösztönző cikkeket itt elmentem. Ha megkeresitek itt az Anyu tervez blogot, megnézhetitek miket mentettem el kategóriánként.
• Egyre több cikket olvasok angolul, mely észrevétlenül is fejleszti az angoltudásom.
• Jelenleg 31 leírásra váró post ötletem van… Kicsit frusztrál, hogy nem tudok ennyi időt szánni az írásra. Pedig ha minden nap 0-24 írhatnék (alvás nélkül), akkor 3 nap alatt meglennék 😀 Csak az ötleteim mindig újabbakat generálnak. Talán ez is jól mutatja, hogy még jó ideig folytatni szeretném még a blogolást.

Úgyhogy én nagyon szeretek blogolni. Kikapcsol és feltölt, miközben úgy érzem adni és kapni egyaránt tudok általa.

Az ötlet az Emlékbuborék írójának fejéből pattant ki. Nézzétek meg a blogját! http://emlekbuborek.hu

A többi blogger írását a témában itt találjátok: