Tapasztalataim szerint jó néhány anya küzd azzal, hogy gyermeke „rossz evő”. Nem hajlandó megenni bármilyen felkínált ételt, hanem válogat, ráadásul nem ül meg az étkezőasztalnál, hanem rohanás közben „kell” megetetni. Persze ekkor már nem a párolt brokkolival, hanem a finom túró rudival, tejszelettel és társaival. Nem csoda, hogy sok anya számára rémálommá válik az étkeztetés.

Nem tartom magam a téma szakértőjének, de azt vettem észre, hogy mi szülők többet tehetünk azért, hogy jó evő legyen a gyerek, mint gondolnánk. Hiszen mit lát a pici gyermek? Miközben a brokkolival próbáljuk tömködni, mi nem is eszünk semmit, vagy éppen bedobunk pár finom falatot, amely kicsit sem hasonlít a gyereknek felkínált ételre. A gyermek leutánoz minket! Természetes, hogy nem fogja kívánni a vizet, ha azt látja, hogy anya és apa barna buborékos löttyöt isznak. Naná, hogy nem kell neki a főzelék, miközben mi pizzát eszünk. És miért üljön az étkezőasztalnál az evés ideje alatt, ha sok esetben mi magunk a nappali kanapéján elnyúlva, TV-t bámulva eszünk. Miért várná ki az etetés végét, miért enné meg az egész adagot, ha úgyis kap majd valami nassolnivaló, sőt folyamatosan csipegethet majd valamit?!

Elvárjuk, amit meg sem mutatunk neki. Miközben megtanítjuk a gyermeket rohanva enni, nassolni, válogatni az ételek között. Ha a gyermek nem jól eszik, és nincs egészségügyi probléma a háttérben, akkor annak javarészt bizony mi, szülők vagyunk az oka.

Szerintem lehetséges jól evő gyermeket nevelni, de ehhez csakis a példán keresztül vezet az út: ha mi magunk is rossz evő, kanapén nassolós, válogatós emberek vagyunk, akkor nem tudjuk megtanítani a gyermeknek sem a helyes étkezési szokásokat. Ez esetben előbb nekünk kell változni. Van azonban még néhány dolog, amit a példaadás mellett megtehetünk az ügy érdekében.

Hogyan legyen jó evő a gyermeked?

Az étkezéseknek meghatározott ideje legyen. Körülbelül ugyanabban az időpontban van a reggeli, ebéd, stb.

Legyen étkezési rituálé. Tehát az étkezésnek legyen meghatározott menete. Nem jó, ha hirtelen megszakítva a játékot, kirángatjuk a gyermeket a konyhába, mert evésidő van. Biztosítsuk az átmenetet az egyéb tevékenység és az étkezés között. Ezáltal tudja a gyermek, hogy mi következik, és be is határoljuk az étkezés idejét. Nálunk ez úgy működik, hogy az étkezések időpontjában szólok a kislányomnak, hogy megyünk enni: ő magától jön (mert pont éhes már, hiszen ezt szokta meg, ráadásul abban a korban van, hogy képes is rá, hogy önállóan jöjjön), kezet mosunk, beültetem az etetőszékbe, és vár néhány percet, míg előkészítem az étkezést. Addig kap egy könyvet, vagy játékot, majd adom az ételt, elteszem a játékot. Evés közben már nincs játék, az ételre figyelünk. Ha elfogyasztottuk (közben én is eszek), még megvárja a székében, míg elpakolok, elmosogatok. Addig megy a rádió, vagy mondókázunk, könyvet nézeget.

Az étkezések idején kívül nincs evés. Nincs nasi, meg folyamatos majszolás. Ha folyamatosan tele a gyomor a nasikkal, akkor hogyan legyen éhes a normál ételekre?!

Az étkezés asztalnál ülve történik. Nem futás közben szájába dugdosva, nem a homokozóban, nem a TV előtt, nem a laptopot bámulva, nem két csúszdázás között.

Az étkezés általában közösen történik. Amikor csak lehet, legjobb, ha az egész család együtt ül le enni. Ha apa nincs is otthon, akkor is az édesanyával együtt egyen a gyermek. Egyrészt látja, hogy kell önállóan enni, másrészt megtanulja, hogy ez az étkezési idő, amikor mindenki az asztalnál ülve jó ízűen eszik. Fontos, hogy valóban jó ízűen együk, a gyerek életkorától függően lehetőleg azt, amit ő eszik. Ha mi válogatunk, ő is fog. Én újabban rászoktam a tízóraira és az uzsonnára: ekkor tejterméket illetve gyümölcsöt fogyasztunk mindketten.

Nincs válogatás. Persze a legjobb evő gyermekeknél is vannak olyan ételek, amiket kevésbé szeret, de azok esetében is érdemes elvárni, hogy legalább megkóstolja, két kanállal egyen belőle. A gyerekek szeretik tesztelni, hol vannak a határok, mit lehet és mit nem. Nincs másképp ez az evésben sem. Kislányom kipróbálta, hogy levette a sonkás kenyérről a feltétet, hogy az önállóan, kenyér nélkül egye. Nem hagytam, mint ahogyan azt sem, hogy köret nélkül egye a fasírtot vagy kenyér nélkül a virslit. Ezekre a „sallangokra” szüksége van, és ha egyszer-kétszer megengedem, hogy ne egye hozzá, akkor megszokja, hogy így is lehet, és számíthatok a hisztire, hogy mit képzelek én, hogy kenyeret is adok. Na, ezt bizony nem szeretném.

Nincs cukros üdítő. Itt is igaz az alapszabály: a gyermek azt (t)eszi és issza amit lát: ha mi vizet iszunk, számára is ez lesz a természetes. De ugyanez igaz a kólára is, amely nemcsak hizlal és rontja a fogakat, hanem  a nasikhoz hasonlóan elveszi az étvágyat is.

Tehát legfőképp rajtunk, szülőkön áll, hogy a gyermekünk „jó evő” legyen. Amíg velünk van otthon, addig mindenképp, de úgy hiszem, hogy ha közösségbe bekerülve rossz tapasztalatokat is szerezne az evéssel kapcsolatban, a szülői jó példa mindig erősebb és meghatározóbb lesz számára. Úgyhogy a „jó evő” gyerek közelebb van, mint hinnéd!

http://1000tipp1000nap.hu/