Kitalálnom, hogyan tudnánk közösen játszani a gyermekemmel, nem mindig megy könnyen. Mivel ő az első gyermekem, még újonc vagyok és nincs tapasztalatom az életkori sajátosságokat illetően. Mégis szeretnék vele úgy játszani, hogy egyrészt fejlődik közben, másrészt mindkettőnk érzelmi szükségletei kielégítésre kerülnek.

100%-os odafigyelés

Az együtt töltött percek varázsa semmivel sem pótolható. Milyen jó eső érzés nagyokat kacagni együtt, közösen megoldani egy-egy feladatot, és látni, hogyan fejlődik a saját gyermekünk. Ez a minőségi idő, amikor 100%-ig csak a gyermekemre figyelek, nagyon fontos számomra.

Nem szeretném, hogy akár csak egy nap is úgy múlna el, hogy ez kimaradt. Nem kell órákra gondolni minden esetben, de számomra fontos, hogy legalább egy-egy perc minden nap csak a miénk legyen. Amikor nem számít semmi, csak hogy együtt vagyunk, egymásra figyelünk. Akár bent, akár kint vagyunk, igyekszem odafigyelni rá, hogy minden nap legyen legalább néhány percünk (de ha lehet inkább több), csak magunkra. Tudom, hogy sokaknak egyedül kell megoldani a háztartás és a gyermeknevelés kérdéseit, de anyaként az elsődleges hivatásunk mégis csak a gyerekünk felé szól. Ezért legalább napi pár perc erejéig csakis rá figyelek. Nemcsak testileg, de lelkileg is teljes mértékben „jelen vagyok”.

Fejlődés elősegítése

A közösen töltött idő másik haszna a kisgyermek(ek) fejlesztése. Nem vagyok híve a mindenáron-mindenpercben fejlesztésnek, de hasznosnak tartom, ha egy anyuka tisztában van vele, hogy a gyermeke életkorában milyen játékokat tud játszani, milyen készségei fejleszthetők, és milyen korai jeleit kell figyelni az esetleges lemaradásnak. A fejlesztés lehetőségeit ismerve mindenki jól szórakozik: az életkornak éppen megfelelő játékok ugyanis kellő kihívás mellett a siker ígéretével kecsegtetnek a gyermek számára. A közösen átélt sikerek és a tanulás öröme pedig felbecsülhetetlen érték egy anya számára.

Én azonban képtelen vagyok megjegyezni túl sok féle hasznos feladatot és ötletet, így kitaláltam, hogy tervet készítek a közös játékidőink eltöltéséhez. Mivel ezt kiragasztottam a nappaliban, így a férjem, vagy más, aki Lénával foglalkozik, rögtön képbe kerül, hogy nagyjából miket lehet játszani vele, anélkül, hogy különösebben utánanézett volna az életkori sajátosságoknak.

A kiindulópontot az Anya, taníts engem! c. könyv szolgáltatta (írta: Deákné B. Katalin). A könyvben minden életkori mérföldkőnél találunk egy összefoglalót a fejlesztési lehetőségekről, majd életkor szerint havi bontásban ad számunkra feladatokat minden napra. Ez azt jelenti, hogy minden hónaphoz találunk 4×5 feladatot. A feladatok elég vegyesek: a homokozóban játszható dolgoktól a fürdővízben tesztelhetőkön keresztül az evéshez kapcsolódóan minden van. Tehát nemcsak kifejezetten nappaliban ücsörgős fejlesztésről van szó. Mivel azonban az időjárás és egyéb körülmények is erősen determinálják a lehetőségeket (mert télen azért mégis csak nehéz homokozni, hiába épp akkor 18 hónapos a csemete, ráadásul hétfő is van…), így kicsit alakítottam a listán.

A játékidő tervet 2 hónapra előre készítem el, az életkornak megfelelő, valamint az előtte lévő és a következő hónap feladataiból. Tehát a most 18 hónapos kislányommal azokat a feladatokat gyakoroljuk, amelyek 17 hónaposan nem annyira mentek, és amelyek a következő hónapban lesznek aktuálisak (illetve amelyek most azok).

Az általános feladatokat külön szedtem: Ide tartoznak most például a helységek neveinek gyakorlása, vagy a kanál-pohár használat, illetve a vízben, vagy udvaron végrehajtható játékok. Ezeket nagyjából megjegyzem, és a mindennapok részévé teszem. A konkrét fejlesztési feladatokat (a szőnyegen ülőseket) pedig két hétre osztom be: A és B hét, heti 5 feladattal számolva. Itt összevontam a feladattípusokat: pl. ha már építő kockázunk, akkor ne csak tornyot építsünk (ha nem érdekli, 1 perc a dolog), hanem garázst az autóknak, vagy válogassunk forma szerint (amely feladatokat eredetileg más-más napokra ütemez a könyv).

Az így elkészült 2 hónapos játék terv tartalma tehát: Általános fejlesztés, A és B heti feladatok. Összeszedtem, illetve folyamatosan gyűjtöm az udvaron játszható játékokat, valamint ötleteket esős időre, ha egyáltalán nem tudunk kimenni.

Túl aprólékosnak tűnik, esetleg túltervezésnek? Szerintem egyáltalán nem, mert ezeket a feladatokat egyfajta támpontként használom, ötletet merítek belőlük közös játékainkhoz, és nem kőbe vésett szabályokként kezelem őket. Ráadásul nagy örömmel tölt el, mikor látom, hogy a férjem számára is időt spórolok ezzel a jegyzettel: nem kell neki is utánanézni a fejlesztési lehetőségeknek, hiszen pont a kislányunk erősségeinek és gyengeségeinek megfelelő listát talál a játék helyszínén. És bár még csak most szokja meg a kislányom, hogy néha más is felvigyáz rá, úgy érzem hasznos lesz a lista mindenki számára, aki vele foglalkozik.

Te készítettél már hasonlót?